Pilis–Dunakanyar Hírportál
  • Főoldal
  • Pilis-Dunakanyari Hírmondó
  • Programnaptár
  • Hírek járásonként
    • Szentendrei járás
      • Szentendre
      • Pomáz
      • Csobánka
      • Budakalász
      • Dunabogdány
      • Kisoroszi
      • Leányfalu
      • Pilisszentkereszt
      • Pilisszentlászló
      • Pócsmegyer
      • Szigetmonostor
      • Tahitótfalu
      • Visegrád
    • Pilisvörösvári járás
      • Pilisvörösvár
      • Pilisborosjenő
      • Pilisszántó
      • Üröm
    • Szobi járás
      • Szob
      • Kismaros
      • Kóspallag
      • Márianosztra
      • Nagymaros
      • Szokolya
      • Verőce
      • Zebegény
    • Váci járás
      • Vác
      • Sződliget
    • Dunakeszi járás
      • Dunakeszi
      • Göd
    • Esztergomi járás
      • Esztergom
      • Dömös
      • Pilismarót

Pilisvörösvár hírei

Pilisvörösvár

Fazekas Krisztina (2006)

Fazekas Krisztina (2006)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

2085 Pilisvörösvár, Görgey u.14.
Határozat: 179/2006.(VIII.22.) Kt.

kiemelkedő sporttevékenységéért és elért eredményéért

Pilisvörösvárért emlékérem (2006)

Budapesten született 1980. augusztus 01-én.

Az Ady Endre Gimnáziumban tett érettségi vizsgát, majd a Semmelweis Egyetem Testnevelés-tudományi kar sportmenedzser szakán folytatta tanulmányait, szerzett diplomát.

A világbajnok sportolónő a bátyja unszolására kezdett el foglalkozni a sporttal, aki kenuzott. Elment vele, kipróbálta a vizet, és mivel meleg nyár volt, megtetszett neki a dolog. Nem bánta meg, hogy ezt a sportágat választotta, bár megesik, hogy a monoton edzésektől gyötörten nem szívesen gondol a kajakozásra.

Kitartó, céltudatos, igazi küzdő egyéniség. Elhivatott a választott sportággal. Felvállalta, felvállalja az edzésekkel járó fáradságot, nehézségeket, melyek gyakran komoly áldozatokkal, lemondással jártak, járnak együtt. Akkor is küzdött, edzett, amikor az egyesület nem tudta kiemelkedő eredményeihez méltóan támogatni, a versenyekre való felkészüléshez szükséges feltételeket biztosítani. Kiváló csapattag, hisz és bízik társaiban.

Sportegyesületei:

  • 1990-1997 BSE
  • 1997-2002 UTE
  • 2002-2008 MTK

Kiemelkedő eredményei:

  • 1997 ifi. Világbajnokság Lahti Kajak 4-es 500 m I.
  • 2000 U23 Európa Bajnokság Bologne sur Mer Kajak 4-es 500 m I.
  • 2001 Európa Bajnokság Milánó Kajak 2-es 1000 m III.
  • 2001 Európa Bajnokság Milánó Kajak 4-es 200 m I.
  • 2001 Világbajnokság Poznan Kajak 4-es 200 m I.
  • 2002 Világkupa Duisburg Kajak 2-es 1000 m III.
  • 2002 Világkupa Duisburg Kajak 4-es 500 m III.
  • 2002 Világkupa Duisburg Kajak 4-es 200 m II.
  • 2002 Világkupa Duisburg Kajak 4-es 1000 m I.
  • 2003 Világbajnokság Gainesville Kajak 4-es 1000 m I.
  • 2005 Európa Bajnokság Poznan Kajak 4-es 200 m II.
  • 2006 Európa Bajnokság Racice Kajak 4-es 500 m I.
  • 2006 Világbajnokság Szeged Kajak 4-es 500 m I.  Kovács Katalinnal, Janics Natasával, és Paksy Tímeával.

Kitartóan edzett, fáradhatatlanul készült a szegedi világbajnokságra, bízott abban, hogy a kajak 4-esben aranyérmet szerez. A versenyre már több pilisvörösvári sportkedvelő is elkísérte, szurkolt honfitársának, együtt örült győzelmének, bravúros sikerének.

A győzelem után a következőket nyilatkozta:

“Én még mindig nem ocsúdtam fel, teljesen a világbajnokság hatása alatt állok. Hihetetlen volt a hazai közönség, a hangorkán az utolsó kétszáz méteren szinte repítette a magyar hajókat. Az 1998-as világbajnokságon szurkolóként én is ott voltam, de teljesen másként éltem meg azt a versenyt, mint a mostanit.”

Pilisvörösváron is hatalmas ováció, üdvrivalgás fogadta a győzelem hírét, melyet a “VÖRÖSVÁRI NAPOK” rendezvényén jelentettek be.

Továbbra is kitartóan dolgozik, edz, céltudatosan készül a versenyekre. Az elmúlt évek eredményei önmagukért beszélnek. Célja, hogy 2008-ban indulhasson az Olimpián.

Pilisvörösvár, 2006. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/emlekermesek/fazekas-krisztina-2006

Wenczl Mihály (2007)

Wenczl Mihály (2007)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

2085 Pilisvörösvár, Petőfi Sándor u. 43.
Határozat: 206/2007.(X.04.) Kt.

kiemelkedő méhészeti kutatómunkájának elismeréseként

Pilisvörösvárért emlékérem (2007)

Wenczl Mihály 1917. szeptember 15-én született Pilisvörösváron. Elemi iskoláit is itt, szülőfalujában végezte el.

Fiatalon kellett munkát vállalnia. Első munkahelye Budapesten a Főnix Csiszológyárban volt. Munkája mellett hétvégeken a “Ziegler-zenekar" tagjaként zenélt.

A II. világháború kitörésekor munkahelye, a Főnix Csiszológyár bezárt, így új munkahely után kellett néznie. Ekkor került az egykori kőporbányába, az Ásványbányába. Itt kapta meg a katonai behívó parancsot. A gyors kiképzést követően géppuskásként az orosz frontra került. 13 küzdelmes hónapot töltött a fronton. Bátorságáért a Vitézségi bronz és kisezüst kitüntetéseket kapta.

Leszerelése után ismét a kőporbányában helyezkedett el. Az államosítás után is itt dolgozott tovább, egészen a nyugdíjba vonulásáig. Kezdetben mint szakvezető, majd mint robbantómester teljesítette feladatait. Munkájának elismeréseként két alkalommal részesült kitüntetésben.

Pénzkereső foglalkozás mellett Miska bácsi 53 éve hódol szenvedélyének, a méhészetnek. Méhészkedése során olyan egyedülálló felfedezést tett, amely akár nemzetközi hírnévhez is juttathatta volna, ha sikerül azt elismertetnie a Találmányi Hivatallal.

Találmánya a “valódi üveges lépes méz” nyolcéves kutatómunka eredménye volt.  Lényege a következő. Miska bácsi a kaptárba helyezte a befőttes üvegeket oly módon, hogy nem adott méheinek más raktározási lehetőséget, csak az üvegeket. Így sikerült rávennie a méheket arra, hogy a mézet közvetlenül a befőttes üvegekbe rakják, mégpedig úgy, hogy előtte maguk építik az üvegekbe a lépet is. 18 üveg mézet készített így, melyből küldött a Kisállat-tenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet Méhtenyésztési és Méhbiológiai Osztályának is, valamint a pilisvörösvári Tájház részére is. Újszerű eljárását megörökítették videofelvételen is.  A filmet 1999. februárjában mutatták be a Fókusz című tévéműsorban.

Méhészeti munkája során Miska bácsi mindig arra törekedett, hogy csak tiszta, adalékanyagoktól mentes (bio) mézet és lépes mézet készítsen. Találmányáról egyszer a következőket nyilatkozta: “Ez nincsen sebezve, nincsen feltöltve, ebből nem lehet elvenni, nem szabad mást hozzátenni, ez olyan, amilyennek lennie kell.”

Miska bácsi hosszú és kitartó küzdelmet folytatott azért, hogy találmányát elismerjék. Termékét bemutatta a jászberényi méhész kiállításon, a Hungexpón. Cikket írt eljárásáról a Méhészet című folyóirat szerkesztőségének, melyet fényképekkel is dokumentált. Küzdelme azonban találmánya elismeréséért a mai napig eredménytelen maradt.

Ennek ellenére Miska bácsi ma, kilencven évesen egy újabb találmányon dolgozik, az “Ostyában készült lépes méz”-en. Bízik abban, hogy ez sikerülni fog.

Pilisvörösvár, 2007. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/emlekermesek/wenczl-mihaly-2007

Benkó Barbara és Benkó László (2008)

Benkó Barbara és Benkó László (2008)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

Határozat: 157/2008. (IX. 29.) Kt.

a sport (hegyikerékpározás) terén kifejtett kiemelkedő eredményének, illetve munkájának elismeréseként

Benkó Barbara

sportoló, hegyikerékpáros

Pilisvörösvárért emlékérem (2008)

Benkó Barbara 1990. január 21-én született Budapesten. 

