Pilis–Dunakanyar Hírportál
  • Főoldal
  • Pilis-Dunakanyari Hírmondó
  • Programnaptár
  • Hírek járásonként
    • Szentendrei járás
      • Szentendre
      • Pomáz
      • Csobánka
      • Budakalász
      • Dunabogdány
      • Kisoroszi
      • Leányfalu
      • Pilisszentkereszt
      • Pilisszentlászló
      • Pócsmegyer
      • Szigetmonostor
      • Tahitótfalu
      • Visegrád
    • Pilisvörösvári járás
      • Pilisvörösvár
      • Pilisborosjenő
      • Pilisszántó
      • Üröm
    • Szobi járás
      • Szob
      • Kismaros
      • Kóspallag
      • Márianosztra
      • Nagymaros
      • Szokolya
      • Verőce
      • Zebegény
    • Váci járás
      • Vác
      • Sződliget
    • Dunakeszi járás
      • Dunakeszi
      • Göd
    • Esztergomi járás
      • Esztergom
      • Dömös
      • Pilismarót

Pilisvörösvári járás hírei

Pilisvörösvári járás

Nemess Rózsa (2014)

Nemess Rózsa (2014)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

posztumusz

igazgató 

Sírja: Budapest

Pilisvörösvár Város Díszpolgára (posztumusz)

Nemess Rózsa 1912. november 26-án született Felcsúton, katolikus értelmiségi családban. Édesapja Nemess József kántortanító, édesanyja Holchauser Róza háztartásbeli. Szülei nagy szeretettel nevelték három gyermeküket: Rózsát és két öccsét.

Rózsa néni a tanári hivatást családjából hozta magával. Édesapja, Nemess József 25 éven át kántortanító volt a felcsúti elemi iskolában, majd 21 éven át iskolaigazgató volt ugyanott. Összesen 46 éven át tanította a felcsúti gyerekeket. Rózsa néni nagybátyja, Nemess Imre szintén tanító volt. Ő Lesenceistvándon szolgált, ahol ma az általános iskola az ő nevét viseli.

A tanítói hivatás iránti vonzalom Rózsa néniben már a szülői házban kialakult. A tanárképző elvégzése után, 1936 januárjában kezdett tanítani Szegeden, a Pogány Frigyes Általános Iskolában. 1942-ben két hónapot a Sándorfalvai Általános Iskolában tanított, majd szeptember 28-án került Pilisvörösvárra, a Templom téri – akkori nevén II. számú – általános iskolába. Itt tanított aztán 26 éven át, egészen nyugdíjba vonulásáig, 1968. augusztus 15-éig. Mivel vőlegénye elesett a háborúban, Rózsa néni évtizedeken át egyedül élt, s kizárólag a tanításnak, az iskolának, a gyermekeknek szentelte magát.

Hogy mikortól volt igazgató, azt pontosan nem tudjuk. De azt tudjuk, hogy az ’50-es és a ’60-as években, azaz a kommunista diktatúra legkeményebb éveiben, amikor az ateista, materialista és kommunista propaganda a legerősebb volt, akkor vezette a Templom téri iskolát a vallásosságáról híres Pilisvörösváron, és mégis nagy tiszteletet vívott ki magának a szülők és a gyermekek körében egyaránt.

Rózsa néni igen határozott és szigorú vezetője volt az intézménynek. Tartása, megjelenése tiszteletet parancsoló volt. Kiváló kollégákkal vette körül magát. Idetoborzott tanárai hozzá hasonlóan magas erkölcsi és szakmai színvonalat képviseltek, akiket minden diák elé bátran példaképül állíthatott. A politikát – amennyire csak lehetett – igyekezett az iskola falain kívül tartani, bár akkoriban ez egyáltalán nem volt könnyű. Rózsa néni ezt úgy tudta megoldani, hogy szakszervezeti vonalon dolgozott, és cserébe a párt békén hagyta.

Nyugdíjba vonulása után még egy évig az iskolában lévő szolgálati lakásban lakott, majd 1969-ben Budapestre költözött, és 57 évesen férjhez ment. Férje Romoda Iván (1901-1974) volt. Sajnos házasságuk nem tartott sokáig, mert férje 1974-ben meghalt. Rózsa néni ezután idős édesanyját ápolta hosszú éveken át. 84 éves korában, 1996. február 2-án halt meg Budapesten.

Nemess Rózsára nagy tisztelettel és hálával emlékeznek egykori tanítványai, mert olyan életre szóló útravalót és példát kaptak tőle, amelyhez bízva fordulhattak útmutatásért életünk nehéz óráiban.
Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 6/1993. (III. 4.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Nemess Rózsa, a Pilisvörösvári Templom Téri Általános Iskola egykori igazgatója részére a Pilisvörösváron végzett 26 éves példamutató pedagógusi és intézményvezetői munkája, példamutató emberi magatartása és erkölcsi nagysága elismeréseként posztumusz Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományoz.

Pilisvörösvár, 2014. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/diszpolgarok/nemess-rozsa-2014-1

Gromon Andrásné sz. Manhertz Mária (2015)

Gromon Andrásné sz. Manhertz Mária (2015)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

Gromon Andrásné sz. Manhertz Mária 1928-ban született Pilisvörösváron, szegény családból. Édesapja, Manhertz Jakab péksegéd volt a Steckl péknél, de tüdőgyulladás következtében nagyon fiatalon meghalt. Édesanyja, Metzger Mária Dr. Réthy Zoltán háziorvos családjánál dolgozott cselédként, s huszonhat éves korában megözvegyülve egyedül nevelte fel két gyermekét: Máriát és Mártont.

Mici néni itthon, Pilisvörösváron végezte el az általános iskolai hat osztályt majd a négy polgárit – mindkettőt kitűnő eredménnyel. A polgári iskolát 1944-ben fejezte be, de előtte, 1943-ban az iskolai szünetben már dolgozott a Hazai Likőrgyárban, a telefonközpontban. 1945-ben a Ganz Villamossági Készülékgyárban helyezkedett el, mint betanított munkás, a műszerészeknél. Munka mellett elvégezte a gyors- és gépírói tanfolyamot, ezután anyagkönyvelői beosztást kapott.

1950-ben férjhez ment a solymári születésű Gromon Andráshoz, aki a Budapesti Helyközi Távbeszélő Igazgatóságon dolgozott, posta műszaki felügyelői beosztásban. Házasságukból négy fiúgyermekük született: András, Tamás, István és Imre. Mind a négyen a Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségiztek, majd különböző főiskolákon szereztek diplomát.

Amikor a gyerekek már nagyobbak voltak, 1970-ben Mici néni a pilisvörösvári Szakorvosi Rendelőintézetben helyezkedett el, mint orvosírnok, majd munka mellett elvégezte az asszisztensképző tanfolyamot. Ettől kezdve évtizedeken át körzeti gyermekorvosi asszisztensként dolgozott, egészen 1995-ig, nyugdíjba vonulásáig. Közben, 1985 és 1988 között egyszerre végezte el a Római Katolikus Hittudományi Akadémia Levelező Tagozatát és a Pázmány Péter Hitoktatói Tanfolyamát. 1988-ban hitoktató oklevelet szerzett.

Gromon Andrásnét a faluban fiatal korától sokan ismerték és szerették, mivel mindig érdekelték a közösség ügyei, sokan tapasztalták önzetlen segítségét a legkülönbözőbb ügyekben. Érdeklődése elsősorban az egyházközség életére irányult, de jobbító igyekezete kiterjedt az utca, az iskola, a község problémáira, és nem utolsó sorban a vörösvári német nemzetiségi hagyományok és kultúra valamint Pilisvörösvár néprajzi értékeinek megmentésére.

1976-ban kezdte el módszeresen gyűjteni a régi Vörösvár tárgyi emlékeit. Kézben, tragacson, talicskán cipelte haza a mások által értéktelennek tekintett és eldobásra szánt ruhákat, használati tárgyakat, bútorokat. Gyűjtötte a régi fényképeket, dokumentumokat, s maga is sok fényképet, magnófelvételt, készített a község jeles napjairól ill. idős emberekről. Később a Hagyományőrző Egyesület számára vásárolt egy videokamerát, mellyel számtalan helyi ünnepet, jelentős eseményt örökített meg.

