Pilis–Dunakanyar Hírportál
  • Főoldal
  • Pilis-Dunakanyari Hírmondó
  • Programnaptár
  • Hírek járásonként
    • Szentendrei járás
      • Szentendre
      • Pomáz
      • Csobánka
      • Budakalász
      • Dunabogdány
      • Kisoroszi
      • Leányfalu
      • Pilisszentkereszt
      • Pilisszentlászló
      • Pócsmegyer
      • Szigetmonostor
      • Tahitótfalu
      • Visegrád
    • Pilisvörösvári járás
      • Pilisvörösvár
      • Pilisborosjenő
      • Pilisszántó
      • Üröm
    • Szobi járás
      • Szob
      • Kismaros
      • Kóspallag
      • Márianosztra
      • Nagymaros
      • Szokolya
      • Verőce
      • Zebegény
    • Váci járás
      • Vác
      • Sződliget
    • Dunakeszi járás
      • Dunakeszi
      • Göd
    • Esztergomi járás
      • Esztergom
      • Dömös
      • Pilismarót

Pilisvörösvár hírei

Pilisvörösvár

Fazekas Krisztina (2012)

Fazekas Krisztina (2012)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

olimpiai bajnok kajakozó

Fazekas Krisztina Budapesten született 1980. augusztus 01-én. Tízéves korában kezdett kajakozni Dénes bátyja unszolására, aki kenuzott. 1993-ban került Pilisvörösvárra, amikor elhunyt nagybátyja, Jakab Dezső Görgey utcai házába költöztek. Középiskolai tanulmányait az Ady Endre Gimnáziumban végezte, ahová Vörösvárról járt be. Érettségi után a Semmelweis Egyetem Testnevelés-tudományi kar sportmenedzser szakán folytatta tanulmányait, ott szerzett diplomát.

A sportban elért eddigi eredményei:

  • 1997-ben az évben az ifjúsági Európa-bajnokságon aranyérmes lett K4 500 méteren.
  • 1999-ben egy ezüst- és egy bronzérmet nyert az országos bajnokságon.
  • 2000-ben aranyérmes volt az U23-as Eb-n.
  • 2001-ben szerezte első felnőtt bajnoki címét. Az Európa-bajnokságon K4 200 méteren (Dékány, Viski, Bóta) arany-, K2 1000 méteren (Szabó Ágnes) bronzérmes volt. A vébén a négyessel újra első, a párosban hetedik volt.
  • 2002-ben Rasztótzky Eszterrel párban újra U23-as Európa-bajnok volt.
  • 2003-ban ismét világbajnok volt, ezúttal K4 1000 méteren nem talált legyőzőre.
  • 2004-ben nem tudott bekerülni az olimpiai csapatba.
  • 2005-ben az Európa-bajnokságon második volt K4 200 méteren. Novembertől Sztaics István helyett Fábiánné Rozsnyói Katalin vette át az edzései irányítását.
  • 2006-ban K4 500 méteren lett világ- és Európa bajnok. Kimagasló sikerei elismeréseként Pilisvörösvár Város Önkormányzata “Pilisvörösvárért” emlékéremmel tüntette ki.
  • 2007-ben K4 1000 méteren szerezte meg az aranyérmet mindkét világversenyen. Emellett két-két ezüstérmet ért el.
  • 2008-ban az EB-n két arany- (K4 200, K4 1000), valamint egy-egy ezüst- (K4 500) és bronzérmet (K2 200, Patyi Melinda) nyert. Az olimpiára nem került ki.
  • 2009-ben K4 200 méteren védte meg Európa-bajnoki címét. A vébén két ezüstéremmel lett gazdagabb.
  • 2010-ben összeházasodott Rami Zur amerikai kajakozóval és az Egyesült Államokban telepedett le. Az edzéseit Rami Zur irányította tovább.
  • 2011-ben amerikai színekben tűnt fel a szegedi vb-n, ahol második lett K1 1000 méteren.
  • 2012-ben a Győri Graboplasthoz igazolt. A válogatók után bekerült a magyar K4-es csapatba, mellyel az Eb-n harmadik volt. A szövetségi kapitány beválogatta az olimpiai csapatba.
  • 2012. augusztus 8-án a londoni olimpián női kajaknégyesben 500 méteren olimpiai bajnok Szabó Gabriellával, Kozák Danutával és Kovács Katalinnal.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a Pilisvörösvár Város Díszpolgára cím és a Pilisvörösvárért emlékérem alapításáról és adományozásáról szóló 6/1993. (III. 4.) rendeletében biztosított jogkörében eljárva Fazekas Krisztinának a hazai és nemzetközi versenyeken elért korábbi kiemelkedő eredményeiért, valamint a 2012. évi londoni olimpián a Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Kovács Katalin, Fazekas Krisztina összeállítású női kajaknégyes tagjaként 500 méteren szerzett aranyérméért a Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományozza.

A Képviselő-testület gratulál Fazekas Krisztinának eddig elért eredményeihez, s további pályafutásához sok sikert kíván.

Pilisvörösvár, 2012. augusztus 15.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/diszpolgarok/fazekas-krisztina-2012

Ohmüllner Márton (2012)

Ohmüllner Márton (2012)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

posztumusz

r.k. plébános

Sírja: Székesfehérvár, szemináriumi templom kriptája

Pilisvörösvár Város Díszpolgára
(posztumusz)

Ohmüllner Márton 1897. október 16-án született Torbágy (német nevén Kleinturwal) községben, népes parasztcsaládban. Elemi iskoláit Torbágyon végezte.

Az I. világháború közepén behívót kapott a frontra, majd orosz fogságba került. Ott, a fogságban vált világossá számára, hogy papként kell az emberekért dolgoznia. 1918 végén, egyik éjjel, barátaival sikerült megszökniük a táborból. 1919 őszén már a budapesti Hittudományi Egyetemen találjuk Márton atyát, mint boldog kispapot. A szemináriumban olyan kiváló tanárai voltak, mint például a nagy dogmatikus, Schütz Antal. Tanulmányait jeles eredménnyel végezte. Székesfehérváron szentelték pappá 1923. június 25-én. Első szentmiséjét Torbágyon celebrálta, 1923. július 1-jén.

Papi pályájának első állomása Budakeszi volt, itt működött káplánként 1923-tól 1927-ig. Ekkor vette szokásba, hogy vasárnap délután, a litánia után elment valamelyik utcába, leült egy-egy családnál a ház előtti kis padra, és elbeszélgetett a család tagjaival. Így ismerte meg hívei problémáit és lelki igényeit. A társalgás végén mindig megkérdezte, van-e beteg az utca lakói között. Ha volt, megkérdezte, hogy ki az, hol lakik, és máris indult a beteg felkeresésére. Bekopogott, elbeszélgetett a beteggel, türelmesen végighallgatta panaszait, kéréseit. A társalgás csaknem mindig töredelmes szentgyónással végződött, így a betegek megtisztult és megbékélt lélekkel viselték tovább életük terheit.

Négyévi budakeszi szolgálat után Márton atya Zsámbékra kerül, itt volt káplán 1927-től 1931-ig. Majd Vértesacsa következett, ahol már plébánosként szolgált 1931-től 1934-ig.

1934-ben Márton atya Pilisvörösvárra került plébánosnak. Nagy lelkesedéssel tanította a gyerekeket és a fiatalokat, irányította a Szívgárdisták csoportját, a parasztcsaládok és iparosok gyerekeiből alakult Jézus Szíve Egyesület leánykörét illetve legényegyletét. Két nyelven tartotta a hittanórákat: magyarul és németül. A gyermekek nagyon szerették őt.
Márton atya nemcsak a fiatalokat szerette, hanem a szegényeket is. Koldusok, kéregetők gyakran keresték fel a plébániát. Mindenkinek adott, pedig ő maga is szegény volt. Adományát mindig sajátkezűleg adta át, és mindig volt a koldushoz egy kedves szava is. Ha ideje engedte, szívesen elbeszélgetett vele. Ha a szegény kéregető éppen ebédidőben érkezett, asztalához ültette, és együtt evett vele.

1939-ben Shvoy Lajos püspök atya lelki igazgatóvá nevezte ki Székesfehérvárott, a szemináriumban. Itt működött 12 éven át, 1951-ig. Papi életének fő tevékenysége a gyóntatás volt. Az ország minden részéről jöttek hozzá a hívek, hogy gyóntatószékében megtisztuljanak, bajaikban vigaszt és eligazítást kapjanak.

1951-ben Vértesboglárra helyezték, itt volt plébános 1951-64-ig.