Általános iskolai tanulmányait a vásár téri Német Nemzetiségi Általános Iskolában végezte, majd a két tannyelvű Friedrich Schiller Gimnázium tanulója lett, ahol 2008-ban érettségizett. 

Barbara nyolc éve hegyi kerékpározik, előtte hat éven keresztül úszott. Télen a sízésnek is hódol kiegészítőként, néhány versenyt ebben a sportágban is kipróbált már. Szívesen túrázik, úszik, ha lehetősége adódik, mindenféle új sportot kipróbál. 

Hét éve versenyszerűen az olimpiai cross (OX) szakágat űzi. Az elmúlt évig a Pilisvörösváron működő Pilis Cross Country Club tagja volt, a 2008-as szezonban azonban már az LTV-Merida Racing színeiben indult.

Hét éve a korosztályos magyar válogatott tagja. Nyolc éve magáénak tudhatja sportágában a Magyar Köztársaság Bajnoka címet. Ezt idén is sikerült megvédenie. Eddigi legnagyobb eredményének a 2007-es Európa bajnoki ezüstérmet és a 2008-as világbajnoki ezüstérmet tartja, ezek mellett nagyon büszke 2008-ból egy Világkupa arany és bronzéremre is.

Barbarának az idén már voltak támogatói is: a Bikefun Kft. (Merida, Ritchey), a Biker Kft. (Sram), az LTV Racing Kft. (Squeezy, No Flat’s) és a Northwave.

A belgiumi Houffalize-ban megrendezésre került világkupán a tavaly itt ezüstérmet szerző Barbaráról Lukács Balázs csapatvezető (LTV Merida Racing) így nyilatkozott:  “A belgiumi hétvégével talán a legjobb visszaigazolást kaptuk, ha a világszínvonalról beszélünk. Barbi teljesítménye kiváló volt, megérdemelte a győzelmet, és feladta a leckét a többi nemzetnek. A franciák kemény ellenfélnek bizonyultak, hatalmas munkát fektetnek az új utánpótlás-programjukba.”

2008-ban Barbara még junior (U19) kategóriában indult. Jövőre azonban már nem lesz utánpótlás korú, fellép az U23-as kategóriába, tehát már az elit felnőttekkel kell felvennie a versenyt. Ez nagyon komoly változást jelent életében, de bízik abban, hogy sikerül úgy felkészülnie, hogy sikeresen szerepeljen, és szép eredményekkel kapcsolódhasson be a nagyok versenyébe is. 

Mindehhez azonban ehhez komoly háttérre lesz szüksége, melyet jelenleg családja biztosítja. Az idén jó eredményekkel sikerült zárnia a szezont, melynek még nincs vége, de a fontos versenyeken már túl van. Megpróbál egy komoly külföldi csapathoz igazolni, akik támogatni tudják a fejlődésben, és segítenek abban, hogy továbbra is a világ elitjében tudjon versenyezni.
A külföldi versenyek mellett igyekszik a hazai válogatókon is jól szerepelni, illetve a kupasorozaton részt venni. A jövő szezonra komolyan szeretne felkészülni. Több edzőtáborban is majd részt kíván venni. Év elején egy állóképességi edzőtáborban (valahol melegebb éghajlaton), majd március közepén egy kicsit dombosabb vidéken, ahol már alkalmas az idő kerékpározásra. Szerepel még a tervei között legalább kétszer egy hetes edzőtáborozás külföldön (magaslaton), a kiemelt versenyek előtt, ami jövőre elsősorban az Európa- és Világbajnokság.

Nagy álma, hogy egyszer részt vehet majd az olimpián, méghozzá esélyesként. Kiemelkedő eredményeit a tehetsége mellett kitartásával, szorgalmával, a sport iránti elkötelezettségével érte el.

Jövőre szeretne felvételizni az orvosi egyetemre, de ha nem is sikerülne elsőre, akkor is mindenképpen az egészségügyben szeretne a jövőben tevékenykedni. Idén biológiából nem tudott érettségi vizsgát tenni, mivel egy napra esett az európabajnoki futamommal.

Kívánjuk, hogy Barbara mind a sport, mind a magánélet terén továbbra is ilyen sikeresen és eredményesen szerepeljen.

 

Benkó László

sportoló, hegyikerékpáros, edző  

Pilisvörösvárért emlékérem (2008)

Balassagyarmaton született 1965. augusztus 27-én. 

Az általános iskola és a középiskola elvégzése után a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar Kerékpár Szakedzői szakán szerzett diplomát. Beszél németül és angolul alapfokon. 

Benkó László fiatalkori hobbija a kerékpár minden szakága. Versenyzőként legnagyobb eredményének 2000-es Világkupa 5. helyét tartja. Edzőként is sokra vitte már, 2003. óta a magyar utánpótlás válogatott szövetségi kapitánya. 

Benkó László az ország egyik legjelentősebb hegyikerékpáros egyesületének, a Pilis Cross Country Clubnak az alapítója, s az alapítás óta tagja és edzője is. Az egyesületet 1995-ben alapította Pilisvörösváron, 10 taggal. Akkori célja a környéken élő kerékpárosok összefogása volt, valamint, a kerékpár-versenyeken való közös részvétel. Mára a Pilis Cross Country Club az egyik legnagyobb utánpótlás-neveléssel foglalkozó klub lett Magyarországon.

A hegyikerékpáros sportág hazai kialakulásának első éveiben sem az egyesületek, sem a sportági szövetség nem foglalkozott tervszerű utánpótlás-neveléssel. A Pilis Cross Country Club úttörőnek számít ebben a tekintetben. Benkó László az egyesület utánpótlás-nevelő programjának irányítója. Évente több edzőtábort, rendszeres szakszerű edzéseket és versenyzést biztosít társaival a csapattagjainknak. 

Az általa is szervezett rendezvények sikeresnek bizonyulnak évről évre. Ezek közül kiemelkednek az ALTRIX-kupa és a PILIS-kupa.

Az  ALTRIX-kupa  a  vörösváriak mellett a környező települések tanulóinak is lehetőséget ad a versenyzésre. A verseny keretében hat kupafutamot rendeztek, hat helyszínen, U9-től U15-ös korosztályig, fiúknak és lányoknak egyaránt, nagy sikerrel.

A PILIS-kupa:  az egyesület ismertségét és sportszakmai hírnevét alapozta meg.  Az egyesület megalakulásának első teljes évében, 1996-ban rendezték meg az első Pilis-kupa nevű mountainbike-versenyt Pilisvörösváron, 120 versenyző részvételével. A verseny sikerének és a rendezés színvonalának elismerése miatt a folytatás mellett döntöttek. Azóta minden évben április végén a hegyikerékpáros szezon kezdetén megrendezik ezt a nemzetközileg is elismert futamot, mely évről évre nagyobb érdeklődésről tesz tanúbizonyságot.

Benkó László sok pilisvörösvári gyermekkel és ifjúval szerettette meg hegyikerékpározást, sok gyermek általa kezdett el sportolni. Csendes türelemmel, kitartással nevelte és neveli tanítványait a sport szeretetére, kitartásra, önfegyelemre. Kezdeményezése, hogy a hegyikerékpározást meghonosította és megszerettette Pilisvörösváron, példaértékű. 

Legnagyobb vágya és célja is, hogy a Pilis Cross Contry Club tagjai az országos ranglistán dobogón végezzenek.

Benkó Lászlónak céljai megvalósításához sok sikert, erőt és egészséget kívánunk.

Pilisvörösvár, 2008. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/emlekermesek/benko-barbara-es-benko-laszlo-2008

Rudolf Keszler (2008)

Rudolf Keszler (2008)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

Határozat: 158/2008. (IX. 29.) Kt.

a helytörténet (családfakutatás) terén kifejtett kiemelkedő munkájának elismeréseként

helytörténész, családfakutató  

Pilisvörösvárért emlékérem (2008)

1949. április 12-én született a baden-württembergi Neckarelzben, sváb szülők gyermekeként. Édesapja, Johann Keszler Pilisszentivánról származott, édesanyja, Eva Sommer pedig – bácskai sváb lányként – a Belgrád közeli Nikinciből. 

Rudolf Keszler 1966-ban fejezte be a gimnáziumot, utána egy kereskedelmi szakképzésben vett rész, majd közgazdasági végzettséget is szerzett.

1974 óta a Baden-Württemberg tartományban rendőrtiszt. A Rendőrtiszti Főiskola után még az államigazgatási főiskolát is elvégezte.

1985-ben megnősült, felesége Christiane. Leányuk, Stefanie 1986-ban született.

Családkutatással több mint 20 éve, az 1980-as évek vége óta foglalkozik. A kutatómunka nagy részét otthon, legtöbbször éjszaka végezte, hiszen nappal a rendőrségen dolgozott, több műszakban, és fiatal családja is sok idejét igénybe vette. A kutatásra egyrészt a saját gyökerei megismerésének a vágya motiválta, másrészt a nyomozói hajlam, mely saját bevallása szerint a rendőri munkájával is összefüggésben van.

