önkéntes tűzoltó, a Pilisvörösvári Önkéntes Tűzoltó Egyesület örökös elnöke
2085 Pilisvörösvár, Fő u. 121.
Határozat: 131/1998.(VIII.24.) Kt. (Elhunyt: 2006.)
2085 Pilisvörösvár, Fő u. 121.
Határozat: 131/1998.(VIII.24.) Kt. (Elhunyt: 2006.)
1037 Budapest, Bóbita u. 4/B.
Határozat: 131/1998.(VIII.24.) Kt.sz.
posztumusz
2085 Pilisvörösvár, Pacsirta u. 6/a.
Határozat: 226/2000.(IX.04.) Kt.
Pilisvörösvárért emlékérem (posztumusz, 2000)
Stifter Ferenc a pilisvörösvári labdarúgócsapat edzőjeként hosszú évtizedekig irányította a vörösvári futballt.
Sikeres tevékenységét úgy érte el, hogy döntően helybeli játékosokkal dolgozott, és minden évben 2-3 fiatal ifistát felvett a felnőtt csapatba.
Edzői munkáját magas szakmai színvonalon, rendkívüli képességekkel látta el. Munkássága ideje alatt nemzedékek nőttek fel.
Karakteres személyisége néhány évtized meghatározó polgárrá tette őt Pilisvörösváron.
Olyan ember volt ő, akire méltán lehetünk büszkék.
Stifter Ferencet Pilisvörösvár Város Önkormányzata 2000-ben posztumusz Pilisvörösvárért emlékéremmel tűntette ki.
2085 Pilisvörösvár, Remetei u. 4.
Határozat:302/2001(IX.24.) Kt. (Elhunyt:2006.)
2085 Pilisvörösvár, Solymári u. 12.
Határozat:301/2001.(IX.24.) Kt. (Elhunyt)
1026 Budapest, Lórándffy lépcső 4.
Határozat:167/2002(VIII.26.) Kt.
2085 Pilisvörösvár, Akácfa u. 10.
Határozat: 168/2002.(VIII.26.) Kt.
2000 Szentendre, Must köz 6.
Határozat:169/2002(VIII.26.) Kt.
2085 Pilisvörösvár, Lévai u. 1.
Határozat:166/2002.(VIII.26.) Kt.
Budapest, VI. Lisznyai u. 34.
Határozat:149/2003.(IX.11.)Kt.
Elhunyt: 2005.
1929. február 13-án született Budapesten. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola után a Zeneművészeti Tanárképző Főiskolára járt, tanára Borst Rudolf volt. Három jelentős munkahelye volt: 8 évig a Rádió Szimfonikus Zenekarában játszott, 32 évig az Operettszínház zenekarában dolgozott, és mindezek mellett talán a legfontosabb, hogy tanított.
A tanítást az operettszínházi munkájával párhuzamosan kezdte. Abban az időben még a főiskolán alá kellett írni, hogy a diploma megszerzése után 3 évet vidéken tanítanak. Máig emlékszik arra az első napra, amikor először jött Vörösvárra tanítani, 1963 szeptemberében. Vasárnap volt és nagyon meg volt hatódva, hogy mind a 14 fúvóstanszakra jelentkező növendék ott várta a vasárnap dacára, szüleikkel együtt, ütött-kopott hangszerekkel. Ebből a magból fejlesztett ki az évek folyamán egy nagyszerű tanszakot.
Annyira megszerette a Vörösvárt, hogy az eredetileg 3 évre tervezett tanításból 40 év lett. Az évek során 12 növendékét vették fel zeneművészeti szakiskolába. Tanítványai megtalálhatók az összes pilisvörösvári zenekarban. Minden országos versenyre vitt növendéket, és mindegyiken bejutottak a döntőbe, sőt többször előkelő helyezést is kaptak. Egyik volt diákja most már kollégája is a tanári karban.
Németh János az a pedagógus volt, akinek nem csak hivatása a tanítás, hanem életcélja is. Lelkiismeretes, odaadó munkájának köszönhetően nem csak tanította, hanem nevelte is a rábízott gyerekeket. Az eltöltött évek során kivívta a gyerekek szeretetét, volt növendékei ma is nagy tisztelettel beszélnek róla. Munkájáról mindenki az elismerés és a tisztelet hangján szól.