1964-ben nyugalomba vonult. Nyugdíjas éveiből másfelet Alsószentivánon töltött, a többit a székesfehérvári papi otthonban töltötte. Ekkor is sokat dolgozott, állandó gyóntató volt a szemináriumi templomban. Fáradhatatlan volt a gyóntatásban.

A halál a budapesti Széher úti kórházban érte utol 1975. január 9-én. A lelkek szolgálatában megfáradt testét a székesfehérvári szemináriumi templom kriptájában helyezték örök nyugalomra 1975. január 16-án.

Ohmüllner Márton atya a Budai-hegyvidék németjeinek papja, a magyarországi németek feledhetetlen fia volt. Káplánként és plébánosként kizárólag német egyházközségekben: Budakeszin (Wudigeß), Zsámbékon (Schambek), Vértesacsán (Otschau), Pilisvörösváron (Werischwar) és Vértesbogláron (Boklar) működött. Plébánosi működése olyan mély nyomokat hagyott a pilisvörösvári hívek szívében, hogy még most, 70 év után is sokan emlékeznek rá, különleges tisztelettel és szeretettel.

Fogarasy-Fetter Mihály tanár úr 1999-ben külön cikket szentelt neki az Akik itthagyták lábuk nyomát c. kéziratos könyvében. Többek között ezeket írta róla: “Ohmüllner Márton plébános …Vörösváron minden hívőnek példaképe volt. . Úgy élt, mint egy szent. Élete tartós példát adott nekem egész létemre és gondolkodásomra vonatkozóan.”

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 6/1993. (III. 4.) Kt. sz. rendeletében biztosított jogkörében eljárva Ohmüllner Márton egykori pilisvörösvári plébánosnak példamutató papi élete, erkölcsi nagysága, mindenkire kiterjedő szeretete, különösen a szegények és a betegek iránt tanúsított segítőkészsége, a pilisvörösvári ifjúság vallási és erkölcsi nevelése, a pilisvörösvári hitélet elmélyítése, valamint a német nemzetiség lelkigondozásában kifejtett, évtizedekre kisugárzó áldozatos és áldásos tevékenysége elismeréseként posztumusz Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományoz.

Pilisvörösvár, 2012. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/diszpolgarok/ohmullner-marton-2012-1

Geiger Jakab (2013)

Geiger Jakab (2013)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

posztumusz

r.k. esperes plébános

Sírja: Pilisvörösvári városi köztemető, díszparcella

Geiger Jakab az I. világháború után, 1919. december 5-én született Budakeszin, egy helyi sváb családban. Édesapja, a köztiszteletnek örvendő gazda katonai pályára szánta kitűnően tanuló fiát, de ő idegenkedett ettől a hivatástól, inkább tanár szeretett volna lenni. Édesanyja, Fischer Rozina imádságos életet élő, mélyen vallásos katolikus asszony volt, aki gyermekeit is ebben a szellemben nevelte. Amikor a fiatalember – megérezve Isten hívását – a papi pályát választotta, családja boldogan támogatta döntését. 
A szeminárium elvégzése után 1943. május 30-án szentelte pappá Shvoy Lajos megyéspüspök. Újmiséjét szülőfalujában, Budakeszin mutatta be.

Első állomáshelye Zsámbék volt, ahol két évet szolgált káplánként. 1945-ben szülőfalujába, Budakeszire helyezték, de néhány hónap után tovább küldték Nagytéténybe, ahol két évet szolgált, majd szintén két évre Budafok következett.

Első önálló helye Bakonykúti volt, ahol 1948-tól 1951-ig működött adminisztrátorként. 1951-ben plébánosi kinevezést kapott Etyekre, itt szolgált hét éven át, 1958-ig. Ekkor Mányra helyezték, ahol nyolc évig volt plébános. Közben megírta “A Mányi Egyházközség története” c., kéziratban maradt művét. Mány után másfél évre Rácalmás következett, majd szintén másfél évre Gánt. Innen Pátyra került, ahol hat éven át volt plébános. Utolsó állomáshelye Csobánka volt, ahol tizenegy éven át szolgált, 1984-től 1995-ig. Nagy szeretettel gondozta a csobánkai cigány kisebbséget, kedvükért a nyelvüket is megtanulta.

A közösség mindenhol bizalmába fogadta, segítette a munkáját, Geiger atya pedig minden egyes állomáshelyén építette, gazdagította a hívek életét. Fáradságot nem kímélve szervezett templomfelújítást, segített zárdaalapítást. Hosszú évekig kutatta, majd óriási munkával elkészítette a Budakeszire betelepült német családok családfáját. Az általa gyűjtött anyag komoly forrásértéket képvisel.

1995-ben, 75 éves korában, ötvenkét év papi szolgálat után, korára és egészségi állapotára való tekintettel Geiger atya nyugdíjazását kérte. Mivel a paphiány már akkor is igen erősen jelentkezett a Székesfehérvári Egyházmegyében, s Pilisvörösváron is csak egy káplán volt, Labbant Lajos atya javasolta neki, hogy költözzön a vörösvári plébániára, s amennyire ereje és egészségi állapota engedi, segítsen be a lelkipásztori munkába.

Geiger atya szívesen elfogadta a felkérést, de mivel közben 1994. november elején Labbant Lajos plébános úr meghalt, végül Boros Zoltán plébános úr fogadta be őt a plébániára, az ő segítője lett.

Geiger atya nagyon jól érezte magát Vörösváron. Boldogan mutatta be vasárnaponként a német nyelvű szentmisét, nagyon szerette, ha a nép teljes szívéből énekelte a német nyelvű énekeket. Különösen kedves volt számára a “Hier liegt vor deiner Majestät” kezdetű ének. Prédikációira mindig lelkiismeretesen készült, már a hét elején leírta a következő vasárnapi beszédet németül és magyarul egyaránt. A hívek nagyon szerették mély átéléssel, áhítattal végzett szentmiséit, tiszta német kiejtését, gondosan megfogalmazott, tartalmas prédikációit.

Keresett lelki vezető, gyóntató lett belőle Vörösváron. Nyitott szívvel és nyitott ajtóval fogadta a hozzá fordulókat, akik bölcs eligazítást, hasznos tanácsokat kaptak tőle. A misézés és gyóntatás mellett felvállalta a pilisvörösvári bencés oblátus közösség vezetését is. Német énekeskönyvünk lektoraként pótolhatatlan munkát végzett, az ő ötlete volt a könyv címe is. Szabadidejében könyveket, egyházi iratokat fordított németből, latinból.

Fokozatosan kibontakozó betegsége miatt egyre nagyobb erőfeszítés volt számára egy-egy mise megtartása és a gyóntatás, mégis az utolsó pillanatig hatalmas erővel küzdött azért, hogy tovább szolgálhasson. “Muszáj mennem!” – mondta gyakran az utolsó hónapokban, amikor a vasárnap, a 10-es mise időpontja közeledett. Sokat szenvedett, de nagyon fegyelmezetten, példamutató türelemmel és szelídséggel viselte betegségét. Amikor már nagybetegen a kórházban az orvos a műtétet, mint utolsó esélyt javasolta a számára, így felelt: “Köszönöm, doktor úr, de már nincs szükségem új esélyre.”

2001. július 6-án visszaadta lelkét Teremtőjének. Halálát nagy veszteségként élte meg a pilisvörösvári egyházközség. Többen nemcsak egy lelki vezetőt, hanem egy igaz barátot is veszítettek személyében. Végakaratának megfelelően a vörösvári temetőben helyezték örök nyugalomra, utolsó útjára nagy számban kísérték el őt hűséges hívei.

Geiger Jakab nagy tudású, művelt, elveihez, hitéhez mindig hű, a keresztény értékeket töretlenül képviselő, egyenes és alázatos ember volt. Aki nem ismerte, szigorúnak is hihette, de valójában csak önmagával volt szigorú. Mindenkihez megértő szeretettel fordult, nem volt olyan élethelyzet, amelyben ne állt volna támogatóan a hívek mellé. Ugyanígy viszonyult családtagjaihoz, rokonaikhoz is, akiket mindig örömmel fogadott, segítetett. Ez a szeretet kölcsönös volt, családjára ő is mindig mindenben számíthatott.