Eredetileg csak a saját őseiről szeretett volna valamit megtudni, ezért csatlakozott a családfakutatókhoz. A Dunamenti Svábok Családkutató Munkaközösségének tagjaként szorosan együttműködött a Magyarországi Németek Családkutató Egyesületével is. Kutatásait először kizárólag szülei származási helyére koncentrálta. Később arra a következtetésre jutott, hogy a családfakutatásnak akkor van értelme, ha az a teljes egyházi anyakönyv tartalmát átfogja, így apai ágon kutatásait kiterjesztette Pilisvörösvárra is. Pilisvörösvár és Pilisszentiván családtörténeteit véleménye szerint egyébként sem lehet elválasztani egymástól. 

Munkájához a Dunamenti Svábok Családkutató Munkaközössége adta át Keszler úrnak mikrofilmeken az egyházi anyakönyveket, és adott hozzájuk egy olvasógépet is. Munkáját akkor számítógépek még nem segíthették, hiszen ilyen jellegű programok akkor még nem léteztek.  Ezért először az egyházi anyakönyvek teljes tartalmát leírta. 

Ebben az időszakban a családkutatók részéről még bevett és elfogadott volt az, hogy nyilvántartási kártyákat írtak. Ezt szerette volna második fázisként megtenni, de amikor ehhez a szakaszhoz érkezett, már volt számítógépe és az őskutatáshoz megfelelő szoftvere is, melyet azonban még ekkor gyakran kellett cserélnie. Az más és más programok miatt egyes adatokat többször kellett feltöltenie, ill. több adatot manuálisan kellett kiegészítenie.

Keszler úr a családfakutatáshoz szükséges alapanyagot idővel megvette magának. Vannak a kitelepültekről olyan alapművek Németországban, mint például Hacker vagy Pfrenzinger művei, melyek kölcsönzésével segíthette saját munkáját.

A kutatás elején nem gondolta volna, hogy munkája ilyen sokáig fog tartani. Marlok István plébános úrral még mind a ketten úgy gondolták, hogy az Ortsfamilienbuch még a plébános úr élete során megjelenhet. Végül csak 20 év elteltével volt ideje a könyv megjelentetését kezdeményezni. Magyar barátai, Feketéné Ziegler Ágota, Pilisszentivánon és Botzheim István Pilisvörösváron, valamint dr. Kornél Penz segítette abban, hogy munkájából könyv lehessen. 

Saját munkájáról Keszler úr így vall: “Úgy érzem, hogy a könyv csak egy pillanatfelvételt jelenthet. Egy Családok Könyve (Ortsfamilienbuch) megírása egy végtelen történet, és tulajdonképpen soha nem lehet elkészülni vele. Érdeklődő családkutatóknak adatik csak meg, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján – ott ahol én abbahagytam a kutatást – tovább kutassanak, és talán az elkövetett hibáimat korrigálják.”

Rudolf Keszler a jövőben azt tervezi, hogy az úgynevezett “halott pontokat” vizsgálja meg, tehát azokat a pontokat, ahol az ősök vonala végződik. Mivel jövőre hivatalosan is nyugdíjba vonul, reméli, hogy lesz ideje az ősei származási helyén is anyagokban kutatni. Ezen kívül az édesanyja családjának a története szintén nincs teljes körűen felkutatva. Számára rendkívül érdekes, hogy innen bizonyos nyomok Soroksárra vezetnek. Nem tartja kizártnak, hogy talán Pilisszentivánon vagy Pilisvörösváron felbukkannak majd az édesanyja ősei is. Nem szabad elfelejteni, hogy Pilisvörösvár egy első betelepedési hely volt, ahonnan a betelepülők leszármazottai továbbtelepedtek.

A rendszerváltozás előtt, a szocializmus idején csak 1981-ben volt lehetősége a családját Magyarországon meglátogatni. Sajnos az óta több okból kifolyólag nem sikerült meglátogatnia őket. Jelenleg Pilisszentivánon lakik még két unokatestvére és egy nénikéje. Interneten keresztül tartják a kapcsolatot, és a mostani látogatása kapcsán már meg is hívták magukhoz.

Rudolf Keszler úr elkötelezett, több évtizedes önzetlen és elhivatott kutatómunkájának eredménye a Pilisvörösváron már sokak által ismert és lapozott Ortsfamilienbuch. Reméljük, hogy Keszler úr további sikeres és eredményes kutatómunkát folytathat ősei felkutatásban, mely sok vörösvári és szentiváni család számára segít megismerni gyökereit. 

Mindehhez Keszler úrnak jó egészséget, további kitartást, családja részéről pedig sok megértést kívánunk.

Pilisvörösvár, 2008. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/emlekermesek/rudolf-keszler-2008

Schreck Róbertné és Víg Jánosné (2009)

Schreck Róbertné és Víg Jánosné (2009)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

a pilisvörösvári egyházközségi énekkar keretében, az egyházi ének terén kifejtett több évtizedes kiemelkedő közös munkájukért

Schreck Róbertné

Pilisvörösvárért emlékérem
megosztott díjként Víg Jánosnéval

Schreck Róbertné sz. Galambos/Gemela Borbála 1928. február 19-én született Pilisvörösváron. Édesapja, Gemela József a Hirmann Gyárban dolgozott, édesanyja, Hasenfratz Mária gyakran járt napszámba.

Általános iskolai tanulmányait Boris néni Pilisvörösváron végezte el. Az ő évfolyamuk volt a második, amely már a 8 évfolyamos általánosba járt. 1951-ben ment férjhez Schreck Róberthez. Házasságukból egy leánygyermek született. Két unokája és két dédunokája van. Férje 2000-ben hunyt el, azóta Boris néni egyedül él kis kertes házukban, a Lévai utcában. Családjára, különösen vejére nagyon büszke. Sokat segítenek neki, nagyon jó, harmonikus a kapcsolatuk.

Gyermekkorát Boris néni nagyon boldognak tartja – annak ellenére, hogy sok nehézséggel kellett megküzdeniük. Boldogan emlékszik vissza a régi kukoricafosztásokra, tollfosztásokra, szüretekre, a közös éneklésekre, beszélgetésekre, bálokra, melyet a mai világból hiányol.

Boris néni éppen hogy megkezdte a 8. osztályt, amikor egy napon megkérdezték az iskolában, hogy kinek lenne kedve délutánonként az óvó néninek segíteni. Négyen jelentkeztek az osztályukból. Ettől kezdve ők négyen délelőtt iskolába jártak, délután pedig Krystofori Erzsébet óvónő mellett dolgoztak a volt Templom Téri Óvodában. Nagyon szívesen végezte ezt a feladatot, úgyhogy az iskola befejezése után ott is maradt dolgozni, s évtizedekkel később onnan is vonult nyugdíjba, több mint 40 év egy helyben töltött munkaviszony után.

Az óvodában a gyermekek ragaszkodtak hozzá. Saját bevallása szerint mindig nyugodtan, higgadtan beszélt a gyermekekkel, s szeretetért szeretetet kapott cserében. A mai napig emlékszik volt óvodásaira, felismeri őket az utcán, szóba elegyedik velük, s elmeséli nekik apróbb óvodáskori csíntevéseiket.

A dajkai feladatok ellátása mellett nehéz fizikai munkát is kellett végeznie az óvodában: az ő feladata volt a fűtéshez szükséges fa és szén behordása az utcáról, lehordása a pincébe, onnan a nagy vaskályhák szénnel történő feltöltése, a napi begyújtás, a napközbeni utántöltés, a salak eltávolítása valamint a csoportszobák takarítása is. Ennek ellenére soha nem panaszkodott, s mindig lelkiismeretesen, becsületesen látta el munkáját.

Jó hallását és zenei tehetségét édesapja fedezte fel, aki gyári munkája mellett zenész is volt: jól játszott harmonikán, hegedűn és trombitán. Édesapja 14 évesen elvitte Vass Márton kántor úrhoz, aki meghallgatta őt, s mivel a próbaéneklés jól sikerült, tagja lehetett a templomi énekkarnak.

Vass Márton kántor úr nemcsak a latin, német és a magyar énekeket tanította neki, hanem a hangját is képezte. Először szoprán, majd második szoprán, végül alt szólamot énekelt. 14 éves korától 74 éves koráig, pontosan 60 éven át énekelt esküvőkön, temetéseken és a templomban. Az éneklést szolgálatnak tekintette, amelyhez elmondása szerint szív, lélek és elhivatottság kell. Boris néni szerint, aki nem érzi magát elkötelezve a feladat iránt, az nem is tudja jól csinálni. Ő a maga részéről szívvel-lélekkel, elhivatottan énekelt, együtt érzett az emberekkel örömben, bánatban egyaránt.