Az egyre gyűlő muzeális anyagot eleinte csak alkalmilag, ismerősöknek tudta bemutatni, ezért egyre erősödött benne egy falumúzeum létrehozásának gondolata. Néhány időszakos kiállítást rendezett az akkori kultúrházban ill. a könyvtárépület utcai szárnyában (a mai könyvesbolt helyén). Közben az Egyházközségnél, a Nagyközségi Tanácsnál és minden más lehetséges fórumon próbált támogatást szerezni egy falumúzeum létesítéséhez.

Erőfeszítéseit a rendszerváltozás éveiben siker koronázta. 1990-ben megalakította a Pilisvörösvári Hagyományőrző Egyesületet, melynek az óta is elnöke. Az egyesület, mint jogi személy már eredményesebben tudott küzdeni a falumúzeum létrehozásáért: 1992-ben az egyesület a Bonni Belügyminisztériumhoz benyújtott pályázaton 126.000 DM (német márka) támogatást nyert a Kápolna u. 10. sz. alatti ingatlan megvásárlására és az épület részbeni tatarozására. Az épület felújítását Mici néni az önkormányzat támogatásával maga szervezte, s a felújított épületben a múzeumot szinte egymaga rendezte be. A Falumúzeum felszentelése és ünnepélyes átadása 1993-ban volt.
*
Azóta több mint húsz év telt el, de a Falumúzeum fenntartását és működtetését a mai napig szinte teljes egészben Mici néni végezte és végzi, a Hagyományőrző Egyesület égisze alatt. Rendszeresen fogad hazai és külföldi csoportokat, iskolai osztályokat, magánszemélyeket. Pályázatokat ír, hogy a fenntartáshoz pénzt szerezzen, irányítja az önkéntes vagy fizetett segítőket, adminisztrál. Munkáját közben kiterjesztette a Kápolna u. 1. sz. alatti ingatlanra is, amelynek egy részét 2000-ben vásárolta meg a Hagyományőrző Egyesület, többi részét pedig az önkormányzattól 25 évi használatba kapta. Mici néni ezt az épületet is felújította, azzal a céllal, hogy „Élő múzeum”-ként népismereti órák színhelyéül, a régi népi élet gyakorlati bemutatóhelyéül szolgáljon. 2003-ban a Nagyboldogasszony plébániatemplom felszentelésének 300. évfordulójára megjelentette a saját maga által szerkesztett Kápolnák könyve c. kiadványt, mely a Pilisvörösváron álló öt régi kápolna történetét és berendezési tárgyait mutatja be, valamint azokat a német és magyar nyelvű imádságokat közli, amelyeket eleink ezeken a helyeken imádkoztak.

Mici néni életműve tehát a Falumúzeum és a Helytörténeti Gyűjtemény, azaz mindazoknak a szellemi, erkölcsi és tárgyi értékeknek az összegyűjtése és az utókor számára való megmentése, amelyek Vörösvár német nemzetiségi lakosságának eddigi 325 éves pilisvörösvári élete során felhalmozódott. Mici néni ma, túl a 87. életévén is fáradhatatlanul dolgozik a közösségért. Munkájának elismeréseként Pilisvörösvár Város Önkormányzata 1997-ben Pilisvörösvárért emlékérmet adományozott számára. 2001-ben, a Millenniumi zászlóátadáskor a zászlóanyai tisztség betöltésére kérték fel. 2009-ben a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata „Az északi régió németségéért” díjban részesítette (Für das Ungarndeutschtum der Region Nord).

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 6/1993. (III. 04.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Gromon Andrásné részére a Helytörténeti Gyűjtemény anyagának összegyűjtése, a Falumúzeum (német nevén: Heimatmuseum) létrehozása, valamint a sváb hagyományok és tárgyi emlékek megőrzése érdekében kifejtett több évtizedes munkájának elismeréseképpen a Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományozza.

Pilisvörösvár, 2015. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/diszpolgarok/gromon-andrasne-sz-manhertz-maria-2015

Szamos Mátyás (2016)

Szamos Mátyás (2016)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

posztumusz

cukrászmester

Szamos Mátyás 1918-ban született Szentendrén, egy szegény sorsú szerb családban. Eredeti neve Basits Mladen volt. Már kis korában elhatározta, hogy cukrász lesz.

A nagyhírű Auguszt E. József üzletében lett cukrásztanuló, ahol egy idevetődött dán cukrásztól leste el a marcipánrózsa készítésének titkát. Ez a munka annyira megtetszett neki, hogy szabadidejét is a marcipándíszek készítésével töltötte: műszak után otthon dolgozott tovább, nagy szorgalommal tökéletesítette a fogásokat, találta ki az újabb díszeket. 1938-ban tett cukrász szakmunkás vizsgát.

A második világháborúban katonaként szolgált, s fogságba esett. A fogságból hazatérve 1950-ig a Barna cukrászdában dolgozott, majd először a Gerbeaud, később az ebből, ill. a Hauer és a Flóris cukrászatokból alakult gyár, az Édesipari Egyesülés Cukrászati Gyárának alkalmazottja lett.

Közben megnősült: felesége Hajdú Margit lett, akitől három gyermeke született: Miklós, Gabriella és László.

1956 jelentős dátum Szamos Mátyás szakmai előmenetelében: a Hungária Kávéházban rendezett Országos Cukrász Kiállításon a marcipán- és karamell-kombinációjú földgömbjét a zsűri díjazta. A szakma is felfigyelt az ügyes, ötletes mesterre.

Ezután ismét az Auguszt-műhely ill. a Roham utcai „Bukta-gyár” következett, ahol a „díszposzt” vezetője lett. Az ő irányítása alatt heti 200-300 torta készült, karamell virágokkal és marcipánnal díszítve. Ezekben az években szinte minden jelentősebb kerületi és országos versenyt megnyert, vagy azokon előkelő helyezést ért el. Ekkor már nemcsak marcipándíszeket, hanem marcipánfigurákat is készített.

Az önálló iparűzést az 1960-as évek második felében a gebines cukrászok megjelenése tette lehetővé. A fiatal cukrászgeneráció már nem ismerte a cukrászatnak a marcipánnal foglalkozó ágát, így Szamos Mátyást kérték fel, hogy készítsen részükre marcipán virágdíszeket. Egyre több megrendelést kapott, esténként, hétvégenként az egész család marcipánfigurákat mintázott. Végül úgy döntött, önállósítja magát: kiváltotta az iparengedélyt, s 1968-ban Szamos Marcipán néven megalapította önálló marcipánkészítő cégét. Ezzel kezdetét vette a kétműszakos kemény munka: nappal a Dél-Budai Vendéglátóipari Vállalat Roham utcai termelőüzemében dolgozott a csemegeosztályt vezetőjeként, éjszaka pedig otthon készítette a marcipán virágokat és figurákat.

1970-ben vette az első marcipán hengergépet (valcni gépet), s a Pilisszántón bérelt, szerényen berendezett helyiségben kezdetét vette a Szamos névvel fémjelzett marcipánkészítés. Első segítői fiai voltak, aztán lánya és a felesége is bekapcsolódott a munkába. Először busszal, majd autóval maguk hordták az ország minden részébe termékeiket, ezáltal is népszerűsítve kezük munkáját.

A ’70-es évek közepétől a kisüzem Pilisvörösvárra költözött, s a Madách utcai épületben már 10 fő körüli létszámmal üzemelt. 1981-ben veje, Kelényi Gyula műszaki értelmiségi precizitásával, saját tervezésű gépek beindításával, jó munkaszervezéssel letette az üzemmé-gyárrá fejlődés alapjait. 1985-ben a mai helyére, a Szent Erzsébet utcába költözött a kisüzem. Ekkor már 15-20 fővel dolgoztak, külön helyiségben működött a 2-3 valcni gép, az előkészítés, a figurakészítés és a kis készáruraktár.

1987-ben a budapesti Párisi utcai cukrászda megnyitásával – ami azóta is a belváros gyöngyszeme – beindult a nagyobb arányú bonbon- és desszertgyártás. 1990-ben a Szamos család a kft. forma mellett döntött, a tulajdonos és a szakmai irányító Szamos Mátyás lett. A vállalkozás folyamatosan fejlődött, s ma már 3 épületben, több mint 500 alkalmazottal, nagyüzemként működik az alapító gyermekeinek és unokáinak vezetésével. A cukrászdákat és édességboltokat és gourmet házat üzemeltető cég több országba exportálja termékeit, belföldön az összes jelentős bolthálózatnak és számos szállodának állandó beszállítója.