Geiger atya szerény, egyszerű, teljesen Istennek szentelt életet élt. Soha nem törekedett magasabb hivatal betöltésére. Papi pályája 58 éve alatt sok nehézséggel kellett megküzdenie származása, német anyanyelve miatt (ez volt az oka a gyakori áthelyezéseknek is), de ő mindvégig hűségesen szolgálta Istent és a magyarországi németség ügyét.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 6/1993. (III. 4.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Geiger Jakab esperes plébánosnak, a nyugdíjba vonulása után Pilisvörösváron szolgáló egykori kiváló lelkipásztornak példamutató papi élete, erkölcsi nagysága, mindenkire kiterjedő szeretete, a pilisvörösvári hitélet elmélyítése, valamint a német nemzetiség lelkigondozása terén kifejtett áldozatos és áldásos tevékenysége elismeréseként posztumusz Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományoz.

Pilisvörösvár, 2013. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/diszpolgarok/geiger-jakab-2013-1

dr. Hidas István (2013)

dr. Hidas István (2013)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

háziorvos

Dr. Hidas István 1938. augusztus 6-án született Pilisvörösváron, egy hatgyermekes sváb család idősebb fiaként. Édesanyja Steckl Erzsébet, édesapja néhai Hidas/Herbszt György, a kiváló zenetanár, a Német Nemzetiségi Táncegyüttes alapítója és 25 éven át vezetője, városunk díszpolgára.

Hidas István általános iskolai tanulmányait Pilisvörösváron végezte, majd az óbudai Árpád Gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait a Budapesti Orvostudományi Egyetemen folytatta. Harmadikos korától a tanulás mellett dolgozott is. 1962-ben summa cum laude minősítéssel végzett az egyetemen. Ugyanebben az évben megnősült: az egyik akkori vörösvári háziorvos lányát, Drozdy Évát vette feleségül.

Az egyetem elvégzése után első állása az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézetében (KOKI) volt. Két év múlva állást kapott itthon, a szülőfalujában: 1964. augusztus 1-től dolgozik Pilisvörösváron, mint háziorvos. Betegei hamar megszerették a kedves, barátságos, az egyszerű emberek nyelvén is jól értő, őket jól ismerő doktor urat, aki a Bányatelepen, egy szolgálati lakásban lakott, a fokozatosan 5 tagúra bővülő családjával. 1972-ben felépítette saját családi házát a Nagyváradi utcában. 1975-ben szakvizsgázott általános orvostanból.

A ’70-es években a mai Sikari Patika helyén működő egykori rendelő volt a munkahelye. 1981-ben átadták a mai Szakorvosi Rendelőt, ahol a háziorvosok – akkor “körzeti orvosok” – is helyet kaptak. Azóta – több mint 30 éve – Doktor úr itt dolgozik. Áldozatos, önzetlen, hivatásszeretettel végzett munkájáért sokan tisztelik és szeretik. Ma, 75 évesen is bejár a rendelőbe, s hetente egyszer, csütörtök délután még ma is rendel, s a rendelésre ma is ugyanúgy szívvel-lélekkel készül, mint ifjú korában.

Háziorvosi munkája mellett Dr. Hidas István hosszú éveken át aktívan tevékenykedett a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületében, melynek örökös elnöke lett, valamint a Magyar Orvosi Kamarában, melynek jó ideig vezetőségi tagja is volt. 1996 óta a Medicus Universalis c. orvosi szakfolyóirat főszerkesztője. Tudományos előadásokat tartott, több nemzetközi kongresszuson vett részt, többször képviselte országunkat nemzetközi szinten.

Munkáját több alkalommal hivatalos elismerésben is részesítették, melyek a következők:

  • 1977: megyei főorvosi dicséret
  • 1982: a Minisztertanács “Kiváló Munkáért” kitüntető jelvénye
  • 1985: HEIM Emlékérem (NDK-Magyarország)
  • 1987: Purkinje Emlékérem (Csehszlovák Orvos-társaság)
  • 1987: Medicus Anonymus Emlékérem
  • 1988: Munka Érdemrend ezüst fokozata
  • 1990: az Olasz Orvos-társaság Emlékérme (nemzetközi kapcsolatok)
  • 1998: Magyar Köztársaság Arany Érdemrendkeresztje
  • 1998: “Pilisvörösvárért” emlékérem
  • 2000: Arányi Lajos Emlékérem (oktatási és tudományos munka)
  • 2000: Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szöv. díszoklevele
  • 2002: Andor Miklós-díj (oktatási és tudományos munka)
  • 2002: Országos Alapellátási Int. főigazgatói dicsérő oklevél
  • 2005: Családorvos Kutatók Országos Szervezetének életműdíja
  • 2012: MÁOTE elismerő oklevél
  • 2013: SOTE Családorvosi Tanszék elismerő oklevél (oktatói tevékenység)
  • 2013: Országos Alapellátási Int. főigazgatói dicsérő oklevél (szakértői munka)

Doktor úr mindig részt vett, s mai is aktívan részt vesz a város közösségi életében is. Feleségével gyakran látogatnak el a különböző városi rendezvényekre, hangversenyekre, ünnepségekre. Gyermekkora óta aktív tagja a katolikus egyházközségnek, egész életében példás keresztény életet élt.

Hivatása gyakorlása és közéleti tevékenysége mellett Hidas doktor úr példás családi életet él. Felségével, Drozdy Évával három gyermeket neveltek fel, akik eddig hét unokával ajándékozták meg őket. Tavaly, 2012-ben ünnepelték 50. házassági évfordulójukat. Gyermekeik is követik a szülők példáját: Péter folytatja édesapja hivatását, elismert sebész, s emellett éveken át volt a Pilis Cross Country Club (PCCC) hegyikerékpáros egyesület elnöke. Krisztina – férjével együtt – idegenvezetőként dolgozik. Ildikó a Friedrich Schiller Gimnázium Szakközépiskola és Kollégium tanára, korábban éveken át a Vörösvári Újság nemzetiségi rovatának szerkesztőjeként is tevékenykedett.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 6/1993. (III. 4.) önkormányzat rendeletében biztosított jogkörében eljárva Dr. Hidas István nyugalmazott háziorvosnak öt évtizeden át szívvel-lélekkel, nagy hivatástudattal végzett áldozatos gyógyító munkája, példamutató családi élete, valamint a település közösségi életében való aktív, építő részvétele elismeréseként Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományoz.

Pilisvörösvár, 2013. október 23.

Frissítés  2021. június 3.:

Elhunyt Dr. Hidas István, városunk díszpolgára
https://pilisvorosvar.hu/aktualis/vorosvari-hirek/1/878-elhunyt-dr-hidas-istvan-varosunk-diszpolgara
https://pilisvorosvar.hu/aktualis/vorosvari-hirek/20/884-elment

 

 



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/diszpolgarok/dr-hidas-istvan-2013

Albel Attiláné (2014)

Albel Attiláné (2014)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

nyugalmazott tanító

Albel Attiláné sz. Bruckner Magdolna Pilisvörösváron látta meg a napvilágot 1942. március 1-jén. Édesapja Bruckner Sándor asztalos, édesanyja Mohacsek Mária varrónő. Édesapja 1944 novemberében hősi halált halt a szerencsi vár védelmében. Édesanyja 1949-ben újra férjhez ment, második férjétől három gyermeke született.

Bruckner Magdolna Pilisvörösváron végezte el az általános iskolát, majd a cinkotai Teleki Blanka Tanítóképzőben tett érettségi vizsgát.  1961-ben szerzett általános tanítói végzettséget a Budapesti Tanítóképző Főiskolán. Első tanító nénije, dr. Rüblné Verbai Magda vonzó példája nyomán már kisiskolás korától kezdve érdeklődött a pedagógusi pálya iránt, így nem volt nehéz számára a pályaválasztás.

1964-ben kötött házasságot Albel Attila gépésztechnikussal, akivel 35 éven át, szeretett férje sajnálatosan korai haláláig éltek szeretetben, harmóniában, s nevelték fel két fiúgyermeküket. Magdi néni ma már 4 unokával büszkélkedhet.
Pedagógus pályafutását 1960-ban kezdte Pilisvörösváron, a Vásár téri általános iskolában, először gyakornokként, majd osztálytanítóként. Szakmailag, pedagógiailag jól képzett nevelő volt, aki az alsó tagozat első és második évfolyamain a tanítás korszerű módszereit alkalmazva, magas fokú szakmai igényességgel, következetességgel és rendkívüli szeretettel vezette osztályait, több mint 40 éven át. Nyugodt, kedves, baráti stílusával generációkat tanított meg írni, olvasni, számolni, gyerekek százaival szerettette meg a tanulást és az iskolát.