Növendékei közül sokan választották élethivatásul a zenei pályát, például az iskola jelenlegi trombitatanárai Vörös Tibor és Kozek Balázs. János bácsi 2005-ben hunyt el.
A zeneiskola egykori igazgatója, Hoós Sándor a következő elismerő szavakkal méltatta a kiváló pedagógust 2003-ban, az „Arany Katedra” díj átadásakor.
„Németh János az a pedagógus, akinek nemcsak hivatása a tanítás, hanem életcélja is. Lelkiismeretes, odaadó munkájának köszönhetően nemcsak tanítja, hanem neveli is a rábízott gyerekeket. Ezért az elmúlt évek során kivívta a gyerekek szeretetét, a szülők között is nagy népszerűségnek örvend. Növendékei rendszeres résztvevői a különböző szintű szaktárgyi tanulmányi versenyeken, ahol az elmúlt 40 esztendőben számos elismerést, díjat sikerült nyerniük. Munkáját ma is a fiatalos lendület, a tenni akarás jellemzi. Tanárként példát mutat a fiatal pedagógusoknak, tapasztalatával segíti beilleszkedésüket és pedagógiai munkájuk eredményesebbé tételét. Ha egy szóval kellene megfogalmaznom és jellemeznem őt, csak annyit tudnék mondani, hogy ő a Tanár!”
Kiemelkedő vörösvári tanítványai:
Apollónia György művésztanár
Kozek Balázs művésztanár
Vörös Tibor művésztanár
Munkásságát különböző díjakkal jutalmazták: 1979-ben “Szocialista kultúráért” díjat kapott, 1985-ben “Ezüst törzsgárda” jelvénnyel jutalmazták, 1986-ban “Kiváló munkáért” minisztériumi kitüntetésben részesítették, 1994-ben “Lajtha László-díjjal” honorálták munkásságát, 2003-ban “Arany katedra” emlékplakettet valamint “Pilisvörösvárért” emlékérmet, 2006-ban a Művészet Tisztelete emlékplakettet, posztumusz elismerést kapott.
posztumusz
2085 Pilisvörösvár ,
Határozat:146/2003.(IX.11.) Kt.
Pilisvörösvárért emlékérem (posztumusz, 2003)
1950. február 20-án született Pilisvörösváron. Általános iskolai tanulmányait Pilisvörösváron folytatta, 1967-ben géplakatos szakképesítést szerzett Budapesten. 1969-ben házasságot kötött, melyből három fiúgyermeke született.
1990-ig dolgozott szakmájában, amikor egészségi állapotának romlása miatt leszázalékolták. 2002. december 31-én hunyt el szívelégtelenség következtében.
Két szenvedélye volt: a madarak és a labdarúgás. Szabadidejében galambjaival foglalatoskodott. A galambsport helyi egyesületének tagja volt, az egyesületi tagok közül ő tenyésztette a legtöbb fajtát. Sok megnyert serleg és az oklevelek sokasága bizonyítja hozzáértését, tudását.
Steckl János egészen fiatal korától foglalkozott a helyi sportélettel. Aktív játékosként évekig erősítette a helyi csapatot. 1981-ben sportedzői szakképesítést szerzett labdarúgás sportágban. Kinevezett tagja volt a Járási Testnevelési és Sportfelügyelőségnek, illetve a Pest Megyei Labdarúgó-szövetségnek. A helyi csapatok, főként az utánpótlást szolgáló gyermekek edzőjeként több mint harminc évig tevékenykedett. Egy ideig edzője volt a Pest Megyei Labdarúgó-válogatottnak is.
A mérkőzések szervezésében, lebonyolításában nélkülözhetetlen szerepet játszott. A Pest Megyei Hírlap, a Népsport, később a Nemzeti Sport és a Népszabadság állandó tudósítója volt. Munkáját többször is elismerték: 1983-ban a közösségért végzett munkájáért a Pest Megyei Tanács Testnevelési és Sporthivatala oklevélben részesítette. 1995-ben Pilisvörösvár Pro Urbe díját kapta meg.
Összekötő láncszem volt testvérvárosaink, Gröbenzell és Gerstetten, illetve a helyi futballisták hosszú évek óta tartó kitűnő kapcsolatában. Derűs személyisége, jó szervezőkészsége és az ezekből adódóan szerzett széles ismeretségi köre nagyban hozzájárultak a helyi futball népszerűségéhez és ahhoz, hogy futballszerető pilisvörösváriak generációi emlegetik szeretettel a nevét.