Az énekkarral gyakran megfordultak az ország különböző településein, így Székesfehérvárott és Biatorbágyon is.  Egyházzenei versenyeken is részt vettek, és szép eredményeket értek el. Vass Márton kántor sokszor mondta neki és az énekkar többi tagjának, hogy ők a falu nagy értékei. 

Boris néni a mai napig megőrizte jókedvét, nyugalmát. Úgy érzi: a gyermekek és szüleik szeretete az övé, s ezt már senki sem vehet el tőle. Nagyon szerette az óvodai munkát és az éneklést is, mindkettőt szívügyének tartotta. Annak különösen örül, hogy éneklése tetszett az embereknek.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete Schreck Róbertnénak a pilisvörösvári egyházközségi énekkar keretében, az egyházi ének terén kifejtett több évtizedes kiemelkedő közös munkájuk elismeréseként, Víg Jánosnéval megosztott díjként Pilisvörösvárért emlékérmet adományoz.     

Pilisvörösvár, 2009. október 23.

 

Víg Jánosné

Pilisvörösvárért emlékérem
megosztott díjként Schreck Róbertnével

Víg Jánosné sz. Sereg Julianna 1932. szeptember 24-én született Pilisvörösváron, szülei második lányaként. Iskolai tanulmányait Pilisvörösváron végezte el, mely az akkori szokásoknak megfelelően már 8 osztályos volt.

Az ének igen hamar része lett Juliska néni életének. Már az iskolában is az énekkar tagja volt, az iskola elvégzése után pedig Vass Márton kántor megkérte, hogy énekeljen a templomi kórusban. A kérésnek szívesem tett eleget, s Vass Márton kántor vezetése alatt lehetősége volt továbbfejlődni az éneklésben. Saját bevallása szerint más kórustagokhoz hasonlóan ő is sokat köszönhet Vas kántor úrnak, sokat tanult tőle, az ő szakmai segítsége révén válhatott szólóénekessé.

1951 májusában ment férjhez. Házasságából két fiúgyermek született. Mindkét fia a műszaki pályát választotta: az idősebb gépészmérnök, a fiatalabb építészmérnök. Családi élete példaértékű, kiegyensúlyozott. Fiai mellett nagyon büszke a négy unokájára is.

Juliska néni fiatal korától Budapesten a Szolidaritás Házipari Szövetkezetben dolgozott, s nyugdíjba menetelét követően is még 5 évig. A véglegesen 1992-ben vonult nyugdíjba. A Szövetkezetben a bőrkesztyűk gyártásában vett részt, amelyeket exportra készítettek. A kézzel, géppel és díszítőgéppel való munka után végmeósként és varrodavezetőként is tevékenykedett. Munkáját több évtizeden keresztül tisztességgel, becsületesen látta el, példát mutatva a fiataloknak.

Az éneklés Juliska néni egész életét végigkísérte. Mint szólóénekes, és mint a kórus tagja egyaránt a közösségért tevékenykedett. Énekelt esküvőn, temetésen, hangversenyeken, egyházi rendezvényeken egyaránt. Igen sok esküvőn énekelte szólistaként Schubert, Gounod és Marchesi Ave Maria-ját és egyéb darabokat. Férje is hosszú időn keresztül az énekkar tagja volt, éveken keresztül ő szólaltatta meg a nagypénteki és virágvasárnapi passióban az evangélistát. Az egyházi kórussal sok helyen megfordultak, itthon és külföldön egyaránt.

A pilisvörösvári egyházközségi énekkar mellett munkahelye révén Juliska néni a budapesti Szent József kápolnában is rendszeresen énekelhetett. Neves ünnepeken rendezett egyházzenei áhítatokon országos hírű operaénekesekkel együtt szerepelt, amit nagy megtiszteltetésnek tartott. Életét a sok nehézség ellenére az éneklés töltötte meg sok színnel, vidámsággal és örömmel. Fontosnak tartotta, hogy azokat az értékeket, amit a szüleitől kapott továbbadja, közkincsé tegye.

Juliska néni hangjával, a zene és a helyi német nemzetiségi hagyományok iránti elkötelezettségével az elmúlt évtizedekben sok boldog pillanatot szerzett Pilisvörösvár lakosainak, az ének révén részese volt boldog és szomorú perceiknek egyaránt. Tette ezt önzetlenül, elkötelezetten, példamutatóan.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete Víg Jánosnénak a pilisvörösvári egyházközségi énekkar keretében, az egyházi ének terén kifejtett több évtizedes kiemelkedő közös munkájuk elismeréseként, Schreck Róbertnével megosztott díjként Pilisvörösvárért emlékérmet adományoz.   

Pilisvörösvár, 2009. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/emlekermesek/schreck-robertne-es-vig-janosne-2009

Andrusch-Fóti Mária és Müller Márta (2009)

Andrusch-Fóti Mária és Müller Márta (2009)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

A vörösvári “sváb” (bajor) nyelvjárás megőrzése, leírása és az utódoknak való továbbadása terén kifejtett kiemelkedő közös munkájukért

Andrusch-Fóti Mária

Pilisvörösvárért emlékérem
megosztott díjként Müller Mártával

Andrusch-Fóti Mária 1934. augusztus 10-én született Pilisvörösváron. Tanítói pályafutását 1953. július 1-jén, Hollókőn kezdte. 1954-ben férjhez ment, s hazatért szülőfalujába. Azóta Pilisvörösváron él, itt nevelte fel 4 fiát, Józsefet, Pétert, Jánost és Istvánt.

1954 őszétől nyugdíjazásáig, 1993. december 30-ig, dolgozott Pilisvörösváron az általános iskolában mint tanítónő. Húsz éven keresztül volt az iskola gyermek- és ifjúsági felelőse. Szakmai felkészültsége, a szülőkkel kialakított jó kapcsolata elismerést váltott ki a kollégái s a település lakói körében egyaránt. Tanítványai megalapozott tudással kerültek ki a kezei közül. Nyugodt, kiegyensúlyozott egyénisége meghatározó volt a tantestületben. Munkáját az igényesség és a gyermekszeretet jellemezte.

Pedagógiai munkájának elismeréseként az évek során alábbi kitüntetéseket vehette át:
1983.: Kiváló Úttörővezető,
1986.: Kiváló Munkáért Érdemérem,
2006.: az Oktatási Miniszter által adományozható Karácsony Sándor Díj.

1990-ben, a rendszerváltozást követő első önkormányzati választáson megválasztották önkormányzati képviselőnek. Az Oktatási Bizottság tagjaként és a Szociális és Népjóléti Bizottság elnökeként és tanácsnokként végezte munkáját.
Egyik fő feladatának tartotta a helyi szociális intézményrendszer, a szociális háló kiépítését. Irányítása alatt, a Képviselő-tesztület döntése alapján a volt “Szaki” elhanyagolt épületét a helyi vállalkozók önzetlen munkájával és anyagi támogatásával átalakították egy szociális feladatokat ellátó intézménnyé. 1991 karácsonyán nyílt meg a Napos Oldal Szociális Központ, melyet 50 idős pilisvörösvári lakos vett birtokba. Mida néni élete egyik nagy örömének tartja, hogy a Városi Napos Oldal Szociális Központ létrehozásában aktívan részt vehetett.

Néhány évvel ezelőtt Tokodi Bence atya azzal a kéréssel fordult hozzá, hogy tanítsa meg őt és barátait svábul. Meglepődött a szokatlan kérésen, elmondta, hogy Pilisvörösváron ennek nincsenek előzményei, nincs irodalma, nyelvtana, a helyi nyelven nem tudnak írni és olvasni. Ennek ellenére a kérésnek eleget tett, mert nemes feladatnak tartotta azt, hogy ősei nyelvét életben tartsa.

28 felnőtt számára, a mai Friedrich Schiller Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium egyik tantermében 3 éven át tanította a pilisvörösvári sváb nyelvet.
Megtanultak közösen írni, olvasni, s beszélgettek svábul. Sok örömet okozott neki ez a kihívás. Egy évig Pilisszentivánon is oktatott.

A tanfolyamon ismerkedett meg Dr. Müller Mártával, aki kezdeményezte a Kriaz kaut! – Grüß Gott! című nyelvjáráskönyv megírását. Nagy lelkesedéssel fogadta a gondolatot, hiszen tudta, hogy így biztosíthatják azt, hogy a következő generációk is megismerjék őseik nyelvét. Ezt a munkát is, mint eddig mindig, kitartással, nagy odaadással és lelkesen végezte. Sok nehéz, de vidám órát töltöttek együtt a könyv írása közben.

A könyv mottójának a következőket írta: “Mi, a Magyarországon született svábok magyarok vagyunk, de az anyanyelvünk az őseink nyelve. Azért készült ez a könyv, hogy a pilisvörösvári német nyelvjárást gyermekeink és unokáik is megismerjék, és így megőrizzük kultúránk egy szeletét.”