Munkáját lelkiismere­tesség, alaposság, az új módszerek iránti fogé­konyság és kritikus igényesség jellemezte. Külön figyelmet szentelt a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatására, a lemaradások pótlására. Mindig komoly súlyt fektetett az önképzésre, a fiata­labb kollégák felkarolá­sára, szakmai támogatására. Tanítói munkája során többször tartott magas színvonalú bemutató tanításokat a tantestület, valamint a környező iskolákban dolgozó pedagógusok számára.

Hivatásszeretetét és szakmai hozzáértését 1983 és 1989 között igazga­tóhelyettesként is bizonyította. Vezetői tevékeny­ségét lelkiismeretesség, lényeglátás, jóindulat jellemezte. Közvetlenségét, nyitottságát nagyra becsülték kollégái és diákja­inak szülei is.

A Vásár téri iskolából 1997-ben vonult nyugdíjba, majd – elfogadva Breierné Kalmár Éva igazgató asszony felkérését – még 9 éven át tanított a Templom téri iskolában.
Lelkiismeretes, odaadó munkájáért 1987-ben Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült. 1995-ben megkapta a Pilisvörösvárért emlékérmet. 2005-ben Karácsony Sándor-díjban részesült. 2011-ben vehette át aranydiplomáját, majd 2013 decemberében a Vásár téri iskolától „Örökös tanár” címet kapott.

Mióta végleg abbahagyta a tanítást, Magdi néni igen aktív látogatója lett a város kulturális és közéleti rendezvényeinek. A Művészetek Házában és a Városi Könyvtárban szinte nem fordulhat elő színházi előadás, koncert, könyvbemutató, kiállítás-megnyitó Magdi néni jelenléte nélkül. Igazi pedagógusként kötelességének érzi, hogy – mint a helyi értelmiség tagja – személyes példaadással és jelenléttel segítse az értékes kultúra iránti igény felkeltését. A környezetvédelem ügyét is magáénak érzi, a Szebb Környezetünkért Egyesület alapító tagjaként sokat tesz lakókörnyezetünk megóvásáért, szépítéséért.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 6/1993. (III. 4.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Albel Attiláné nyugalmazott tanítónak közel ötven éven át végzett kiemelkedő pedagógiai munkája, valamint példás közösségi tevékenysége és erkölcsi magatartása elismeréseként a Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományozza.

Pilisvörösvár, 2014. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/diszpolgarok/albel-attilane-2014-1

Nemess Rózsa (2014)

Nemess Rózsa (2014)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

posztumusz

igazgató 

Sírja: Budapest

Pilisvörösvár Város Díszpolgára (posztumusz)

Nemess Rózsa 1912. november 26-án született Felcsúton, katolikus értelmiségi családban. Édesapja Nemess József kántortanító, édesanyja Holchauser Róza háztartásbeli. Szülei nagy szeretettel nevelték három gyermeküket: Rózsát és két öccsét.

Rózsa néni a tanári hivatást családjából hozta magával. Édesapja, Nemess József 25 éven át kántortanító volt a felcsúti elemi iskolában, majd 21 éven át iskolaigazgató volt ugyanott. Összesen 46 éven át tanította a felcsúti gyerekeket. Rózsa néni nagybátyja, Nemess Imre szintén tanító volt. Ő Lesenceistvándon szolgált, ahol ma az általános iskola az ő nevét viseli.

A tanítói hivatás iránti vonzalom Rózsa néniben már a szülői házban kialakult. A tanárképző elvégzése után, 1936 januárjában kezdett tanítani Szegeden, a Pogány Frigyes Általános Iskolában. 1942-ben két hónapot a Sándorfalvai Általános Iskolában tanított, majd szeptember 28-án került Pilisvörösvárra, a Templom téri – akkori nevén II. számú – általános iskolába. Itt tanított aztán 26 éven át, egészen nyugdíjba vonulásáig, 1968. augusztus 15-éig. Mivel vőlegénye elesett a háborúban, Rózsa néni évtizedeken át egyedül élt, s kizárólag a tanításnak, az iskolának, a gyermekeknek szentelte magát.

Hogy mikortól volt igazgató, azt pontosan nem tudjuk. De azt tudjuk, hogy az ’50-es és a ’60-as években, azaz a kommunista diktatúra legkeményebb éveiben, amikor az ateista, materialista és kommunista propaganda a legerősebb volt, akkor vezette a Templom téri iskolát a vallásosságáról híres Pilisvörösváron, és mégis nagy tiszteletet vívott ki magának a szülők és a gyermekek körében egyaránt.

Rózsa néni igen határozott és szigorú vezetője volt az intézménynek. Tartása, megjelenése tiszteletet parancsoló volt. Kiváló kollégákkal vette körül magát. Idetoborzott tanárai hozzá hasonlóan magas erkölcsi és szakmai színvonalat képviseltek, akiket minden diák elé bátran példaképül állíthatott. A politikát – amennyire csak lehetett – igyekezett az iskola falain kívül tartani, bár akkoriban ez egyáltalán nem volt könnyű. Rózsa néni ezt úgy tudta megoldani, hogy szakszervezeti vonalon dolgozott, és cserébe a párt békén hagyta.

Nyugdíjba vonulása után még egy évig az iskolában lévő szolgálati lakásban lakott, majd 1969-ben Budapestre költözött, és 57 évesen férjhez ment. Férje Romoda Iván (1901-1974) volt. Sajnos házasságuk nem tartott sokáig, mert férje 1974-ben meghalt. Rózsa néni ezután idős édesanyját ápolta hosszú éveken át. 84 éves korában, 1996. február 2-án halt meg Budapesten.

Nemess Rózsára nagy tisztelettel és hálával emlékeznek egykori tanítványai, mert olyan életre szóló útravalót és példát kaptak tőle, amelyhez bízva fordulhattak útmutatásért életünk nehéz óráiban.
Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 6/1993. (III. 4.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Nemess Rózsa, a Pilisvörösvári Templom Téri Általános Iskola egykori igazgatója részére a Pilisvörösváron végzett 26 éves példamutató pedagógusi és intézményvezetői munkája, példamutató emberi magatartása és erkölcsi nagysága elismeréseként posztumusz Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományoz.

Pilisvörösvár, 2014. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/diszpolgarok/nemess-rozsa-2014-1

Gromon Andrásné sz. Manhertz Mária (2015)

Gromon Andrásné sz. Manhertz Mária (2015)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

Gromon Andrásné sz. Manhertz Mária 1928-ban született Pilisvörösváron, szegény családból. Édesapja, Manhertz Jakab péksegéd volt a Steckl péknél, de tüdőgyulladás következtében nagyon fiatalon meghalt. Édesanyja, Metzger Mária Dr. Réthy Zoltán háziorvos családjánál dolgozott cselédként, s huszonhat éves korában megözvegyülve egyedül nevelte fel két gyermekét: Máriát és Mártont.

Mici néni itthon, Pilisvörösváron végezte el az általános iskolai hat osztályt majd a négy polgárit – mindkettőt kitűnő eredménnyel. A polgári iskolát 1944-ben fejezte be, de előtte, 1943-ban az iskolai szünetben már dolgozott a Hazai Likőrgyárban, a telefonközpontban. 1945-ben a Ganz Villamossági Készülékgyárban helyezkedett el, mint betanított munkás, a műszerészeknél. Munka mellett elvégezte a gyors- és gépírói tanfolyamot, ezután anyagkönyvelői beosztást kapott.

1950-ben férjhez ment a solymári születésű Gromon Andráshoz, aki a Budapesti Helyközi Távbeszélő Igazgatóságon dolgozott, posta műszaki felügyelői beosztásban. Házasságukból négy fiúgyermekük született: András, Tamás, István és Imre. Mind a négyen a Budapesti Piarista Gimnáziumban érettségiztek, majd különböző főiskolákon szereztek diplomát.

Amikor a gyerekek már nagyobbak voltak, 1970-ben Mici néni a pilisvörösvári Szakorvosi Rendelőintézetben helyezkedett el, mint orvosírnok, majd munka mellett elvégezte az asszisztensképző tanfolyamot. Ettől kezdve évtizedeken át körzeti gyermekorvosi asszisztensként dolgozott, egészen 1995-ig, nyugdíjba vonulásáig. Közben, 1985 és 1988 között egyszerre végezte el a Római Katolikus Hittudományi Akadémia Levelező Tagozatát és a Pázmány Péter Hitoktatói Tanfolyamát. 1988-ban hitoktató oklevelet szerzett.