Szamos Mátyást 1999-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjével tüntették ki „A magyar cukrászmesterség legszebb hagyományainak fejlesztéséért és műveléséért és eredményes magánvállalkozó munkájáért.” Halálakor, 2002-ben az országos napilapokban megjelent nekrológokban így írtak róla: „Eldőlt a marcipánrózsa, meghalt a Marcipánkirály”.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a Pilisvörösvár Város Díszpolgára cím és a Pilisvörösvárért emlékérem alapításáról és adományozásáról szóló 6/1993. (III. 4.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Szamos Mátyás cukrászmester, a nemzetközileg is elismert, pilisvörösvári székhelyű Szamos Marcipán Édesipari Termelő és Kereskedelmi Kft. alapítója részére a magyar cukrászmesterség hagyományainak művelése és továbbfejlesztése terén kifejtett kimagasló tevékenysége elismeréseként posztumusz Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományoz.

Pilisvörösvár, 2016. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/diszpolgarok/szamos-matyas-2016-1

Dr. Vachaja József (2016)

Dr. Vachaja József (2016)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

belgyógyász 

Vachaja József Pilisvörösváron született 1956. február 25-én. Édesanyja Fetter Franciska konyhai kisegítő, édesapja Vachaja József szabómester.

Általános iskolai tanulmányait a Pilisvörösvár, Vásár téri általános iskolában, gimnáziumi tanulmányait a Pilisvörösvári Gimnáziumban végezte, s itt szerzett érettségi bizonyítványt is, 1974-ben.

Hivatásául az orvosi hivatást választotta. 1980-ban a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerzett általános orvosi diplomát.

A diploma megszerzése után a budapesti Honvéd Kórházban helyezkedett el, ahol első főnökének, dr. Liptay Lászlónak a segítségével hamar megtanult önállóan gondolkodni és dolgozni. Közben folyamatosan tovább képezte magát: 1985-ben belgyógyászatból, 1990-ben klinikai farmakológiából, 1996-ban honvéd- és katasztrófaorvostanból, 2002-ben pedig klinikai onkológiából tett szakvizsgát.

Dr. Vachaja József több mint három és fél évtizede gyógyítja fáradhatatlanul a betegeket, s ezen idő alatt pilisvörösvári polgárok százainak adta vissza egészségét. Hitvallása szerint ahhoz, hogy valaki jó orvossá váljon, a szakmai tudás elsajátításán kívül nagy empátiával is kell, hogy rendelkezzen a betegek iránt. Vachaja József hitvallásának megfelelően minden páciensével szeretettel és türelemmel bánik, s ez rengeteget segít számukra a gyógyulásban.

Szakmai munkáját, emberi magatartását minden betege felsőfokon dicséri: „… csak a legeslegjobbakat tudom mondani róla. Türelmes, mindig jókedvű, és nagyon odafigyelő. Azt kívánnám Magyarországnak, hogy csak ilyen orvosai legyenek.” „Nála lelkiismeretesebb, barátságosabb és szakmailag kitűnőbb orvost még nem láttam.” „Nagyon-nagyon felkészült, emberbarát, lelkével és szavával is gyógyító orvos.” „Mindenkihez van egy kedves szava. A folyosón sem ráz le senkit. Folyton mosolyog, még sosem láttam idegesnek, türelmetlennek. EMBER a javából.”

A doktor úr maga így vall munkájáról: „Szeretek gyógyítani, szeretem a betegeket, szeretek velük foglalkozni. Remélem, szakmám gyakorlása során még sok embernek lehetek segítségére. Az egyetemi csoportok oktatása során is igyekszem hasonló elveket közvetíteni, hisz a tananyag elsajátítható, de a beteggel való viselkedés, foglalkozás csak példákon át érhető el, és ezek követése, a lélek megértése gyakran fontosabb a CT-lelet értékelésénél; mindkettő komplex elsajátítása teszi munkánkat harmonikussá, sikeressé, mind a magunk, mind a betegek megelégedésére.”

Vachaja József nemcsak jó orvos, hanem áldozatkész közéleti ember is. A helyi közéletbe a rendszerváltozás éveiben kapcsolódott be. 1990-ben alapító tagja és alelnöke volt a KDNP Pilisvörösvári Szervezetének. 1990-től 2002-ig három cikluson át volt az önkormányzat Népjóléti Bizottságának, ill. későbbi nevén a Szociális és Egészségügyi Bizottságnak a külsős tagja. A bizottság tagjaként 1991-ben Andrusch-Fóti Mária mellett a másik fő motorja volt a Napos Oldal Szociális Központ létrehozásának. Döntő érdemei vannak abban, hogy a „Szaki” elhanyagolt épületét a helyi vállalkozók önzetlen munkájával és anyagi támogatásával átalakították egy, a korát megelőző, sokféle feladatot ellátó, többcélú szociális intézménnyé.

Vachaja József fő hobbyja a zenehallgatás és az éneklés. Gyermekkora óta énekel az egyházközségi kórusban, melynek egyik fő oszlopa. Kiváló hangi adottságait kamatoztatva az utóbbi tíz évben az egyházi ünnepeken basszus szólistaként is közreműködik.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a Pilisvörösvár Város Díszpolgára cím és a Pilisvörösvárért emlékérem alapításáról és adományozásáról szóló 6/1993. (III. 04.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Dr. Vachaja József belgyógyász, klinikai farmakológus, honvéd- és katasztrófaorvos, klinikai onkológus részére a több évtizede szívvel-lélekkel, nagy hivatástudattal végzett áldozatos gyógyító munkája, sok-sok súlyosan beteg pilisvörösvári polgár meggyógyítása, valamint a városunk közösségi életében való több évtizedes aktív, építő részvétele elismeréseképpen a Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományozza.

Pilisvörösvár, 2016. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/diszpolgarok/dr-vachaja-jozsef-2016

Mauterer János (2017)

Mauterer János (2017)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

posztumusz

zenekarvezető

A Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Fúvószenekar jogelődjét, a Mauterer-zenekart a XIX. század közepén (1850 körül) alapította meg Mauterer Jakab. Tőle fia, ifj. Mauterer Jakab vette át a zenekarvezetést, majd unokája, Mauterer János, aki 1896-tól 1953-ig (57 éven át) volt a zenekar vezetője. A vörösvári emberek ezt a fúvószenekart „Maura’ Pándá”-nak hívták, Mauterer Jakab kőműves foglakozása miatt. (Maurer = kőműves)

Mauterer János 1871. június 20-án született, s úgyszólván a zenekarban nőtt fel. Már 10 éves korában egészen ügyesen hegedült, mikor pedig 12 éves lett, megkapta első szárnykürtjét. Ettől kezdve élete végéig kapcsolatban állt mindkét hangszerrel.

20 éves koráig édesapja zenekarában játszott, majd bevonulása után a katonaságnál elöljárói is felfigyeltek zenei tehetségére, úgyhogy a 20 éves fiú Budapestre került a királyi és császári gyalogos ezred zenekarába, ahol szolgálati ideje alatt a zenei őrvezetőségig vitte.

A katonazenekarban töltött idő egész életére meghatározta zenészi pályafutását. Szárnykürtösként játszott egy olyan kiváló és híres karmester vezetése alatt, mint Fricsay Ferenc (a világhírű Fricsay Ferenc karmester édesapja), akinek szakértő vezetésével Mauterer János kiváló zenésszé fejlődött. A karmester annyira megszerette a fiatal vörösvári fiút, hogy vele játszatta el a legtöbb szólót, sőt hivatásos zenésszé is ki akarta képezni.

Mauterer János azonban hazavágyódott. Itthon egy leány várt rá, akit leszerelése után hamarosan feleségül vett. Ettől kezdve a Mauterer-ház majdnem 40 éven keresztül a falu igazi zeneiskolája volt. A Mauterer János által vezetett fúvószenekar pedig egyre népszerűbb lett. Egyházi és világi rendezvényeken egyaránt sokat szerepeltek. A templomban ugyan nem játszottak, de a körmeneteken mindig.