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete Andrusch-Fóti Máriának a vörösvári “sváb” (bajor) nyelvjárás megőrzése, leírása és az utódoknak való továbbadása terén dr. Müller Mártával kifejtett kiemelkedő közös munkájuk elismeréseként megosztott díjként Pilisvörösvárért emlékérmet adományoz.

Pilisvörösvár, 2009. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/emlekermesek/andrusch-foti-maria-es-muller-marta-2009

Német Nemzetiségi Vegyeskórus (2010)

Német Nemzetiségi Vegyeskórus (2010)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

Két évtizedes magas színvonalú énekkari tevékenységükért, valamint a német nemzetiségi hagyományok ápolása terén kifejtett kiemelkedő munkájuk elismeréseként.

Határozat: 168/2010. (IX. 23.) Kt.

Pilisvörösvárért emlékérem

A Német Nemzetiségi Vegyeskórus 1989. január 30-án, 18 alapító taggal alakult meg, Pilisvörösvár fennállása 300 éves jubileumi ünnepségeinek idején. A kórust megalakulásakor Hidas György tanár úr vezette, s a kórus kezdetben az általa gyűjtött sváb népdalokat énekelte.

1990-től Neubrandt Ferenc és felesége, Piroska irányítja a kórust. Ők új távlatot nyitottak az énekesek számára, hiszen szívós és fáradhatatlan munkával a kétszólamú német népdalok mellett egyre több klasszikus 4 szólamú kórusművet tanítottak be a kórusnak.

Az énekkar tevékenyen részt vesz a város német nemzetiségi és egyházi hagyományainak ápolásában. Rendszeresen fellépnek a Farsangtemetés, a Májusfaállítás- vagy bontás, a Hősök napi megemlékezés, a Szüreti felvonulás, az őszi Német Nemzetiségi Délután rendezvényein. Rendszeres résztvevői a soproni német kulturális hétnek, valamint a német nemzetiségi kórusok számára rendezett egyéb kórustalálkozóknak.

Szoros és kölcsönösen jó kapcsolatot ápolnak többek között a pilisszentiváni, a solymári, a budakeszi, a taksonyi, a szendehelyi és a dunaharaszti német nemzetiségi kórusokkal. A kapcsolattartás jegyében több alkalommal rendeztek kórustalálkozót Pilisvörösváron, s eleget tettek más kórusok meghívásainak.

Részt vesznek a testvérvárosi kapcsolatok elmélyítésében is. Nagyon jó kapcsolatot alakítottak ki pl. a gröbenzelli énekkarral, 2004-ben ők látták vendégül a német kórust.

Néhány fontosabb siker az elmúlt 30 év fellépéseiből:

  • 1998. október: a Magyarországi Német Énekkarok I. Országos Fesztiválja,
  • 2005. október: sikeres szerepelés a fertőrákosi kőfejtőben megrendezett Nemzetközi Operagálán,
  • 2006: emlékezetes részvétel a Magyarországi Németek 10 Éves Jubileumi Ünnepségén a Kongresszusi Központban,
  • 2006: kortárs magyar oratóriumi koncert Mohácson, a “mohácsi vész” évfordulóján,
  • 2010. június 26.:  Részvétel a Magyarországi Németek Egyházi Szekciója által szervezett kórustalálkozón Pécsett, a kultúra fővárosában, a Székesegyházban, ahol 500 énekes adott nagy sikerű közös koncertet, melyet a Pécsi Körzeti Stúdió is rögzített.

A kórustagok vallási kötődése is igen erős, ezért gyakran lépnek fel egyházi rendezvényeken is. Évek óta nagy sikerrel rendezik meg a Vörösvári Napok alkalmából a nagytemplomban a “búcsúi koncertet”. Ezen fellépéseiket rangos pilisvörösvári zenészek, énekesek vendégszereplései gazdagítják.

A kórus az elmúlt években több minősítő hangversenyen is részt vett, nagy sikerrel.

  • 2000-ben aranykoszorús helyezést,
  • 2004-ben és 2007-ben dicséretes arany minősítést,
  • 2010-ben  kitüntetéses arany helyezést értünk el.

Az elmúlt bő húsz éve alatt a kórus tagjai baráti társasággá kovácsolódtak. Hitvallásuk: a zene, a dal, a közös éneklés nemcsak örömet nyújt, hanem formálja, neveli is az embereket, és így jó szándékú, békés közösséget alkothatnak. A kórustagok sok időt áldozva készülnek fellépéseikre, tanulják az új dalokat. Lelkesen, magas szakmai színvonalon énekelnek, a közönséget magával ragadva. Tevékenységük példaértékű, vendégszerepléseik során méltón képviselik városunkat.

Pilisvörösvár Város Önkormányzata a Német Nemzetiségi Vegyeskórus részére két évtizedes magas színvonalú énekkari tevékenységéért, valamint a német nemzetiségi hagyományok ápolása terén kifejtett kiemelkedő munkájának elismeréseként Pilisvörösvárért emlékérmet adományoz.

Pilisvörösvár, 2010. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/emlekermesek/nemet-nemzetisegi-vegyeskorus-2010

Draxler Éva (2010)

Draxler Éva (2010)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

posztumusz

A helyi kultúra és közművelődés terén kifejtett kiemelkedő munkájának elismeréseként.

Határozat: 167/2010. (IX. 23.) Kt.

posztumusz Pilisvörösvárért emlékérem

Draxler Éva 1968. július 13-án született Budapesten.

Általános iskolai tanulmányait Pilisvörösváron végezte el, majd 1986-ban szakközépiskolai érettségi bizonyítványt szerzett.

Tanulmányait követően a Ferroglobusz vállalatnál pénzügyi előadóként, majd 1987. október 23-tól a Templom Téri Általános Iskolában iskolatitkárként dolgozott.

1994-től a Cziffra György Alapfokú Művészetoktatási Intézményben helyezkedett el, szintén iskolatitkárként. Az új munkahely meghatározó fordulatot hozott életében. Iskolatitkári feladatainak ellátása mellett ugyanis aktívan részt vett a zeneiskolai ünnepségek szervezésében. Elhatározta, hogy ezen munkájához megszerzi a szükséges szakképesítést. Ennek érekében beiratkozott a Janus Pannonius Tudományegyetemre művelődésszervező szakra, ahol diplomáját 1999-ben vehette át.

A diploma birtokában 2002-ben művelődésszervezőként helyezkedett el a Közösségi Házban (ma Művészetek Háza), ahol 22 gyermekből álló színjátszó csoportot szervezett. A hagyományos karácsonyi koncertek utáni színpadi darabokat minden évben ő írta és rendezte, ő tanította be a gyermekeknek, s vitte színpadra hatalmas sikerrel. Utolsó karácsonyi darabját betegágyában írta 2007-ben.

A Szebb Környezetért Egyesület felkérésére is írt darabot, melyet szintén sikeresen mutattak be. Az általános iskolák kisiskolásai részére a közlekedéssel kapcsolatos, tanulságos műsort szervezett. Aktívan részt vett a nagyobb városi ünnepségek, így a március 15-i, október 23-i, az augusztus 20-i ünnepségek és a Vörösvári Napok szervezésében, lebonyolításában.

Minden lehetőséget megragadott a gyermekek felkészítésére. A Halász és az Ifrit című mesejátékot a színjátszó csoporttal több környékbeli településen is bemutatták. Az elvarázsolt mesekönyv című darabot, melyet Pedagógusnapra készített, szintén több helyszínen adták elő, többek között a Városi Napos Oldal Szociális Központban. A Művészetek Házának 2006 végére tervezett átadására is készült egy darabbal, melynek címe Tea ötkor. Az átépítés elhúzódása miatt azonban a darab bemutatása az általános iskolákban történt meg.

Draxler Éva iskolatitkári munkáját mindig lelkiismeretesen, példamutatóan, rendkívül szerényen végezte, közművelődési munkáját pedig óriási hivatástudattal, hittel, lelkesedéssel, az emberek jóra, szépre nevelésének szándékával. A gyermekekkel türelmes és megértő volt. Igyekezett számukra lehetőséget biztosítani arra, hogy tehetségüket, képességüket bemutathassák.

Munkája mellett fontos volt számára a család. Édesapja, akit korán elveszített, édesanyja és testvérei, akikkel nagyon sokat foglalkozott, s akik az ő hiányát a mai napig érzik, nap, mint nap.

Éveken át küzdött a súlyos kórral, mely szervezetét fiatalon megtámadta. Egy időben úgy tűnt, hogy meggyógyult, de aztán kiújult a betegség, s hosszas szenvedés után, 2008. április 19-én, 39 éves korában hunyt el.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete Draxler Évának a helyi kultúra és közművelődés terén kifejtett kiemelkedő munkájának elismeréseként posztumusz Pilisvörösvárért emlékérmet adományoz.

Pilisvörösvár, 2010. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/emlekermesek/draxler-eva-2010-1

Kovács László Kertbarát Kör (2011)

Kovács László Kertbarát Kör (2011)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

Határozat: 195/2011. (IX. 29.) Kt.