Gromon Andrásnét a faluban fiatal korától sokan ismerték és szerették, mivel mindig érdekelték a közösség ügyei, sokan tapasztalták önzetlen segítségét a legkülönbözőbb ügyekben. Érdeklődése elsősorban az egyházközség életére irányult, de jobbító igyekezete kiterjedt az utca, az iskola, a község problémáira, és nem utolsó sorban a vörösvári német nemzetiségi hagyományok és kultúra valamint Pilisvörösvár néprajzi értékeinek megmentésére.

1976-ban kezdte el módszeresen gyűjteni a régi Vörösvár tárgyi emlékeit. Kézben, tragacson, talicskán cipelte haza a mások által értéktelennek tekintett és eldobásra szánt ruhákat, használati tárgyakat, bútorokat. Gyűjtötte a régi fényképeket, dokumentumokat, s maga is sok fényképet, magnófelvételt, készített a község jeles napjairól ill. idős emberekről. Később a Hagyományőrző Egyesület számára vásárolt egy videokamerát, mellyel számtalan helyi ünnepet, jelentős eseményt örökített meg.

Az egyre gyűlő muzeális anyagot eleinte csak alkalmilag, ismerősöknek tudta bemutatni, ezért egyre erősödött benne egy falumúzeum létrehozásának gondolata. Néhány időszakos kiállítást rendezett az akkori kultúrházban ill. a könyvtárépület utcai szárnyában (a mai könyvesbolt helyén). Közben az Egyházközségnél, a Nagyközségi Tanácsnál és minden más lehetséges fórumon próbált támogatást szerezni egy falumúzeum létesítéséhez.

Erőfeszítéseit a rendszerváltozás éveiben siker koronázta. 1990-ben megalakította a Pilisvörösvári Hagyományőrző Egyesületet, melynek az óta is elnöke. Az egyesület, mint jogi személy már eredményesebben tudott küzdeni a falumúzeum létrehozásáért: 1992-ben az egyesület a Bonni Belügyminisztériumhoz benyújtott pályázaton 126.000 DM (német márka) támogatást nyert a Kápolna u. 10. sz. alatti ingatlan megvásárlására és az épület részbeni tatarozására. Az épület felújítását Mici néni az önkormányzat támogatásával maga szervezte, s a felújított épületben a múzeumot szinte egymaga rendezte be. A Falumúzeum felszentelése és ünnepélyes átadása 1993-ban volt.
*
Azóta több mint húsz év telt el, de a Falumúzeum fenntartását és működtetését a mai napig szinte teljes egészben Mici néni végezte és végzi, a Hagyományőrző Egyesület égisze alatt. Rendszeresen fogad hazai és külföldi csoportokat, iskolai osztályokat, magánszemélyeket. Pályázatokat ír, hogy a fenntartáshoz pénzt szerezzen, irányítja az önkéntes vagy fizetett segítőket, adminisztrál. Munkáját közben kiterjesztette a Kápolna u. 1. sz. alatti ingatlanra is, amelynek egy részét 2000-ben vásárolta meg a Hagyományőrző Egyesület, többi részét pedig az önkormányzattól 25 évi használatba kapta. Mici néni ezt az épületet is felújította, azzal a céllal, hogy „Élő múzeum”-ként népismereti órák színhelyéül, a régi népi élet gyakorlati bemutatóhelyéül szolgáljon. 2003-ban a Nagyboldogasszony plébániatemplom felszentelésének 300. évfordulójára megjelentette a saját maga által szerkesztett Kápolnák könyve c. kiadványt, mely a Pilisvörösváron álló öt régi kápolna történetét és berendezési tárgyait mutatja be, valamint azokat a német és magyar nyelvű imádságokat közli, amelyeket eleink ezeken a helyeken imádkoztak.

Mici néni életműve tehát a Falumúzeum és a Helytörténeti Gyűjtemény, azaz mindazoknak a szellemi, erkölcsi és tárgyi értékeknek az összegyűjtése és az utókor számára való megmentése, amelyek Vörösvár német nemzetiségi lakosságának eddigi 325 éves pilisvörösvári élete során felhalmozódott. Mici néni ma, túl a 87. életévén is fáradhatatlanul dolgozik a közösségért. Munkájának elismeréseként Pilisvörösvár Város Önkormányzata 1997-ben Pilisvörösvárért emlékérmet adományozott számára. 2001-ben, a Millenniumi zászlóátadáskor a zászlóanyai tisztség betöltésére kérték fel. 2009-ben a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata „Az északi régió németségéért” díjban részesítette (Für das Ungarndeutschtum der Region Nord).

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 6/1993. (III. 04.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Gromon Andrásné részére a Helytörténeti Gyűjtemény anyagának összegyűjtése, a Falumúzeum (német nevén: Heimatmuseum) létrehozása, valamint a sváb hagyományok és tárgyi emlékek megőrzése érdekében kifejtett több évtizedes munkájának elismeréseképpen a Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományozza.

Pilisvörösvár, 2015. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/diszpolgarok/gromon-andrasne-sz-manhertz-maria-2015

Szamos Mátyás (2016)

Szamos Mátyás (2016)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

posztumusz

cukrászmester

Szamos Mátyás 1918-ban született Szentendrén, egy szegény sorsú szerb családban. Eredeti neve Basits Mladen volt. Már kis korában elhatározta, hogy cukrász lesz.

A nagyhírű Auguszt E. József üzletében lett cukrásztanuló, ahol egy idevetődött dán cukrásztól leste el a marcipánrózsa készítésének titkát. Ez a munka annyira megtetszett neki, hogy szabadidejét is a marcipándíszek készítésével töltötte: műszak után otthon dolgozott tovább, nagy szorgalommal tökéletesítette a fogásokat, találta ki az újabb díszeket. 1938-ban tett cukrász szakmunkás vizsgát.

A második világháborúban katonaként szolgált, s fogságba esett. A fogságból hazatérve 1950-ig a Barna cukrászdában dolgozott, majd először a Gerbeaud, később az ebből, ill. a Hauer és a Flóris cukrászatokból alakult gyár, az Édesipari Egyesülés Cukrászati Gyárának alkalmazottja lett.

Közben megnősült: felesége Hajdú Margit lett, akitől három gyermeke született: Miklós, Gabriella és László.

1956 jelentős dátum Szamos Mátyás szakmai előmenetelében: a Hungária Kávéházban rendezett Országos Cukrász Kiállításon a marcipán- és karamell-kombinációjú földgömbjét a zsűri díjazta. A szakma is felfigyelt az ügyes, ötletes mesterre.

Ezután ismét az Auguszt-műhely ill. a Roham utcai „Bukta-gyár” következett, ahol a „díszposzt” vezetője lett. Az ő irányítása alatt heti 200-300 torta készült, karamell virágokkal és marcipánnal díszítve. Ezekben az években szinte minden jelentősebb kerületi és országos versenyt megnyert, vagy azokon előkelő helyezést ért el. Ekkor már nemcsak marcipándíszeket, hanem marcipánfigurákat is készített.

Az önálló iparűzést az 1960-as évek második felében a gebines cukrászok megjelenése tette lehetővé. A fiatal cukrászgeneráció már nem ismerte a cukrászatnak a marcipánnal foglalkozó ágát, így Szamos Mátyást kérték fel, hogy készítsen részükre marcipán virágdíszeket. Egyre több megrendelést kapott, esténként, hétvégenként az egész család marcipánfigurákat mintázott. Végül úgy döntött, önállósítja magát: kiváltotta az iparengedélyt, s 1968-ban Szamos Marcipán néven megalapította önálló marcipánkészítő cégét. Ezzel kezdetét vette a kétműszakos kemény munka: nappal a Dél-Budai Vendéglátóipari Vállalat Roham utcai termelőüzemében dolgozott a csemegeosztályt vezetőjeként, éjszaka pedig otthon készítette a marcipán virágokat és figurákat.

1970-ben vette az első marcipán hengergépet (valcni gépet), s a Pilisszántón bérelt, szerényen berendezett helyiségben kezdetét vette a Szamos névvel fémjelzett marcipánkészítés. Első segítői fiai voltak, aztán lánya és a felesége is bekapcsolódott a munkába. Először busszal, majd autóval maguk hordták az ország minden részébe termékeiket, ezáltal is népszerűsítve kezük munkáját.