A világi ünnepek közül kiemelkedett a vörösvári búcsú időszaka, valamint év közben a bálok, esküvők. Nagy ünnepek alkalmával a falunak mind a 24 (!) vendéglője zenével akarta szórakoztatni a vendégeit, ezért a zenekaroknak több kisebb együttessé kellett átalakulniuk. Ezt a Mauterer-zenekar is megtette. A zenekar ilyenkor két részre oszlott, s a vonósok „fent” játszottak Herbst Mihálynál, a fúvósok pedig „lent”, Fetter Istvánnál. Általában polkát, keringőt, lendlert, csárdást és mazurkát játszottak.

Hasonló volt a helyzet a bálok esetében is. A bálokat mindig a fúvósok nyitották meg, és a vendégek éjfélig fúvószenére szórakoztak. Éjfél körül a zenekar átváltozott vonószenekarrá, így játszottak hajnalig, majd 4 órakor ismét hangszert cseréltek, és reggelig ismét a rezes banda „húzta”.

A zenekar gyakran vendégszerepelt a környékbeli településeken is – búcsúkor, svábbálon vagy esküvőkön.

1926-ban Pomázon, a Faluszövetség által a Budai-hegyvidék fúvószenekarai számára szervezett zenei versenyen a pilisvörösvári zenekar lett az első helyezett, Mauterer János vezetésével.
Mauterer János 85 éves korában halt meg. Halála előtt két héttel, 1956. júniusában több évtizedes kiemelkedő kulturális tevékenységéért magas rangú állami kitüntetésben részesült. Temetése 1956. július 15-én volt igen nagyszámú gyászoló pilisvörösvári polgár jelenlétében. Marlok István plébános búcsúztatta.

Pilisvörösvár Város Önkormányzata Képviselő-testületének 156/2017. (IX. 07.) Kt. sz. határozata posztumusz díszpolgári cím adományozásáról

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a Pilisvörösvár Város Díszpolgára cím és a Pilisvörösvárért emlékérem alapításáról és adományozásáról szóló 6/1993. (III. 04.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Mauterer János, a Mauterer zenekar (Maura’ Panda) egykori vezetője részére fél évszázados kiemelkedő zenekarvezetői munkája, valamint a pilisvörösvári német nemzetiségi fúvószenei hagyományok ápolásában, megőrzésében és továbbfejlesztésében szerzett kimagasló érdemei elismeréseként posztumusz Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományoz.

Pilisvörösvár, 2017. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/diszpolgarok/mauterer-janos-2017-1

Gróf Karátsonyi Guido (2018)

Gróf Karátsonyi Guido (2018)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

posztumusz

Sírja: Buziás (Temes megye)

Karátsonyi Guido 1817. aug. 7-én született Szamosújváron, magyar-örmény nemesi családban. Édesapja gróf Karátsonyi Lajos, édesanyja Stahremberg Alojzia.

Guido kitűnő nevelésben részesült. Jogi tanulmányokat folytatott, majd tisztviselőként tevékenykedett Temes megyében. Munkája során a fiatal korában, a fejlett nyugati országokban szerzett tapasztalatait felhasználva igyekezett a hazai viszonyokon javítani. Az 1848 nyarán és őszén részt vett a pesti nemzetőrség szervezésében vett részt, majd nemzetőr parancsnokként harcolt a szabadságharcban. A szabadságharc bukását követően üldözték, vagyonát elkobozták, de végül valahogyan megszabadult a vádak alól.

1851-ben megnősült: puchoi és csókai Marczibányi Máriát, Marczibányi Lőrincz császári és királyi kamarás, Solymár, Pilisszentiván és Pilisvörösvár birtokosának leányát vette feleségül. Házasságukból kilenc gyermek született: Adrienne (1853); Melanie (1855); Guido-Baldina (1858); Alfréd-Aladár (1859); Jenő-Guido-Vilmos (1861); Kamilló (1863); Irma-Mária (1865); Ilma-Eugénia-Erzsébet (1867) és Ilona-Margit-Julianna (1870). A család többnyire Beodrán vagy Budán élt, de gyakran tartózkodott a Pilisszentivánon álló családi vadászkastélyban is.

Karátsonyi Guido széles körben ismert személyiség volt, úgy is mint gondos földesúr, és úgy is mint nagyvonalú, bőkezű mecénás. Templomokat építtetett itthon és a Szentföldön. Támogatta a budapesti Bazilika és a Műcsarnok felépítését. A Magyar Tudományos Akadémia részére 40 000 forintos alapítványt hozott létre. Támogatta a nemzeti irodalom és művészet fejlődését, a tehetséges művészeket, a nemzet színháza és a nemzeti zenede működését. A dráma- és vígjátékírást pályázati formában segítette. Adományaival segítséget nyújtott a Magyar Írók Segélyegyletének. 1858-ban 100.000 pengő forintnyi alapítványt tett, amelynek kamataiból a jótékony intézeteket, nőegyleteket, árvaházakat, kórházakat, hadirokkantakat, hadiárvákat, kisdedóvókat támogatta. 1862-ben a solymári tűzvészt követően a lakosságnak könyöradományt nyújtott, a templom javításának költségeihez is hozzájárult. Az 1863-as aszály idején, amikor maga is nagy veszteségeket szenvedett, volt úrbéreseinek nyújtott segítséget.

Karátsonyi Guido-t jótékonykodásában nem a címvágy sarkallta. Legfontosabb jellemvonásai közé tartozott a jóakarat, a segítőkészség, az áldozathozatal. Jelmondata volt: „Pietate, honore et perseverantia” azaz „Odaadással, tisztelettel, állhatatossággal”. A mecénási tevékenységet erkölcsi kötelességének tekintette, a „nemesség kötelez” elve alapján. Elve volt, hogy „minél nagyobb a vagyon, annál nagyobbak a haza iránti kötelességek”.

Emberbarátságával és jótékony mecénási tevékenységével igen nagy megbecsülést szerzett magának. 1847-ben IX. Pius pápától 30 évesen megkapta a pápa legmagasabb érdemrendjét, a Krisztus rend első osztályú csillagkeresztjét. 1851-ben a jeruzsálemi latin pátriárkától elnyerte a Szent Sír-rendet. 1858-ban Ferenc József császártól megkapta a birodalmi grófi címet. 1859-ben szülővárosa, Szamosújvár díszpolgára lett. 1866-ban a csákovai körzetben országgyűlési képviselővé választották, s ezt a tisztséget két ciklusban töltötte be. 1874. március 14-én Ferencz József császártól magyar grófi rangot kapott.

Két év múlva gróf Karátsonyi Guido életében tragédiák sora kezdődött: 1876-ban elhunyt 45 éves felesége, Alojzia, majd néhány hónappal később 18 éves Guido-Baldina leánya, aki lovasbaleset áldozata lett. Rövid idő múlva elvesztette unokáját, majd 1878-ban meg kellett érnie első gyermeke, a 23 éves Adrienne elvesztését is. Ez a sorozatos veszteség nagyon megviselte. Bezárta a fényes krisztinavárosi palotát, és egy kisebb házba költözött.

Jótékonysága azonban nem szűnt meg. 1881-ben egy régi hagyományt felélesztve, ún. erénydíjat hozott létre a saját birtokain élő – solymári, pilisvörösvári és pilisszentiváni – jó erkölcsű, de vagyontalan leányok kiházasítására. Az e célra tett 20.000 forint értékű alapítványának kamatai jutottak a szerencsés ifjú párok támogatására. Az érintett, jellemzően szegény sorú családok számára nagyon nagy jelentőséggel bírtak ezek az ún. rózsaesküvők. A falu legszegényebb, legerényesebb leányának erénydíjjal való elismerése igen nagy megtiszteltetésnek számított, és egyben biztos indulást adott a szegénysorsú fiataloknak. Volt olyan család, amelyik házat is tudott venni a kapott összegből.

Gróf Karátsonyi Guido 1885-ben, 67 éves korában váratlanul hunyt el a Temes megyei Buziáson. A Pilisvörösvár-Pilisszentiván-Solymár alkotta birtokot fia, Kamillo gróf örökölte, majd annak 1908-ban, fiatalon bekövetkezett halála után középső fia, Jenő gróf lett az örökös. A Karátsonyiak emlékét Pilisvörösváron a Templom téren álló egykori uradalmi ház, az ún. „grófi kastély” maradványa, a plébániatemplom címere, a Nepomuki Szent János-szobor és a Karátsonyi-liget nevű városrész őrzi.