A kertészeti, a szőlőművelési és a borászati kultúra fejlesztése, művelése és terjesztése terén végzett négy évtizedes kiemelkedő tevékenysége, valamint kiemelkedő közösségépítő tevékenysége elismeréseként.

A pilisvörösvári Kertbarát Kör hivatalosan éppen 40 évvel ezelőtt, 1971. április 18-án alakult meg egy kertet szerető baráti társaságból, a jegyzőkönyv tanúsága szerint a “helyi természeti kultusz fellendítése érdekében.” Az említett kertszerető csoportosulás 1960-tól 10 éven át dr. Kovács László irányításával működött, általa szerették meg a baráti társaság tagjai a kertművelés szépségeit.

Az alapító tagok Andrusch Péter, Peller Márton, Ipolyvölgyi Jakab, Temesvári György, Kerék József, Schreck János, Richtár Ferenc, Rupf István, Hippeler Lajos, Fülöp Imre, Neubrandt János, Kimmel János, Hidas József, Wéber Márton, Wenczl István, Uri József, Denk Gyula, Kaszab László, Albel István és dr. Kovács László voltak.

Az alakuló ülésen megválasztották a vezetőséget: Kaszab Lászlót elnöknek, Kerék Józsefet és Schreck Jánost vezetőségi tagnak, Albel Istvánt pénztárosnak, dr. Kovács Lászlót pedig szakmai vezetőnek kérték fel. Az 1971. május 9-i tagértekezlet jóváhagyta az alapszabályt, melynek 2. pontja szerint a kör a továbbiakban a  “Kertbarátok Köre, Pilisvörösvár” nevet viseli, és annak lefektetett szabályait betartva működik.  A 20 fős alakuló létszám az első év végére a hivatalos feljegyzések szerint 37 főre emelkedett, majd a 1972-es év végére már elérte az 52 főt. A további években 55-60 fő körül mozgott a taglétszám.

1984-ben meghalt Kaszab László alapító tag, aki 13 évig volt elnöke a körnek. 1985 januárjában Hargita Pétert választották meg elnöknek, ő azonban néhány hónap múlva ugyancsak elhunyt. 1986-ban ezért ismét elnököt választottak, Guth István személyében. Ugyanebben az évben Dr. Kovács László, a Kör szakmai vezetője 25 éves kertbaráti tevékenysége után megvált a körtől, nyugdíjba vonult. A kör szakmai vezetését Manhertz Márton kertészmérnök vállalta el. 1988 januárjában Guth István elnök fel akarta oszlatni a Kört, de Schreck János vállalta a Kör vezetését, így őt választották meg elnöknek, s a Kör életben maradt. Schreck János a kör szakmai vezetőjének Pekó József kertészmérnököt, a MÉM osztályvezetőjét kérte fel.

Schreck János 20 éven keresztül vezette a Kertbarát Kört, amelynek tagjai a szabadföli növénytermesztés mellett egyre több figyelmet fordítottak a szőlőtermesztésre, és termelt boraikat minden áprilisban összemérték. Kezdetben sok volt a nehézség, a régi tőkés művelés, a számtalan elavult fajta, a sok direkt termő szőlő, a nem kellő szakértelem “guggolós” borokat produkált. Látva a nehézségeket Pekó József felkérte tanácsadónak volt kollégáját, Tóth Mihály főborászt, a Borászati Kutatóintézet igazgatóját, aki szívesen osztotta meg a Kör borászkodó tagjaival gazdag tapasztalatait, szakmai tudását. Mint a bíráló bizottság elnöke, tevékenységét haláláig, 2009-ig szívesen végezte.

Tóth Mihály irányításával a tagság borainak minősége évről évre javult: eltűntek az ízben, illatban, zamatban jellegtelen borok, és már nem kellett szégyenkezni a zsűri előtt. Az éves borversenyeken a kezdeti 20-25-ről 35-40-re emelkedett a benevezett borok száma.

2008 januárjában – 20 éves elnöki szolgálat után – kora és egészségi állapota miatt Schreck János elnök felmentését kérte, s új elnöknek – régi vezetőségi tagságára való tekintettel – Ludvig Károlyt javasolta. Javaslatára a tagság egyhangú szavazással Ludvig Károlyt választotta elnöknek, aki azóta is szívvel-lélekkel vezeti az egyesületet.

Az egyesület minden hónapban előadásokat szervez, ezáltal is gyarapítva tagjainak tudását, felkészültségét. Minden évben szakmai kirándulást szerveznek, hogy megismerjék az ország más területein végzett kertészeti és borászati tevékenységet. Jártak már pl. a Pécsi Szőlészeti Kutatóintézetben, egy szekszárdi borászatban, a Gödöllői Egyetem Tangazdaságában, egy egri borászatban stb.) Célul tűzték ki, hogy a díszkertek mellett – amelyek a XX. sz. végén terjedtek el Vörösváron – visszahozzák a régmúlt kertek hangulatát. A portákon a díszkert mögött/mellett egy-egy gyümölcsfa, bogyósgymölcs és egy kis konyhakert is elfér.

A Kertbarát Kör évtizedek óta jelentős szerepet vállal a helyi közéletben is. Hármas jelszavuk – “Kertészkedj, művelődj, barátkozz!” – az utóbbi időben még két fontos tényezővel bővült: “Védd a természetet és fogyassz magyar terméket!” A Kör tagjai a legtöbb városi rendezvényen ott vannak. A Vörösvári Napok keretében megrendezett terménykiállításuk mindig nagyon sok látogatót vonz. A Szüreti felvonulás elképzelhetetlen lenne a kertbarátok nélkül, akik út közben kocsijukról szőlővel, musttal kínálják a vendégeket, az út végén, a Gimnázium udvarán pedig – a Nyugdíjas Klubbal együttműködve – zsíros kenyérrel és borral kedveskednek a megfáradt felvonulóknak. 2011-ben “Az én kertem” címmel rajzpályázatot hirdettek az óvodások és iskolások körében, hogy felkeltsék a gyermekek érdeklődését a kertészkedés iránt.

Az ország különböző tájaira kiterjedő kapcsolataik révén terjesztik Pilisvörösvár jó hírét. Kapcsolatokat ápolnak a dunabogdányi, a pomázi, az egri, az esztergomi, a jászkiséri, a budapesti és a felvidéki Kürti Kertbarát Körrel. Minden év végén, decemberben egy vacsora és az újbor kóstolása mellett értékelik a Kör éves tevékenységét, s ilyenkor meghívják a környék kertbarátait is.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 6/1993. (III. 4.) Kt. sz. rendeletében biztosított jogkörében eljárva a Kovács László Kertbarát Kör részére a kertészeti, a szőlőművelési és a borászati kultúra fejlesztése, művelése és terjesztése terén végzett négy évtizedes kiemelkedő tevékenysége, valamint kiemelkedő közösségépítő tevékenysége elismeréseként Pilisvörösvárért emlékérmet adományoz.

Pilisvörösvár, 2011. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/emlekermesek/kovacs-laszlo-kertbarat-kor-2011

Feldhoffer János (2011)

Feldhoffer János (2011)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

Határozat: 194/2011. (IX. 29.) Kt.

Négy évtizedes magas színvonalú fúvószenészi és zenekarszervezői tevékenysége, a német nemzetiségi fúvószenekari hagyományok és az egyházi fúvószenei hagyományok ápolása, valamint a testvérvárosi kapcsolatok kialakítása és ápolása terén kifejtett kiemelkedő munkája elismeréseként.

Feldhoffer János 1957. március 23-án született Budapesten. Általános iskolai tanulmányait Pilisvörösváron végezte, majd Budapesten a Váci úti Katona József  Szakmunkás és Szakközépiskolában szerszámkészítő szakmát szerzett.

A zene már kiskorától érdekelte. Szomszédságukban lakott a Wenczel-család, amelyben szinte mindenki játszott valamilyen hangszeren. Megtetszett neki a hangszerjáték, s szüleit addig-addig kérlelte, míg beíratták a zeneiskolába, szolfézsoktatásra. Két év után választhatott hangszert, s választása a trombitára esett. Hetente kétszer járt zeneórára, először Solymárra, majd két év után Pilisszentivánra, a Kultúrházba. Trombitatanára kezdettől fogva Németh János volt, aki nagy türelemmel, odaadással tanította őt is. Ezzel egy időben a Peregi-zenekar vezetőjéhez, Peregi bácsihoz is járt, aki a sramlizene rejtelmeibe vezette be.

14 éves korában,1971-ben lett a Mauterer-zenekar utódjának, a Vörösvári Jóska bácsi által vezetett Fúvószenekarnak a tagja. 1978-tól 1980-ig a Zalaegerszegi Helyőrségi Katonazenekarba került sorkatonaként, ahol 1. szárnykürtösként szolgált. A katonazenekarban eltöltött idő meghatározó volt a zenei pályáján. Leszerelése után, 1982-ben átvette Vörösvári Jóska bácsitól a Fúvószenekar vezetését. A zenekarnak akkor 14 tagja volt, s már játszottak benne a mai zenekar középkorú tagjai. 1984-ben megalapította a Pilischer Sramli zenekart, melyben a mai napig aktívan játszik.