A ’70-es évek közepétől a kisüzem Pilisvörösvárra költözött, s a Madách utcai épületben már 10 fő körüli létszámmal üzemelt. 1981-ben veje, Kelényi Gyula műszaki értelmiségi precizitásával, saját tervezésű gépek beindításával, jó munkaszervezéssel letette az üzemmé-gyárrá fejlődés alapjait. 1985-ben a mai helyére, a Szent Erzsébet utcába költözött a kisüzem. Ekkor már 15-20 fővel dolgoztak, külön helyiségben működött a 2-3 valcni gép, az előkészítés, a figurakészítés és a kis készáruraktár.

1987-ben a budapesti Párisi utcai cukrászda megnyitásával – ami azóta is a belváros gyöngyszeme – beindult a nagyobb arányú bonbon- és desszertgyártás. 1990-ben a Szamos család a kft. forma mellett döntött, a tulajdonos és a szakmai irányító Szamos Mátyás lett. A vállalkozás folyamatosan fejlődött, s ma már 3 épületben, több mint 500 alkalmazottal, nagyüzemként működik az alapító gyermekeinek és unokáinak vezetésével. A cukrászdákat és édességboltokat és gourmet házat üzemeltető cég több országba exportálja termékeit, belföldön az összes jelentős bolthálózatnak és számos szállodának állandó beszállítója.

Szamos Mátyást 1999-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjével tüntették ki „A magyar cukrászmesterség legszebb hagyományainak fejlesztéséért és műveléséért és eredményes magánvállalkozó munkájáért.” Halálakor, 2002-ben az országos napilapokban megjelent nekrológokban így írtak róla: „Eldőlt a marcipánrózsa, meghalt a Marcipánkirály”.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a Pilisvörösvár Város Díszpolgára cím és a Pilisvörösvárért emlékérem alapításáról és adományozásáról szóló 6/1993. (III. 4.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Szamos Mátyás cukrászmester, a nemzetközileg is elismert, pilisvörösvári székhelyű Szamos Marcipán Édesipari Termelő és Kereskedelmi Kft. alapítója részére a magyar cukrászmesterség hagyományainak művelése és továbbfejlesztése terén kifejtett kimagasló tevékenysége elismeréseként posztumusz Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományoz.

Pilisvörösvár, 2016. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/diszpolgarok/szamos-matyas-2016-1

Dr. Vachaja József (2016)

Dr. Vachaja József (2016)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

belgyógyász 

Vachaja József Pilisvörösváron született 1956. február 25-én. Édesanyja Fetter Franciska konyhai kisegítő, édesapja Vachaja József szabómester.

Általános iskolai tanulmányait a Pilisvörösvár, Vásár téri általános iskolában, gimnáziumi tanulmányait a Pilisvörösvári Gimnáziumban végezte, s itt szerzett érettségi bizonyítványt is, 1974-ben.

Hivatásául az orvosi hivatást választotta. 1980-ban a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerzett általános orvosi diplomát.

A diploma megszerzése után a budapesti Honvéd Kórházban helyezkedett el, ahol első főnökének, dr. Liptay Lászlónak a segítségével hamar megtanult önállóan gondolkodni és dolgozni. Közben folyamatosan tovább képezte magát: 1985-ben belgyógyászatból, 1990-ben klinikai farmakológiából, 1996-ban honvéd- és katasztrófaorvostanból, 2002-ben pedig klinikai onkológiából tett szakvizsgát.

Dr. Vachaja József több mint három és fél évtizede gyógyítja fáradhatatlanul a betegeket, s ezen idő alatt pilisvörösvári polgárok százainak adta vissza egészségét. Hitvallása szerint ahhoz, hogy valaki jó orvossá váljon, a szakmai tudás elsajátításán kívül nagy empátiával is kell, hogy rendelkezzen a betegek iránt. Vachaja József hitvallásának megfelelően minden páciensével szeretettel és türelemmel bánik, s ez rengeteget segít számukra a gyógyulásban.

Szakmai munkáját, emberi magatartását minden betege felsőfokon dicséri: „… csak a legeslegjobbakat tudom mondani róla. Türelmes, mindig jókedvű, és nagyon odafigyelő. Azt kívánnám Magyarországnak, hogy csak ilyen orvosai legyenek.” „Nála lelkiismeretesebb, barátságosabb és szakmailag kitűnőbb orvost még nem láttam.” „Nagyon-nagyon felkészült, emberbarát, lelkével és szavával is gyógyító orvos.” „Mindenkihez van egy kedves szava. A folyosón sem ráz le senkit. Folyton mosolyog, még sosem láttam idegesnek, türelmetlennek. EMBER a javából.”

A doktor úr maga így vall munkájáról: „Szeretek gyógyítani, szeretem a betegeket, szeretek velük foglalkozni. Remélem, szakmám gyakorlása során még sok embernek lehetek segítségére. Az egyetemi csoportok oktatása során is igyekszem hasonló elveket közvetíteni, hisz a tananyag elsajátítható, de a beteggel való viselkedés, foglalkozás csak példákon át érhető el, és ezek követése, a lélek megértése gyakran fontosabb a CT-lelet értékelésénél; mindkettő komplex elsajátítása teszi munkánkat harmonikussá, sikeressé, mind a magunk, mind a betegek megelégedésére.”

Vachaja József nemcsak jó orvos, hanem áldozatkész közéleti ember is. A helyi közéletbe a rendszerváltozás éveiben kapcsolódott be. 1990-ben alapító tagja és alelnöke volt a KDNP Pilisvörösvári Szervezetének. 1990-től 2002-ig három cikluson át volt az önkormányzat Népjóléti Bizottságának, ill. későbbi nevén a Szociális és Egészségügyi Bizottságnak a külsős tagja. A bizottság tagjaként 1991-ben Andrusch-Fóti Mária mellett a másik fő motorja volt a Napos Oldal Szociális Központ létrehozásának. Döntő érdemei vannak abban, hogy a „Szaki” elhanyagolt épületét a helyi vállalkozók önzetlen munkájával és anyagi támogatásával átalakították egy, a korát megelőző, sokféle feladatot ellátó, többcélú szociális intézménnyé.

Vachaja József fő hobbyja a zenehallgatás és az éneklés. Gyermekkora óta énekel az egyházközségi kórusban, melynek egyik fő oszlopa. Kiváló hangi adottságait kamatoztatva az utóbbi tíz évben az egyházi ünnepeken basszus szólistaként is közreműködik.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a Pilisvörösvár Város Díszpolgára cím és a Pilisvörösvárért emlékérem alapításáról és adományozásáról szóló 6/1993. (III. 04.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Dr. Vachaja József belgyógyász, klinikai farmakológus, honvéd- és katasztrófaorvos, klinikai onkológus részére a több évtizede szívvel-lélekkel, nagy hivatástudattal végzett áldozatos gyógyító munkája, sok-sok súlyosan beteg pilisvörösvári polgár meggyógyítása, valamint a városunk közösségi életében való több évtizedes aktív, építő részvétele elismeréseképpen a Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományozza.

Pilisvörösvár, 2016. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/diszpolgarok/dr-vachaja-jozsef-2016

Mauterer János (2017)

Mauterer János (2017)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

posztumusz

zenekarvezető

A Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Fúvószenekar jogelődjét, a Mauterer-zenekart a XIX. század közepén (1850 körül) alapította meg Mauterer Jakab. Tőle fia, ifj. Mauterer Jakab vette át a zenekarvezetést, majd unokája, Mauterer János, aki 1896-tól 1953-ig (57 éven át) volt a zenekar vezetője. A vörösvári emberek ezt a fúvószenekart „Maura’ Pándá”-nak hívták, Mauterer Jakab kőműves foglakozása miatt. (Maurer = kőműves)

Mauterer János 1871. június 20-án született, s úgyszólván a zenekarban nőtt fel. Már 10 éves korában egészen ügyesen hegedült, mikor pedig 12 éves lett, megkapta első szárnykürtjét. Ettől kezdve élete végéig kapcsolatban állt mindkét hangszerrel.

20 éves koráig édesapja zenekarában játszott, majd bevonulása után a katonaságnál elöljárói is felfigyeltek zenei tehetségére, úgyhogy a 20 éves fiú Budapestre került a királyi és császári gyalogos ezred zenekarába, ahol szolgálati ideje alatt a zenei őrvezetőségig vitte.

A katonazenekarban töltött idő egész életére meghatározta zenészi pályafutását. Szárnykürtösként játszott egy olyan kiváló és híres karmester vezetése alatt, mint Fricsay Ferenc (a világhírű Fricsay Ferenc karmester édesapja), akinek szakértő vezetésével Mauterer János kiváló zenésszé fejlődött. A karmester annyira megszerette a fiatal vörösvári fiút, hogy vele játszatta el a legtöbb szólót, sőt hivatásos zenésszé is ki akarta képezni.