Pilisvörösvár Város Önkormányzata Képviselő-testületének 115/2018. (IX. 06.) Kt. sz. határozata posztumusz díszpolgári cím adományozásáról

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a Pilisvörösvár Város Díszpolgára cím és a Pilisvörösvárért emlékérem alapításáról és adományozásáról szóló 6/1993. (III. 4.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Pilisvörösvár egykori földesura és kegyura, gróf Karátsonyi Guido részére a haza és Pilisvörösvár javára megvalósított adományai, jótéteményei, mecénási tevékenysége és nemes cselekedetei, ezen belül a pilisvörösvári, pilisszentiváni és solymári rózsaesküvők támogatására létrehozott alapítványa elismeréseként posztumusz Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományoz.

Pilisvörösvár, 2018. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/diszpolgarok/grof-karatsonyi-guido-2018-1

Prof. Dr. Manherz Károly (2018)

Prof. Dr. Manherz Károly (2018)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

Manherz Károly 1942. május 1-jén született Pilisvörösváron. Édesanyja Herbszt Anna háztartásbeli, édesapja Manhertz Mihály szabómester volt. Manherz Károly fiatal korától tanárnak készült. Már gimnazistaként állandó segítője volt a könyvtárban Fogarasy Miska bácsinak, alapító tagja a Könyvbarátok Körének, és aktívan részt vett az Ifjú Értelmiségiek Köre által rendezett programokon. 1961-ben nyert felvételt az ELTE Bölcsésztudományi Karának német-magyar szakára, ahol 1966 szerzett tanári diplomát. Diplomamunkája a pilisvörösvári német nyelvjárás történeti és hangföldrajzi leírása volt.

A diploma megszerzése után 1966-1981 között az Állami Balettintézet iskolájában tanított; 1972-től az intézet gimnáziumának igazgatója lett.

Balettintézeti tanári és igazgatói munkája mellett megbízott előadó volt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Német Tanszékén, ill. az Általános Germanisztikai Tanszéki Szakcsoportjában. Előadásokat és szemináriumokat tartott a germán nyelvek történetéről, német nyelvtörténet és nyelvjáráskutatás témakörökben. Kutatási területe a hazai német nyelvjárások története, felgyűjtése, a nyelvföldrajz és nyelvszociológia művelése volt. Doktori disszertációját a diplomamunkáját kibővítve, „A Pilis hegység német nyelvjárásai” címmel védte meg 1968-ban, summa cum laude eredménnyel.

A következő két-három évben 51 osztrák-magyar határmenti, németek által is lakott településen végzett nyelvjárásgyűjtő munkát, amelyhez néprajzi kutatások is kapcsolódtak. A gyűjtött anyagot kandidátusi disszertációként nyújtotta be a Magyar Tudományos Akadémiához „A Mosoni-síkság német nyelvjárásai nyelvszociológiai és nyelvföldrajzi vizsgálata” címmel. A Magyar Tudományos Akadémia II. világháború utáni történetében ez volt az első olyan kandidátusi értekezés, amely magyarországi német nemzetiségi témával foglalkozott. Kandidátusi értekezését 1971-ben sikeresen megvédte.

1981-ben került főállásban az ELTE Bölcsészettudományi Karára, docensként. 1981-ben megalakult a Bölcsészettudományi Karon a Germanisztikai és Romanisztikai Tanszék, amelynek vezetője lett. Oktató- és vezető munkája mellett változatlanul a német nyelvtörténet és dialektológia előadója volt a Német Nyelv- és Irodalom Tanszéken.

Közben több önálló tanulmánya, három tankönyve és négy önálló könyve jelent meg, valamint szerkesztője volt több könyvsorozatnak (Magyarországi németek néprajza, Magyarországi német tanulmányok, Magyarországi németek népi mesterségei, Modern Filológiai Tanulmányok, Ungarndeutsches Archiv. 1984-től témavezetője volt a „Magyarországi Német Nyelvatlasz és Tájszótár” elkészítésének. A Nyelvatlasz 2008-ban jelent meg nyomtatásban.

1984 szeptember 1-jétől 1987 június 30-ig az Bölcsészettudományi Kar gazdasági és külügyi dékánhelyettese, 1987 július 1-jétől az egyetem oktatási rektorhelyettese. 1985 és 1989 között Magyar Tudományos Akadémia l. osztályához tartozó nyelvtudományi bizottságnak a titkára. 1989-ben művelődési miniszterhelyettes lett, a felsőoktatási és tudományos kutatási területet irányította. 1990-től közigazgatási államtitkár a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban. 1991-től címzetes államtitkárként a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek ügyének képviselete, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Törvény előkészítése volt a feladata.
1992. március 1-jétől az általa megszervezett Germanisztikai Intézet vezetője. A 1992. december 3-tól az ELTE BTK dékánja, 1993-tól a Kari Doktori Tanács elnöke. 1994-ig elnöke a Magyarországi Németek Szövetségének.1996-ban újraválasztottak a Bölcsészettudományi Kar dékánjává, és egyben a Germanisztikai Intézet igazgatójává is. 2001. augusztus 1-jétől ismét az ELTE BTK megválasztott dékánja, és továbbra is a Germanisztikai Intézet igazgatója. 2006-ig a Dékáni Kollégium vezetője. 2006-tól 2010-ig az Oktatási és Kulturális Minisztérium felsőoktatási és tudományos szakállamtitkára volt.

Dr. Manherz Károly professzor úr számos szakmai elismerés és kitüntetés birtokosa: Baden-Württemberg Kulturális Díja (1984) – Osztrák Nagybecsületrend a Tudományért és Művészetért I. osztály (1990) – Ungarndeutscher Kulturpreis (1990) – Az NSZK Érdemrendjének Nagykeresztje (1995) – Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítványi Fődíj (1996) – Ehrennadel in Gold der Ungarndeutschen (1999) – Pro Urbe Budapest (2002) – Herder-díj (2003) – A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2002) – „A Kisebbségekért” díj (2004) – Pro Facultate Philosophiae-díj (2009) – Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a szalaggal (2010) – ELTE Eötvös-gyűrű (2012) – Professor emeritus cím.

Pilisvörösvár Város Önkormányzata Képviselő-testületének 114/2018. (IX. 06.) Kt. sz. határozata díszpolgári cím adományozásáról

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a Pilisvörösvár Város Díszpolgára cím és a Pilisvörösvárért emlékérem alapításáról és adományozásáról szóló 6/1993. (III. 4.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Dr. Manherz Károly germanista, egyetemi oktató részére a magyarországi németség nyelvi és kulturális hagyományainak megőrzése és megismertetése, a pilisvörösvári német nyelvjárás és a pilisvörösvári kulturális hagyományok megőrzése érdekében végzett kiemelkedő munkája, valamint kiemelkedő tudományos, oktató és tudományszervező munkája elismeréseként a Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományozza.

Pilisvörösvár, 2018. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/diszpolgarok/prof-dr-manherz-karoly-2018

Sax László (2019)

Sax László (2019)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

Sax László 1948. november 25-én született Pilisvörösváron, tősgyökeres sváb családban. Az általános iskolát Pilisvörösváron végezte el, majd kőszobrász mesterséget tanult.

A szakmunkás oklevél megszerzése után, 1963-ban a Képzőművészeti Kivitelező Vállalatnál helyezkedett el, ahol 26 éven át dolgozott, egészen 1989-ig, a rendszerváltásig. Fő munkahelye mellett 1973-tól egyéni vállalkozóként is tevékenykedik. Vállalkozásában ma már László fiával dolgozik együtt, aki átvette és továbbviszi a szakma szeretetét.

Munkája és a magánélet mellett a rendszerváltozás éveitől kezdve a helyi közéletben is aktív szerepet vállalt, először civil szervezetekben, majd választott képviselőként a nemzetiségi és a települési önkormányzatban is.