1989-ben a vörösvári búcsú alkalmából a Mauterer-zenekar a könyvtárudvarban játszott, Feldhoffer János vezetésével. A Gerstettenből hazalátogató Eduard Gilitzer úrnak – aki Gerstettenben a fúvószenei egyesület pártoló tagja – megtetszett a játékuk, s felajánlotta, hogy szívesen segítene a zenekar felfejlesztésében. Ennek révén hamarosan megalakult a Fúvószenei Egyesület, amely ettől kezdve jelentős támogatást adott a zenekarnak. Feldhoffer János a régi tagokhoz újakat toborzott, s így sikerült a létszámot rövid idő alatt 30 főre bővíteni. A zenekar azóta is kitűnő kapcsolatot ápol a gerstetteni fúvószenekarral – egymást rendszeresen meghívják vendégszereplésre, személyes barátságok is szövődtek.1996-ban a IX. Országos Minősítésen a “Német Nemzetiségi Zenekar” kategóriában “Fesztiválzenekar” minősítést kaptak. Az első CD-jük 1997-ben jelent meg, “Jeder echte Werischwarer” címmel, a második 2004-ben “Wir grüßen mit Musik” címmel, a harmadik 2005-ben, ami egy válogatás CD volt.

2002-ben a pilisvörösvári fúvószenekar közhasznú egyesületté alakult, az elnöki teendőket azóta Feldhoffer János látja el, lelkiismeretesen, nagy odaadással. Vezetése alatt a zenekar a következő jelentősebb eredményeket érte el: 2003-ban a Nagymányoki Országos Fúvószenekari fesztiválon a zenekart a 7. helyre sorolták. 2005-ben az egyesület Pilisvörösvárért Emlékérmet kapott. 2008 decemberében a Művészetek Háza által adományozott művészeti díj zenei díjában részesültek. 2009-ben, a Magyarországi Németek Ének- Zene és Tánckarok Országos Szövetsége (Landesrat) által Taksonyban megrendezett minősítésen a zenekar kiemelt Arany Diploma-minősítést kapott.

Feldhoffer János negyven év óta szolgálja zenéjével Pilisvörösvár közösségét, kiemelkedő szerepet tölt be az egyházközség és a város zenei életében. Szinte elképzelhetetlen nélküle az úrnapi körmenet, a bérmálás, az Erdei kápolnai pünkösdi búcsú, a farsangtemetés, a Hősök Napja, a májusfaállítás, a szüreti felvonulás, a Schwabenfest. Nemzeti ünnepeinken, március 15-én és október 23-án szintén az ő vezetésével játssza a Német Nemzetiségi Fúvószenekar a Himnuszt, a Szózatot, alkalmi indulókat.

Feldhoffer János célja a német nemzetiségi fúvószenei hagyományok megőrzése, a fúvószenei kultúra ápolása, a fiatalabb generációval való megismertetése és továbbadása. Fontosnak tartja a testvérvárosi kapcsolatok gondozását, ápolását, megőrzését. Második ciklusban képviselő a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Önkormányzatban. Lelkes szervezője testvérvárosok fúvószenekari találózóinak.

Feldhoffer János zenekari tagként és vezetőként 40 éve példát mutat zeneszeretetből, önzetlenségből, közösségi szellemből. Munkáját szerényen, alázattal végzi. Egyetlen célja, hogy örömet szerezzen közönségének. Vállalt munkáját mindig kitartóan, lelkiismeretesen, becsületesen, példamutatóan lája el. Családi élet példaértékű.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 6/1993. (III. 4.) Kt. sz. rendeletében biztosított jogkörében eljárva Feldhoffer János részére négy évtizedes magas színvonalú fúvószenészi és zenekarszervezői tevékenysége, a német nemzetiségi fúvószenekari hagyományok és az egyházi fúvószenei hagyományok ápolása, valamint a testvérvárosi kapcsolatok kialakítása és ápolása terén kifejtett kiemelkedő munkája elismeréseként Pilisvörösvárért emlékérmet adományoz.

Pilisvörösvár, 2011. október 23.

 



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/emlekermesek/feldhoffer-janos-2011

Zelenai István bányamérnök (2012)

Zelenai István bányamérnök (2012)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

bányamérnök

Határozat: 193/2012. (IX. 27.) Kt.

A pilisvörösvári bányászat írásos és tárgyi emlékeinek felkutatása, összegyűjtése és a nagyközönség számára történő bemutatása, valamint a bányászélet erkölcsi és szellemi értékeinek átörökítése terén kifejtett kiemelkedő munkájának elismeréseképpen.

bányamérnök

Pilisvörösvárért emlékérem

Zelenai István 1938. június 12-én született Pilisvörösváron, tősgyökeres helyi bányászcsaládban. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd osztályfőnöke, Berencsvári Gyuláné és igazgatója, Csonka József javaslatára 1952 szeptemberében a tatabányai Bányaipari Aknászképző Technikumban folytatta tanulmányait, ahol 1956-ban tett érettségi vizsgát.

A négyéves technikumi képzés ideje alatt, a nyári termelési gyakorlatokon a Tatabányai Szénbányákban és a Pilisi Szénbányákban dolgozott. Bányász-technikus gyakornokként a bányamentői és robbantómesteri tanfolyamot is elvégezte. Az érettségi vizsgát követően a Pilisi Szénbányáknál kezdett el dolgozni. Az első földalatti műszakot 60 éve, 1952 szeptemberében – 14 évesen – teljesítette a tatabányai VI-os akna bányaüzemben. A Pilisi Szénbányáknál eltöltött 10 éves munkaviszonyának ideje alatt levelező tagozaton bányamérnöki és bányagazdászi képesítést szerezett.

Szomorú és meghatározó sorsfordító év volt életében az 1955-ös esztendő, amikor édesapja csapatvezető vájárként másodmagával halálos kimenetelű üzemi balesetet szenvedett a dorogi VIII-as akna bányaüzemben. Ettől kezdve – mint legidősebb fiú – 17 évesen családfenntartóvá vált.

1961-ben megnősült. Keppler Katalinnal kötött házasságából egy gyermeke született, Hedvig, aki jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Intézetének főállású oktatója, egyetemi adjunktus, több német nyelvű könyv szerzője.

A hatvanas évek a családalapítás mellett a szakmai építkezés évtizede is volt Zelenai István számára. Sikeres bányahatósági vizsgát tett, ezek után a bánya műszaki vezetői termelésszervezési és irányítási feladatokkal bízták meg. 1966-ban az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség műszaki állományába helyezték.  10 évig a dorogi és pilisi szén- valamint az ásványbányák bányahatósági felügyeletét látta el.

Szakértelmét Németországban is kamatoztatta: a 70-es években Észak-Rajna-Wesztfáliában dolgozott, nem messze Düsseldorftól. A kirendeltség- és a műszaki vezetői feladatok végzésére kapott megbízás alapján 5 évig vezette ezt a vállalkozást.
A Németországból történt hazajövetele után az újonnan épülő Lencsehegy II. bányaüzem építési és üzembe helyezési munkálatokban vett részt.

A bányaiparban eltöltött 38 évi szolgálat után, 1990. évben vonult nyugdíjba.

Zelenai István munkáját mindig magas szaktudással, lelkiismereten, becsületesen, megbízhatóan és emberségesen látta el. Fontosnak tartotta a szakmai fejlődést, az új kihívásokat. Minden munkakörében helytállt, vezetői és beosztottjai egyaránt elismerték.

Magánemberként szenvedélye a vitorlázó repülés volt. Még tizenévesen kezdte a modellezéssel, majd a tatabányai években kezdett el repülni. Tehetsége leginkább hobbipilótaként bontakozott ki. Csak hetvenéves kora felett hagyta abba az aktív repülését – nem is az egészségi állapota, hanem a bányászemlékek kutatása miatt, mely ettől kezdve második szenvedélyévé vált:

  • 2008-ban, a Pilisvörösvári bányászsztrájk 80. évfordulóján az önkormányzattal és a Pilisi Bányász Szakszervezettel együttműködve nagyszabású ünnepséget szervezett, és létrehozta a “Bányász emlékszobá”-t. A tárgyi emlékek gyűjtését, archiválását az óta is végzi, folyamatosan bővíti a “Bányász Emlékszoba” gyűjteményét.
  • 2010-ben az ő tervei alapján kezdődött el a Rákóczi utcai játszótér mögött a Bányász emlékpark kialakítása a tér rendezésével és az 1928-as emlékmű elhelyezésével.
  • 2011-ben a Lipót akna bányaüzem bezárásának 70. évfordulóján folytatódott az emlékpark kialakítása, elkészült a Bányászcsille emlékmű.
  • 2012-ben a Vásár téri Német Nemzetiségi Általános Iskolában Fogarasy Attila tanár úrral együttműködve nagyszabású bányász projektnapot szervezett, melynek keretében bányászati témájú vetélkedőt szerveztek, s az iskola alagsorában megépítették a “Suli Táró”-t.
  • A Vörösvári Újságban a bányászattal kapcsolatban számtalan írása jelent meg az elmúlt években.
  • Jelenleg a pilisvörösvári bányászat történetéről szóló könyvén dolgozik, melyhez már rengeteg adatot, dokumentumot és fotót gyűjtött össze. 