Mauterer János azonban hazavágyódott. Itthon egy leány várt rá, akit leszerelése után hamarosan feleségül vett. Ettől kezdve a Mauterer-ház majdnem 40 éven keresztül a falu igazi zeneiskolája volt. A Mauterer János által vezetett fúvószenekar pedig egyre népszerűbb lett. Egyházi és világi rendezvényeken egyaránt sokat szerepeltek. A templomban ugyan nem játszottak, de a körmeneteken mindig.

A világi ünnepek közül kiemelkedett a vörösvári búcsú időszaka, valamint év közben a bálok, esküvők. Nagy ünnepek alkalmával a falunak mind a 24 (!) vendéglője zenével akarta szórakoztatni a vendégeit, ezért a zenekaroknak több kisebb együttessé kellett átalakulniuk. Ezt a Mauterer-zenekar is megtette. A zenekar ilyenkor két részre oszlott, s a vonósok „fent” játszottak Herbst Mihálynál, a fúvósok pedig „lent”, Fetter Istvánnál. Általában polkát, keringőt, lendlert, csárdást és mazurkát játszottak.

Hasonló volt a helyzet a bálok esetében is. A bálokat mindig a fúvósok nyitották meg, és a vendégek éjfélig fúvószenére szórakoztak. Éjfél körül a zenekar átváltozott vonószenekarrá, így játszottak hajnalig, majd 4 órakor ismét hangszert cseréltek, és reggelig ismét a rezes banda „húzta”.

A zenekar gyakran vendégszerepelt a környékbeli településeken is – búcsúkor, svábbálon vagy esküvőkön.

1926-ban Pomázon, a Faluszövetség által a Budai-hegyvidék fúvószenekarai számára szervezett zenei versenyen a pilisvörösvári zenekar lett az első helyezett, Mauterer János vezetésével.
Mauterer János 85 éves korában halt meg. Halála előtt két héttel, 1956. júniusában több évtizedes kiemelkedő kulturális tevékenységéért magas rangú állami kitüntetésben részesült. Temetése 1956. július 15-én volt igen nagyszámú gyászoló pilisvörösvári polgár jelenlétében. Marlok István plébános búcsúztatta.

Pilisvörösvár Város Önkormányzata Képviselő-testületének 156/2017. (IX. 07.) Kt. sz. határozata posztumusz díszpolgári cím adományozásáról

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a Pilisvörösvár Város Díszpolgára cím és a Pilisvörösvárért emlékérem alapításáról és adományozásáról szóló 6/1993. (III. 04.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Mauterer János, a Mauterer zenekar (Maura’ Panda) egykori vezetője részére fél évszázados kiemelkedő zenekarvezetői munkája, valamint a pilisvörösvári német nemzetiségi fúvószenei hagyományok ápolásában, megőrzésében és továbbfejlesztésében szerzett kimagasló érdemei elismeréseként posztumusz Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományoz.

Pilisvörösvár, 2017. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/diszpolgarok/mauterer-janos-2017-1

Gróf Karátsonyi Guido (2018)

Gróf Karátsonyi Guido (2018)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

posztumusz

Sírja: Buziás (Temes megye)

Karátsonyi Guido 1817. aug. 7-én született Szamosújváron, magyar-örmény nemesi családban. Édesapja gróf Karátsonyi Lajos, édesanyja Stahremberg Alojzia.

Guido kitűnő nevelésben részesült. Jogi tanulmányokat folytatott, majd tisztviselőként tevékenykedett Temes megyében. Munkája során a fiatal korában, a fejlett nyugati országokban szerzett tapasztalatait felhasználva igyekezett a hazai viszonyokon javítani. Az 1848 nyarán és őszén részt vett a pesti nemzetőrség szervezésében vett részt, majd nemzetőr parancsnokként harcolt a szabadságharcban. A szabadságharc bukását követően üldözték, vagyonát elkobozták, de végül valahogyan megszabadult a vádak alól.

1851-ben megnősült: puchoi és csókai Marczibányi Máriát, Marczibányi Lőrincz császári és királyi kamarás, Solymár, Pilisszentiván és Pilisvörösvár birtokosának leányát vette feleségül. Házasságukból kilenc gyermek született: Adrienne (1853); Melanie (1855); Guido-Baldina (1858); Alfréd-Aladár (1859); Jenő-Guido-Vilmos (1861); Kamilló (1863); Irma-Mária (1865); Ilma-Eugénia-Erzsébet (1867) és Ilona-Margit-Julianna (1870). A család többnyire Beodrán vagy Budán élt, de gyakran tartózkodott a Pilisszentivánon álló családi vadászkastélyban is.

Karátsonyi Guido széles körben ismert személyiség volt, úgy is mint gondos földesúr, és úgy is mint nagyvonalú, bőkezű mecénás. Templomokat építtetett itthon és a Szentföldön. Támogatta a budapesti Bazilika és a Műcsarnok felépítését. A Magyar Tudományos Akadémia részére 40 000 forintos alapítványt hozott létre. Támogatta a nemzeti irodalom és művészet fejlődését, a tehetséges művészeket, a nemzet színháza és a nemzeti zenede működését. A dráma- és vígjátékírást pályázati formában segítette. Adományaival segítséget nyújtott a Magyar Írók Segélyegyletének. 1858-ban 100.000 pengő forintnyi alapítványt tett, amelynek kamataiból a jótékony intézeteket, nőegyleteket, árvaházakat, kórházakat, hadirokkantakat, hadiárvákat, kisdedóvókat támogatta. 1862-ben a solymári tűzvészt követően a lakosságnak könyöradományt nyújtott, a templom javításának költségeihez is hozzájárult. Az 1863-as aszály idején, amikor maga is nagy veszteségeket szenvedett, volt úrbéreseinek nyújtott segítséget.

Karátsonyi Guido-t jótékonykodásában nem a címvágy sarkallta. Legfontosabb jellemvonásai közé tartozott a jóakarat, a segítőkészség, az áldozathozatal. Jelmondata volt: „Pietate, honore et perseverantia” azaz „Odaadással, tisztelettel, állhatatossággal”. A mecénási tevékenységet erkölcsi kötelességének tekintette, a „nemesség kötelez” elve alapján. Elve volt, hogy „minél nagyobb a vagyon, annál nagyobbak a haza iránti kötelességek”.

Emberbarátságával és jótékony mecénási tevékenységével igen nagy megbecsülést szerzett magának. 1847-ben IX. Pius pápától 30 évesen megkapta a pápa legmagasabb érdemrendjét, a Krisztus rend első osztályú csillagkeresztjét. 1851-ben a jeruzsálemi latin pátriárkától elnyerte a Szent Sír-rendet. 1858-ban Ferenc József császártól megkapta a birodalmi grófi címet. 1859-ben szülővárosa, Szamosújvár díszpolgára lett. 1866-ban a csákovai körzetben országgyűlési képviselővé választották, s ezt a tisztséget két ciklusban töltötte be. 1874. március 14-én Ferencz József császártól magyar grófi rangot kapott.

Két év múlva gróf Karátsonyi Guido életében tragédiák sora kezdődött: 1876-ban elhunyt 45 éves felesége, Alojzia, majd néhány hónappal később 18 éves Guido-Baldina leánya, aki lovasbaleset áldozata lett. Rövid idő múlva elvesztette unokáját, majd 1878-ban meg kellett érnie első gyermeke, a 23 éves Adrienne elvesztését is. Ez a sorozatos veszteség nagyon megviselte. Bezárta a fényes krisztinavárosi palotát, és egy kisebb házba költözött.

Jótékonysága azonban nem szűnt meg. 1881-ben egy régi hagyományt felélesztve, ún. erénydíjat hozott létre a saját birtokain élő – solymári, pilisvörösvári és pilisszentiváni – jó erkölcsű, de vagyontalan leányok kiházasítására. Az e célra tett 20.000 forint értékű alapítványának kamatai jutottak a szerencsés ifjú párok támogatására. Az érintett, jellemzően szegény sorú családok számára nagyon nagy jelentőséggel bírtak ezek az ún. rózsaesküvők. A falu legszegényebb, legerényesebb leányának erénydíjjal való elismerése igen nagy megtiszteltetésnek számított, és egyben biztos indulást adott a szegénysorsú fiataloknak. Volt olyan család, amelyik házat is tudott venni a kapott összegből.