Alapító tagja a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Vegyeskórusnak (1989) és a Gradus Egyesületnek (1990), amely úttörő szerepet vállalt Pilisvörösváron a német nemzetiségi óvodai nevelésnek a rendszerváltozás utáni elindításában. Kezdeményezésére emlékezünk meg Pilisvörösváron évről évre a Hősök napjáról. 1994-től 1998-ig német kisebbségi önkormányzati képviselő, 1998-tól 2002-ig települési önkormányzati képviselő volt. 1995-től 2014-ig a Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának tagja, 2011-től ellátta a Mandátumvizsgáló, Vagyonnyilatkozati és Összeférhetetlenségi Bizottság elnöki tisztségét is. Az országos önkormányzatban 2014-től Mónika leánya vette át a helyét, aki az Ifjúsági Bizottság tagjaként segíti a szervezet munkáját.

A kezdetektől aktívan részt vesz a testvérvárosi kapcsolatok ápolásában. Partnertelepüléseinken nemcsak az önkormányzatok és a civil szervezetek vezetőivel, hanem magánszemélyekkel és családokkal is állandó, közvetlen kapcsolatban van, ezáltal az egyik motorja a partnerkapcsolatoknak. Ugyanígy jó kapcsolatot ápol a környékbeli német nemzetiségi intézményekkel, egyesületekkel, német nemzetiségi önkormányzatokkal is.

Pilisvörösvár Német Nemzetiségi Önkormányzatának elnökeként hosszú évek óta egyik fő szervezője a pilisvörösvári német nemzetiségi rendezvényeknek. Minden évben személyesen is szerepet vállal a farsangtemetési műsorban, a májusfaállításon és -bontáson, az erdei kápolna pünkösdi búcsúján, a Vörösvári Napokon, a tutajhúzó versenyen, a szüreti felvonuláson. Az ő kezdeményezésére indult újra a hagyományos pünkösd hétfői zarándoklat az erdei kápolnához.

Az egyházközség munkájában is aktívan tevékenykedik. Felolvasóként közreműködik a német nyelvű szentmisén, a Német Nemzetiségi Vegyeskórus tagjaként pedig a kórus egyházi hangversenyein. Lelkesen vesz részt a német nemzetiséggel kapcsolatos bármilyen munkában, minden jó ötletet támogatásra talál nála. Nagy türelme van a fiatalokhoz, szívesen mesél nekik, tanítja őket a hagyományok ápolására.

Családon belül is nagyon fontosnak tartja a német nemzetiségi kultúra ápolását, a német nemzetiségi hagyományok, tradíciók átörökítését, a nemzetiségi identitástudat erősítését. Három gyermekét és hét unokáját ebben a szellemben nevelte, neveli. Legnagyobb örömére mindhárom gyermeke jól beszél németül, s emellett különböző hangszereken is játszanak, ami a nemzetiségi hagyományápolás és hagyományőrzés egyik legfontosabb feltétele. A német nemzetiségi hagyományok tisztelete, szeretete családon belül is tovább öröklődik, hiszen gyermekei és unokái is örömüket lelik és aktív részesei a családi zenekarnak, táncolnak, énekelnek. Norbert fia a pilisvörösvári Cziffra György Alapfokú Művészeti Iskola, Zeneiskola harmonikatanáraként adja át a fiataloknak a német népzenei hagyományokat.

A hagyományőrző munkában kőszobrászként is részt vesz – nemcsak Pilisvörösváron, hanem a környék német nemzetiségű településeinek többségén. Munkái szerte az országban megtalálhatóak, például a Sándor-palota Neptun kútja, a Nemzeti Színház két múzsája, Vigh Tamás tiszalöki Tisza-szabályozás emlékművének két alakja. Az ő munkája Pilisvörösváron a II. világháborús német emlékmű, a Kálvária márványba gravírozott stációképei és a Kápolna utcai régi kút felújítása az Erdei kápolna közelében; Budaörsön ő végezte az ótemető német sírköveinek restaurálását; az ő műve Pusztavámon a kitelepítési emlékmű, Solymáron a betelepülési emlékmű, ill. a helytörténeti múzeum főablakkereteinek restaurálása, Pilisszentivánon a Bem utcai Bildstock (képkő) restaurálása, Budajenőn egy útszéli kereszt restaurálása. 2009-ben 45 éves kőszobrászi munkásságért „Aranykoszorús mester” címet kapott.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 6/1993. (III. 4.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Sax László, Pilisvörösvár Német Nemzetiségi Önkormányzatának elnöke részére több évtizedes közéleti tevékenysége, a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnökeként végzett áldozatos munkája, a német nemzetiségi kultúra ápolása, a német nemzetiségi hagyományok átörökítése és a német nemzetiségi identitástudat erősítése érdekében kifejtett eredményes tevékenysége elismeréseként a Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományozza.

Pilisvörösvár, 2019. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/diszpolgarok/sax-laszlo-2019

Mártai József (2019)

Mártai József (2019)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

posztumusz

Mártai József 1931. március 25-én született Pilisvörösváron. Mindössze huszonhárom év adatott számára. Bányásznak tanult, bányában dolgozott, mint az apja, nagyapja és ki tudja hány elődje.

Amikor 1954. június 25-én délután megszólaltak a vészjelző szirénák, mert a Jóreménység altárót elöntötte a víz, ő éppen ott dolgozott. Két társával együtt bányamentő vájár feladatokat látott el. A vízbetörés alkalmával 36 bányász rekedt a bányában, mert a nagyhozamú vízáradat által okozott vágat-torlaszok megakadályozták a felszínre jutást. Harminchárman közülük átmenekültek egy másik vágatba. A nagytömegű vízáradat szintjénél magasabban fekvő széntermelő munkahelyen dolgozott Wohl Miklós csapatvezető vájár, valamint Fetter Mátyás és Petőcz Mátyás vájárok, akik a vízbetörésről nem tudtak. Mártai József a vízzel nagyrészt elárasztott vágatban -rendkívül kockázatos körülmények között – önként vállalta társainak értesítését és biztonságosabb helyre való kivezetését. Még eljutott a kimentésre váró bányászokhoz, de az időközben kialakult igen magas vízállású vágatszakaszon már nem tudtak áthaladni, és mindannyian életüket vesztették.

Harminchárom bányász megmenekült, de Mártai József és az a három ember, akiken segíteni szeretett volna, megfulladtak. Bányamentőként teljesítette a kötelességét, a saját élete árán is. Fiatal felesége és kétéves kisgyermeke gyászolta a hivatásának teljesítése közben hősi halált halt férjet, édesapát.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a Pilisvörösvár Város Díszpolgára cím és a Pilisvörösvárért emlékérem alapításáról és adományozásáról szóló 6/1993. (III. 4.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Mártai József bányamentő vájár részére az 1954. június 25-én a Pilisi Szénbányák „Déli” bányamezőben történt katasztrofális vízbetöréskor bányász társainak megmentése érdekében tanúsított hősies, életét áldozó magatartásának elismeréseként posztumusz Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományoz.

Pilisvörösvár, 2019. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/diszpolgarok/martai-jozsef-2019-1

Dr. Für Zoltán (2020)

Dr. Für Zoltán (2020)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

háziorvos

Dr. Für Zoltán 1951. 05. 22-én Budapesten született egy kispolgári család négy fiúgyermekének legifjabb tagjaként.

Legidősebb bátyja, László orvos lett, jelenleg is és korábban éveken át Pilisvörösvár egyik háziorvosa. Antal közgazdász lett, István autószerelő szakmát tanult. Édesapja meghalt, édesanyja 97. életévét tölti, városunkban él.

Zoltán gimnáziumi tanulmányait a Szentendrei Ferences Gimnáziumban végezte, jelesen érettségizett. Orvos akart lenni, jelentkezett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre. Az 1970-es évek elején a jó felvételi vizsga önmagában nem volt elegendő az egyetemre kerüléshez az egyházi gimnáziumban végzett fiatalember számára, hiányzott a KISZ-tagság.

 Az érettségi és az egyetem közti éveket is az egészségügyben töltötte: a Budai Területi Gyermekkórház Heine-Medin osztályán ápoló, majd a Fül-Orr-Gégészeten műtős, végül a Markó utcai mentőállomáson mentőápoló volt.

Végül a negyedik sikeres felvételi vizsga után felvételt nyert a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre. 1980-ban orvossá avatták. Egy éven át a Budai Mentőállomáson szolgált mentőorvosként.

Bátyja, hívására 1981. szeptember 1-től Pilisvörösvár Bányatelepének körzeti orvosa lett, s azóta pilisvörösvári lakos. Amikor a bátyja praxist váltott, dr. Für Zoltánt áthívták az úgynevezett faluközpont körzetébe, de ő ezt nem fogadta el, maradt a bányatelepiek háziorvosa. Betegei is ragaszkodtak hozzá.