Zelenai István a bányászemlékek átörökítésével saját hitvallása szerint azt csinálja, ami “erkölcsi kötelessége”. Meggyőződése szerint a bányával kapcsolatos tárgyi eszközök, dokumentumok gyűjtése és bemutatása azért fontos, mert a mai felgyorsult világban gyakran már a közelmúltra sem emlékszünk, nemhogy eleink életére. A vörösvári családok jelentős részének élete pedig megírhatatlan a bányászmúlt nélkül, hiszen alig van olyan helybéli, akinek felmenői között ne lett volna bányász.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 6/1993. (III. 4.) Kt. sz. rendeletében biztosított jogkörében eljárva Zelenai István nyugalmazott bányamérnök részére a pilisvörösvári bányászat írásos és tárgyi emlékeinek felkutatása, összegyűjtése és a nagyközönség számára történő bemutatása, valamint a bányászélet erkölcsi és szellemi értékeinek átörökítése terén kifejtett kiemelkedő munkájának elismeréseképpen Pilisvörösvárért emlékérmet adományoz.

Pilisvörösvár, 2012. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/emlekermesek/zelenai-istvan-banyamernok-2012

Neubrandt Ferenc és Neubrandt Ferencné (2012)

Neubrandt Ferenc és Neubrandt Ferencné (2012)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

Határozat: 194/2012. (IX. 27.) Kt.

A pilisvörösvári Német Nemzetiségi Vegyeskórus szakmai irányítása, valamint a német nemzetiségi kultúra megőrzése és átörökítése terén kifejtett két évtizedes áldozatos munkájuk elismeréseképpen. (Megosztott díj.)

Megosztott Pilisvörösvárért emlékérem

Neubrandt Ferenc

1936. január 19-én született Pilisszentivánon, hagyománytisztelő sváb családban. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd géplakatos szakmát szerzett. Első munkahelye 1953-ban a Budapesti Autóvillamossági Művek volt. 1957-től 1959-ig a Pilisszentiváni Kőszénbányában dolgozott csillésként, majd visszatért a Budapesti Autóvillamossági Művekhez. 1962-ben a PEMŰ-ben helyezkedett el géplakatosként. Munka mellett elvégezte Budapesten az Általános Gépipari Technikumot. 30 éven át dolgozott a PEMŰ-ben, egészen 1992-es nyugdíjba vonulásáig.

Neubrandt Ferencet mindig vonzotta a zene. Orgonatanulmányait magánúton végezte el. 1956 végétől – több mint 45 éve – végzi kántori szolgálatait a pilisszentiváni katolikus templomban. 1996-tól a magyarországi német nemzetiségi kórusokat, zenekarokat és táncegyütteseket tömörítő LANDESRAT egyházzenei szekciójának vezetője. Munkájában mindig következetes, önmagával és másokkal szemben magas követelményeket támasztó, kitartó, nagy munkabírású ember. Tevékenységét 1996-ban szülőfaluja Pilisszentiván Község Díszpolgára címmel, 2011-ben XVI. Benedek pápa Apostoli áldással ismerte el.

Neubrandt Ferencné sz. Gátas Piroska

1939. július 23-án született Pilisszentivánon, sváb család gyermekeként. Általános iskolai tanulmányait Pilisszentivánon végezte el, majd 1956-ban óvónői képesítést szerzett a budapesti Brunszvik Teréz Óvónőképző Intézetben. 1957-től 2004-ig, nyugdíjba vonulásáig a Pilisszentiváni Óvodában dolgozott német nemzetiségi óvónőként.

Munkáját szülők, gyermekek egyaránt nagyra becsülték. A gyermekek felé mindig nagy szeretettel fordult. Kiemelt figyelmet fordított a nemzetiségi hagyományok továbbadására. A zene és az ének az ő életének is fontos meghatározója volt gyermekkora óta. Tevékenyégéért 1992-ben Zenei Kultúráért Érdemrendet, 1995-ben Brunszvik Teréz Díjat, 2008-ban Pilisszentivánért Emlékérmet kapott.

Közös kórusvezetői munka

Neubrandt Ferencben és Piroskában a zene iránti szeretet és tisztelet még általános iskolás korukban, az iskolai énekkarban alakult ki, a Pilisszentiváni Kultúrcsoportban erősödött meg, s később egyre fokozódott. 1973-ban közös elhatározással, Kovács Lajos karnagy úr szakmai segítségével, 8 fővel megalapították a Pilisszentiváni Vegyeskórust. A kórus létszáma nagyon gyorsan 35, majd 45 főre gyarapodott. A kórus vezetése mellett Feri bácsi és Piroska néni minden lehetőséget megkeresett annak érdekében, hogy zenei téren képezhessék magukat. 1982-ben “C”, majd “B” kategóriás kórusvezetői képesítést szereztek. Karnagyi klubokba jártak, számtalan továbbképzésen vettek részt hazánkban és a határon túl is. A Pilisszentiváni Vegyeskar elismert hírnöke lett a Buda-környéki német nemzetiségi népzenének. A vegyeskari és a népzenei minősítéseken is kimagasló eredményeket ért el.

1990-ben a Neubrandt házaspár egy újabb nagy vállalkozásba kezdett: Péts József kórustitkár kérésére elvállalták a Pilisvörösvári Német Nemzetiségi Vegyeskórus vezetését is. Ez a kórus 1989. január 30-án, Mirk Józsefné sz. Nick Terézia kezdeményezésére, Hidas György tanár úr vezetésével alakult 18 alapító taggal, de ekkorra árván maradt. A Neubrandt-házaspár új távlatokat nyitott az énekkar számára azzal, hogy szívós és fáradhatatlan munkával a kétszólamú német népdalok mellett egyre több klasszikus 4 szólamú kórusművet tanítottak be az igazi közösséggé kovácsolódott kórusnak. Gyakran léptek fel nemcsak Pilisvörösváron, a különböző városi és egyházi ünnepségeken, hanem az ország sok más helyén is kórusversenyeken, nemzetiségi fesztiválokon. A fellépéseken számtalan hazai és nemzetközi elismerést szereztek: 2000-ben aranykoszorús minősítést, 2004-ben és 2007-ben dicséretes arany minősítést, 2010-ben  kitüntetéses arany helyezést értek el.

Az elmúlt két évtizedben a Neubrandt-házaspár az általuk irányított kórusok műsoraival sok kellemes órát szerzett fellépései során a hallgatóságnak. Karnagyi munkájukat többször is elismerték: 2004-ben a Magyarországi Németek legnagyobb kitüntetését a “Goldene Nadel” (Aranytű) díjat, 2007-ben a Stefan Kerner Díjat – a nemzetiségi kórusmunkáért járó kitüntetést vehették át. A kórustagok szeretete, tisztelete és ragaszkodása ma is erőt ad számukra közös munkához.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a 6/1993. (III. 4.) Kt. sz. rendeletében biztosított jogkörében eljárva Neubrandt Ferenc és Neubrandt Ferencné karnagyok részére a pilisvörösvári Német Nemzetiségi Vegyeskórus szakmai irányítása, valamint a német nemzetiségi kultúra megőrzése és átörökítése terén kifejtett két évtizedes áldozatos munkájuk elismeréseképpen megosztott Pilisvörösvárért emlékérmet adományoz.

Pilisvörösvár, 2012. október 23.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/emlekermesek/neubrandt-ferenc-es-neubrandt-ferencne-2012

41. oldal / 50

  • 36
  • 37
  • 38
  • 39
  • 40
  • 41
  • 42
  • 43
  • 44
  • 45
Pilis–Dunakanyar

A Pilis és a Dunakanyar térségének független hírportálja – 6 járás, 32 település legfrissebb hírei egy helyen.

Járások

  • Szentendrei járás
  • Pilisvörösvári járás
  • Szobi járás
  • Váci járás
  • Dunakeszi járás
  • Esztergomi járás

Kiemelt települések

  • Szentendre
  • Pomáz
  • Budakalász
  • Visegrád
  • Pilisvörösvár
  • Vác

Hasznos linkek

  • Pilis-Dunakanyari Hírmondó (PDF)
  • Programnaptár (összes esemény)
  • Impresszum
  • Adatkezelési tájékoztató
  • Kapcsolat
  • Oldaltérkép
  • Menetrendek
© 2026 Pilis–Dunakanyar Hírportál – Minden jog fenntartva
Honlapkészítő: Bartim Media 2026