Gróf Karátsonyi Guido 1885-ben, 67 éves korában váratlanul hunyt el a Temes megyei Buziáson. A Pilisvörösvár-Pilisszentiván-Solymár alkotta birtokot fia, Kamillo gróf örökölte, majd annak 1908-ban, fiatalon bekövetkezett halála után középső fia, Jenő gróf lett az örökös. A Karátsonyiak emlékét Pilisvörösváron a Templom téren álló egykori uradalmi ház, az ún. „grófi kastély” maradványa, a plébániatemplom címere, a Nepomuki Szent János-szobor és a Karátsonyi-liget nevű városrész őrzi.

Pilisvörösvár Város Önkormányzata Képviselő-testületének 115/2018. (IX. 06.) Kt. sz. határozata posztumusz díszpolgári cím adományozásáról

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a Pilisvörösvár Város Díszpolgára cím és a Pilisvörösvárért emlékérem alapításáról és adományozásáról szóló 6/1993. (III. 4.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Pilisvörösvár egykori földesura és kegyura, gróf Karátsonyi Guido részére a haza és Pilisvörösvár javára megvalósított adományai, jótéteményei, mecénási tevékenysége és nemes cselekedetei, ezen belül a pilisvörösvári, pilisszentiváni és solymári rózsaesküvők támogatására létrehozott alapítványa elismeréseként posztumusz Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományoz.

Pilisvörösvár, 2018. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/diszpolgarok/grof-karatsonyi-guido-2018-1

Prof. Dr. Manherz Károly (2018)

Prof. Dr. Manherz Károly (2018)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

Manherz Károly 1942. május 1-jén született Pilisvörösváron. Édesanyja Herbszt Anna háztartásbeli, édesapja Manhertz Mihály szabómester volt. Manherz Károly fiatal korától tanárnak készült. Már gimnazistaként állandó segítője volt a könyvtárban Fogarasy Miska bácsinak, alapító tagja a Könyvbarátok Körének, és aktívan részt vett az Ifjú Értelmiségiek Köre által rendezett programokon. 1961-ben nyert felvételt az ELTE Bölcsésztudományi Karának német-magyar szakára, ahol 1966 szerzett tanári diplomát. Diplomamunkája a pilisvörösvári német nyelvjárás történeti és hangföldrajzi leírása volt.

A diploma megszerzése után 1966-1981 között az Állami Balettintézet iskolájában tanított; 1972-től az intézet gimnáziumának igazgatója lett.

Balettintézeti tanári és igazgatói munkája mellett megbízott előadó volt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Német Tanszékén, ill. az Általános Germanisztikai Tanszéki Szakcsoportjában. Előadásokat és szemináriumokat tartott a germán nyelvek történetéről, német nyelvtörténet és nyelvjáráskutatás témakörökben. Kutatási területe a hazai német nyelvjárások története, felgyűjtése, a nyelvföldrajz és nyelvszociológia művelése volt. Doktori disszertációját a diplomamunkáját kibővítve, „A Pilis hegység német nyelvjárásai” címmel védte meg 1968-ban, summa cum laude eredménnyel.

A következő két-három évben 51 osztrák-magyar határmenti, németek által is lakott településen végzett nyelvjárásgyűjtő munkát, amelyhez néprajzi kutatások is kapcsolódtak. A gyűjtött anyagot kandidátusi disszertációként nyújtotta be a Magyar Tudományos Akadémiához „A Mosoni-síkság német nyelvjárásai nyelvszociológiai és nyelvföldrajzi vizsgálata” címmel. A Magyar Tudományos Akadémia II. világháború utáni történetében ez volt az első olyan kandidátusi értekezés, amely magyarországi német nemzetiségi témával foglalkozott. Kandidátusi értekezését 1971-ben sikeresen megvédte.

1981-ben került főállásban az ELTE Bölcsészettudományi Karára, docensként. 1981-ben megalakult a Bölcsészettudományi Karon a Germanisztikai és Romanisztikai Tanszék, amelynek vezetője lett. Oktató- és vezető munkája mellett változatlanul a német nyelvtörténet és dialektológia előadója volt a Német Nyelv- és Irodalom Tanszéken.

Közben több önálló tanulmánya, három tankönyve és négy önálló könyve jelent meg, valamint szerkesztője volt több könyvsorozatnak (Magyarországi németek néprajza, Magyarországi német tanulmányok, Magyarországi németek népi mesterségei, Modern Filológiai Tanulmányok, Ungarndeutsches Archiv. 1984-től témavezetője volt a „Magyarországi Német Nyelvatlasz és Tájszótár” elkészítésének. A Nyelvatlasz 2008-ban jelent meg nyomtatásban.

1984 szeptember 1-jétől 1987 június 30-ig az Bölcsészettudományi Kar gazdasági és külügyi dékánhelyettese, 1987 július 1-jétől az egyetem oktatási rektorhelyettese. 1985 és 1989 között Magyar Tudományos Akadémia l. osztályához tartozó nyelvtudományi bizottságnak a titkára. 1989-ben művelődési miniszterhelyettes lett, a felsőoktatási és tudományos kutatási területet irányította. 1990-től közigazgatási államtitkár a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban. 1991-től címzetes államtitkárként a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek ügyének képviselete, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Törvény előkészítése volt a feladata.
1992. március 1-jétől az általa megszervezett Germanisztikai Intézet vezetője. A 1992. december 3-tól az ELTE BTK dékánja, 1993-tól a Kari Doktori Tanács elnöke. 1994-ig elnöke a Magyarországi Németek Szövetségének.1996-ban újraválasztottak a Bölcsészettudományi Kar dékánjává, és egyben a Germanisztikai Intézet igazgatójává is. 2001. augusztus 1-jétől ismét az ELTE BTK megválasztott dékánja, és továbbra is a Germanisztikai Intézet igazgatója. 2006-ig a Dékáni Kollégium vezetője. 2006-tól 2010-ig az Oktatási és Kulturális Minisztérium felsőoktatási és tudományos szakállamtitkára volt.

Dr. Manherz Károly professzor úr számos szakmai elismerés és kitüntetés birtokosa: Baden-Württemberg Kulturális Díja (1984) – Osztrák Nagybecsületrend a Tudományért és Művészetért I. osztály (1990) – Ungarndeutscher Kulturpreis (1990) – Az NSZK Érdemrendjének Nagykeresztje (1995) – Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítványi Fődíj (1996) – Ehrennadel in Gold der Ungarndeutschen (1999) – Pro Urbe Budapest (2002) – Herder-díj (2003) – A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (2002) – „A Kisebbségekért” díj (2004) – Pro Facultate Philosophiae-díj (2009) – Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a szalaggal (2010) – ELTE Eötvös-gyűrű (2012) – Professor emeritus cím.

Pilisvörösvár Város Önkormányzata Képviselő-testületének 114/2018. (IX. 06.) Kt. sz. határozata díszpolgári cím adományozásáról

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a Pilisvörösvár Város Díszpolgára cím és a Pilisvörösvárért emlékérem alapításáról és adományozásáról szóló 6/1993. (III. 4.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Dr. Manherz Károly germanista, egyetemi oktató részére a magyarországi németség nyelvi és kulturális hagyományainak megőrzése és megismertetése, a pilisvörösvári német nyelvjárás és a pilisvörösvári kulturális hagyományok megőrzése érdekében végzett kiemelkedő munkája, valamint kiemelkedő tudományos, oktató és tudományszervező munkája elismeréseként a Pilisvörösvár Város Díszpolgára címet adományozza.

Pilisvörösvár, 2018. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/diszpolgarok/prof-dr-manherz-karoly-2018

46. oldal / 50

  • 41
  • 42
  • 43
  • 44
  • 45
  • 46
  • 47
  • 48
  • 49
  • 50
Pilis–Dunakanyar

A Pilis és a Dunakanyar térségének független hírportálja – 6 járás, 32 település legfrissebb hírei egy helyen.

Járások

  • Szentendrei járás
  • Pilisvörösvári járás
  • Szobi járás
  • Váci járás
  • Dunakeszi járás
  • Esztergomi járás

Kiemelt települések

  • Szentendre
  • Pomáz
  • Budakalász
  • Visegrád
  • Pilisvörösvár
  • Vác

Hasznos linkek

  • Pilis-Dunakanyari Hírmondó (PDF)
  • Programnaptár (összes esemény)
  • Impresszum
  • Adatkezelési tájékoztató
  • Kapcsolat
  • Oldaltérkép
  • Menetrendek
© 2026 Pilis–Dunakanyar Hírportál – Minden jog fenntartva
Honlapkészítő: Bartim Media 2026