Felesége a nyolcgyermekes családból származó dr. Bába Anna, akivel 1973 óta boldog házasságban élnek. Mindkettejük értékrendjében nagyon fontos helyen áll a nagycsalád. A sors kegyetlensége, hogy gyermekük nem született. Dr. Bába Anna az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház gyermekosztályán volt orvos, megszerezte a csecsemő-gyermekgyógyász, majd az iskolaegészségtan és ifjúságvédelem szakvizsgát. 1987-től városunk ifjúsági orvosa.

Doktor úr kedvenc szabadidős tevékenységei a sakkozás, a scrabble és a horgászat. Szeret utazni, fotózni, s nagy zenerajongó. Gyermekként a Magyar Állami Operaház gyermekkórusában, majd a Palestrina kórusban énekelt. A kerti munkát is remek kikapcsolódásnak tartja. Fiatalabb korában próbálkozott az írással, hallgatóként az Orvosegyetem c. lap szerkesztésében, városunkban pedig éveken át az akkor induló helyi újság szerkesztésében segített. Több évig külsős tagja volt az Önkormányzat Egészségügyi Bizottságának.

A háziorvosi munka mellett a sürgősségi ellátás magasabb színvonalra emelése mindig is fontos volt számára. Amikor egy baleset sérültjéhez vagy egy eszméletlen beteghez csak sokára érkezett a távolabbról induló mentőautó, megtapasztalta, hogy milyen sok javítanivaló van még ezen a területen. Az akkori, ideiglenes mentőállomáson dolgozókkal összefogva elhatározták, hogy a város szívében létrehoznak egy sürgősségi centrumot. E cél megvalósításához 1991 őszén életre hívták a Pilisi-medence Egészségügyi Alapítványt. Dr. Für Zoltán, a kollégák kérését elfogadva elvállalta a kuratórium elnöki tisztségét, melyet azóta is ellát.

Az épület elhelyezéséhez a helyi önkormányzat biztosította a telket. A mentőállomás felépülését az egészségügyi dolgozók, a környék lakossága, és áldozatkész vállalkozások segítették. A térség önkormányzatai céltámogatással járultak hozzá a terv megvalósulásához. A teljes építkezést és az épület felszerelését Doktor úr vezényelte le. A vállalt határidőre, 1993 őszére sikerült az átadás. Felépült az ország első, alapítványi beruházású, korszerű mentőállomása.

A PIMEA 28 év óta folyamatosan fejleszti a környék egészségügyi ellátását, erre néhány példa a teljesség igénye nélkül: Lada Niva gépkocsi vásárlása és sürgősségi táskák felszerelése a központi ügyelet részére, összesen 10 db félautomata defibrillátor adományozása a térség közintézményeinek és nagyobb vállalkozásainak, a Mentőállomás folyamatos karbantartása, bútorzat és egyéb szükséges eszközök vásárlása, rendelőintézeti eszközfejlesztés, CTG-helyiség kialakítása stb.. A testvérváros Borszék részére mentőgépkocsit és mentéseszközöket adományoztak. Mindezek mellett az Alapítvány hangsúlyt fektet az ifjúság egészségnevelésére, elsősegélynyújtási ismereteinek bővítésére is (a gimnázium könyvtárába egészségügyi könyveket, az iskoláknak ismeretterjesztő videofilmeket adományoztak, támogatták a helyi elsősegélynyújtó versenyeket, éveken át szervezték a mentős napokat, az iskolások részére rajzpályázat írtak ki mentésügy és drogprevenció témakörben stb.) A felsorolt tevékenységeket Für doktor úr irányításával a kuratórium tagjai végezték és végzik, mindig társadalmi munkában.

Városunkban Doktor urat nagy tisztelet és szeretet övezi, élete és pályája szép és követendő mintául szolgál minden olyan ember számára, aki a munkáját lelkiismeretesen és igényesen szeretné végezni, és tenni akar embertársaiért, lakóhelyéért.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a Pilisvörösvár Város Díszpolgára cím és a Pilisvörösvárért emlékérem alapításáról és adományozásáról szóló 6/1993. (III. 4.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Dr. Für Zoltán háziorvos részére a Pilisi-Medence Egészségügyi Alapítvány egyik alapítójaként a térség egyészségügyi ellátásnak javítása érdekében végzett tevékenysége, a Pilisvörösvári Mentőállomás létrehozásában szerzett érdemei, valamint lelkiismeretes és magas színvonalú szakmai munkája elismeréseként Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományoz.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/diszpolgarok/dr-fur-zoltan-2020

Wenczl József (2020)

Wenczl József (2020)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

posztumusz

táncos - koreográfus

Wenczl József 1945. május 8-án született Pilisvörösváron, itt végezte el általános iskolai tanulmányait. Az általános iskola elvégzése után a famintakészítői szakmát tanulta ki, később a helyi középiskolában tett érettségi vizsgát. Első munkahelye még tizenévesen, 1962-ben a Magyar Hajó- és Darugyár lett, ahol több mint húsz évet dolgozott, 1983-ig fizikai munkakörben, de már 1973-ban sikeresen elvégezte a Kulturális Minisztérium által koordinált néptánc vezetőképző szakot. 1981-ben a Népművelődési Intézetnél „C” kategóriás néptánc vezetői képesítést szerzett, 1986-ban középfokú közművelődési szakvizsgát tett. A 80-as években főiskolai oklevelet szerzett közművelődés-néprajz szakon. 1983. januárjától kezdve mintegy negyedszázadon keresztül a nyugdíjba vonulásáig, 2007. májusáig szülőhelyének művelődési házában dolgozott, német nemzetiségi kulturális szakelőadóként. 25 év alatt több alkalommal a megbízott igazgatói tisztet is ellátta.

Kisgyermek kora óta élénken érdeklődött a német nemzetiségi hagyományok, különös tekintettel a nemzetiségi tánc iránt. 1961- ben 16 éves korában id. Hidas György buzdítására kezdett táncolni a pilisvörösvári táncegyüttesben, ő szerettette meg vele a szép német táncokat és népdalokat. 1965-ben a Budapesti Központi Nemzetiségi Táncegyüttesnek is tagja lett, ahol megismerkedett más népek táncaival is, de a vörösvári együttesnek továbbra is tagja maradt. A Fáklya táncegyüttes koreográfusa Kricskovics Antal tematikus táncai nagy hatással voltak rá, így készültek el a későbbiekben Wenczl József tematikus koreográfiái, például az Újévi köszöntő, az Emlékképek vagy a Menyasszonybúcsúztató. 1967-ben házasságot kötött Pétervári (Pilczinger) Zsuzsannával. 4 gyermekük született 1970-ben Péter, 1972-ben Zsuzsanna, 1976-ban Balázs és 1980-ban Zoltán. Mind a 4 gyermeke örökölte apja tánc iránti szeretetét és elhivatottságát, hiszen mindannyian gyermekkoruktól kezdve táncoltak a vörösvári táncegyüttesben. 3 fia Péter, Balázs és Zoltán a mai napig aktív tagjai a tánccsoportnak.

1970-től a tánc mellett már egyre többször készített saját koreográfiát is. Koreográfiái megalkotásához felhasználta azon gyűjtőmunka eredményét, melyet 1973-tól kezdve folytatott. Bejárta Baranya, Bács-Kiskun, Vas, Fejér, Tolna és Pest megye településeit, hogy a magyarországi németek körében gyűjthessen népdalokat, néptáncokat, hagyományokat, melyeket a későbbiekben beépített koreográfiáiba.

1970-től vezette a vörösvári gyermek tánccsoportot, majd 1976-ban átvette a felnőtt csoport vezetését is.

1994-től tíz éven át a Magyarországi Németek Táncszekciójának elnöke volt. 1975 – 2006-ig a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttes vezetőjeként tevékenykedett. 2006-tól, a tánccsoport közhasznú egyesületté alakulásától 2014 októberében tragikus hirtelenséggel bekövetkezett haláláig az együttes tiszteletbeli elnöke, koreográfusa és művészeti vezetője volt.

A vörösvári táncegyüttes mellett több magyarországi német nemzetiségi táncegyüttesnek is volt hosszabb-rövidebb ideig táncoktatója, koreográfusa, illetve művészeti vezetője.

Wenczl József országosan és nemzetközi viszonylatban is elismert koreográfus volt. Csaknem 100 koreográfia fűződik nevéhez, amelyek közül számos koreográfiát nemcsak hazánkban, hanem külföldön, többek között Németországban, Franciaországban, Ausztráliában, Brazíliában és az Amerikai Egyesült Államokban is bemutattak. Néptánc-fesztiválokon többször kapta meg a legjobb koreográfiáért járó díjat. A Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttes háromszor lett fesztiváldíjas a vezetésével (Nívó díj: 1984 és 1989-ben, Kulturális Minisztérium Kiváló Együttes díja 1987-ben). Táncai a Budapesti Táncművészeti Főiskola tananyagában is szerepelnek. A Wenczl József által vezetett Táncegyüttes jelentős szerepet vállalt a helyi kulturális értékek megőrzésében, a német nemzetiségi hagyományok ápolásában, Pilisvörösvár nemzetközi kapcsolatainak erősítésében.

Wenczl József az alábbi kitüntetéseket tudhatta magáénak:

1972 – A Szocialista Kultúráért díj
1978-tól kezdődően több koreográfiai első díj a nemzetiségi néptáncfesztiválokon
1980-as évek – Pest Megye Közművelődéséért díj
1989 és 1996 – Koreográfusi Nívó-díj (Magyarországi Németek Szövetsége)
2001 – Piliscsabáért emlékérem (Piliscsaba Község Önkormányzata)
2003 – Északi Régió Németségéért Kitüntetés (ÉMNÖSZ)
2004 – Pest Megye Művészetéért Díj (Pest Megye Közgyűlése)
2005 – A Magyarországi Német Tánckultúráért Díj (Landesrat)
2007 – Nívódíj – Dunai Svábok Világ-szövetsége, Stuttgart
2008 – Művészeti díj – Művészetek Háza Pilisvörösvár
2011 – Ehrenurkunde (Landesrat der ungarndeutschen Chöre, Kapellen und Tanzgruppen – Magyarországi Német Ének-, Zene- és Tánckarok Országos Tanácsa)
2011 – Freész Károly Díj (Szári Örökség Közhasznú Egyesület)
2014 – Ehrenabzeichen in Gold (Landesmannschaft der Donauschwaben – Duna menti Svábok Világszövetsége)
2014 – Pilisvörösvárért emlékérem, a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Táncegyüttessel megosztva

Tevékenységét nagy odaadással, kitartással, lelkesedéssel végezte, tanítványaival is jó kapcsolatot ápolt. Kiemelkedő szakmai tudása, kitartása, lelkiismeretes munkája miatt tisztelték, szerették, becsülték.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a Pilisvörösvár Város Díszpolgára cím és a Pilisvörösvárért emlékérem alapításáról és adományozásáról szóló 6/1993. (III. 4.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Wenczl József táncos-koreográfus részére több mint fél évszázados kiemelkedő táncművészeti tevékenysége, a magyarországi németek tánckultúrájának megőrzésében és továbbadásában táncosként, koreográfusként és művészeti vezetőként játszott kiemelkedő szerepe elismeréseként posztumusz Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományoz.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/diszpolgarok/wenczl-jozsef-2020

gróf Apponyi Albert (1921)

gróf Apponyi Albert (1921)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

politikus, miniszter, belső titkos tanácsos, nagybirtokos, vallás- és közoktatásügyi miniszter

Pilisvörösvár Község Díszpolgára (1921. május 22.)

Gróf Apponyi Albert a kiegyezés utáni politikai élet egyik jellegzetes és markáns alakja volt. Kiváló szónokként ismerhette meg őt az ország közvéleménye, a parlamentben elmondott nagy ívű beszédeit kormánypárt és ellenzék egyaránt megtapsolta. Ez annak is köszönhető, hogy politikai elvei meglehetősen eklektikusak voltak: vegyítetten a Habsburg-hűség és a nemzeti függetlenség eszméjével.

1906 és 1910., valamint 1917 és 1918 között vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. Nevéhez fűződik annak az iskolatörvénynek a keresztülvitele, amely a nemzetiségek számára rendkívüli hátrányokkal járt. Apponyi azért harcolt, hogy “ebben az országban ne lehessen iskola, mely az állami és nemzeti érdeket nem szolgálja”. Mindez a nemzetiségi nyelv oktatásának rovására történt.

Apponyi nagy magyar hazafi volt. Szilárd meggyőződéssel vallotta, hogy “a magyar állam évezredes fennmaradásával a történelem visszaigazolta a magyarság politikai és társadalomszervező tehetségét”, s a magyarságnak mint “civilizációteremtő erőnek” támogatása egyetemes érdek is egyben.

Ennek szellemében szólalt fel a magyar békedelegáció vezetőjeként 1920. január 16-án a párizsi békekonferencia Legfelső Tanácsa előtt, s mondta el híres “védőbeszédét”. Apponyi e beszédével és egész párizsi szereplésével, amely során “a nemzet védőügyvédjeként” lépett fel – keményen a győztes nagyhatalmak képviselőinek arcába vágva az igazságot -, rendkívüli népszerűségre tett szert Magyarországon.

1921 májusában, 75. születésnapja alkalmából városok és falvak tucatjai választották meg őt díszpolgárukká. A képviselők egyöntetű lelkesedéssel szavazták meg a határozatot még az olyan nemzetiségi településeken is, mint Pilisvörösvár vagy Solymár, ahol korábban kultuszminiszterként – erőszakosan magyarosító oktatáspolitikája miatt – vélhetően nem volt túlzottan népszerű.

Pilisvörösvár képviselő-testülete 1921. május 22-én hozta meg a díszpolgári címről szóló határozatát:
“Pilisvörösvár község képviselő-testülete Apponyi Albert grófot 75-ik születésnapja alkalmából és 50 éves közérdekű munkásságának elismeréséül egyhangú lelkesedéssel Pilis-vörösvár község díszpolgárává választja meg.
Indokok: A nemes gróf kimagasló politikai pályafutását a mi választókerületünk megbízó levelével kezdvén meg: közérdekű munkásságával a magyarság történelmének, kultúrájának, hírnevének annyi díszt szerzett, hogy díszpolgárrá választását kötelességünknek kell elismernünk.”

A jegyzőkönyv megörökíti az Apponyi Albert számára elküldött díszoklevél szövegét is.
A gróf a díszpolgári címet és az oklevelet, rövid levélben köszönte meg.
Apponyi Albert 1933-ban bekövetkezett halála után az iránta érzett tisztelet jeléül a képviselő-testület a községháza előtti teret Gróf Apponyi Albert térnek nevezte el. A II. világháborút követően a teret azután Bajcsy-Zsilinszky térré nevezték át.

Gróf Apponyi Albert alakját, történelmi tetteit, szónoklatait, a trianoni határok revízióját követelő cikkeit, vörösvári díszpolgári címét pedig lassan-lassan belepte a feledés homálya.

Fogarasy Attila

Felhasznált irodalom:
Zeidler Miklós: Apponyi Albert a “nemzet ügyvédje” http://www.hhrf.org/europaiutas /20011/18.htm

(Forrás: Vörösvári Újság, 2005. szeptember)



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/diszpolgarok/grof-apponyi-albert-1921-1

49. oldal / 54

  • 44
  • 45
  • 46
  • 47
  • 48
  • 49
  • 50
  • 51
  • 52
  • 53
Pilis–Dunakanyar

A Pilis és a Dunakanyar térségének független hírportálja – 6 járás, 32 település legfrissebb hírei egy helyen.

Járások

  • Szentendrei járás
  • Pilisvörösvári járás
  • Szobi járás
  • Váci járás
  • Dunakeszi járás
  • Esztergomi járás

Kiemelt települések

  • Szentendre
  • Pomáz
  • Budakalász
  • Visegrád
  • Pilisvörösvár
  • Vác

Hasznos linkek

  • Pilis-Dunakanyari Hírmondó (PDF)
  • Programnaptár (összes esemény)
  • Impresszum
  • Adatkezelési tájékoztató
  • Kapcsolat
  • Oldaltérkép
  • Menetrendek
© 2026 Pilis–Dunakanyar Hírportál – Minden jog fenntartva
Honlapkészítő: Bartim Media 2026