Pilis–Dunakanyar Hírportál
  • Főoldal
  • Pilis-Dunakanyari Hírmondó
  • Programnaptár
  • Hírek járásonként
    • Szentendrei járás
      • Szentendre
      • Pomáz
      • Csobánka
      • Budakalász
      • Dunabogdány
      • Kisoroszi
      • Leányfalu
      • Pilisszentkereszt
      • Pilisszentlászló
      • Pócsmegyer
      • Szigetmonostor
      • Tahitótfalu
      • Visegrád
    • Pilisvörösvári járás
      • Pilisvörösvár
      • Pilisborosjenő
      • Pilisszántó
      • Üröm
    • Szobi járás
      • Szob
      • Kismaros
      • Kóspallag
      • Márianosztra
      • Nagymaros
      • Szokolya
      • Verőce
      • Zebegény
    • Váci járás
      • Vác
      • Sződliget
    • Dunakeszi járás
      • Dunakeszi
      • Göd
    • Esztergomi járás
      • Esztergom
      • Dömös
      • Pilismarót

Pilisvörösvári járás hírei

Pilisvörösvári járás

Cserőháti Kovács István - Festőművész

Cserőháti Kovács István - Festőművész

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

Amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt,
amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt.

(József Attila)

Elsőként önarcképei fogják meg az embert. Sötét tónusú, befelé forduló, rejtőzködő az egyik. Egy nyomasztóan gondterhelt ember tükre ez. A szemeket árnyékok takarják. Szigorú tekintetű, erőteljes arcvonású a másik. 

Szembenéz velünk, mégsem reánk tekint. Csak valahová el a messzeségbe. A lángvörös háttér feszültséggel tölti meg a képet, amit csak részben old fel a nyitott inggallér szabadságot árasztó bohémsága. A harmadik, legutóbbi önportré kajánul és pimaszul bámul a képünkbe egy sokat megélt clown rezignált és bölcs mosolyával: “Én, Cserőháti Kovács István, itt vagyok!” A kép egyszerre keserű és vidám, csontig őszinte és játékosan ironikus. Egyszóval: mesteri.

– Az önarckép nagyon nehéz, szinte kegyetlen műfaj – mondja a művész. – Gondoljunk csak Rembrandt vagy Van Gogh önarcképeire! Rettenetesen őszintének kell lenni, ha magunkat akarjuk megfesteni, nem szabad egy vonásnyit sem hazudni. De ez a művészet egészére is vonatkozik. Egy művésznek sohasem szabad hazudnia. Az alkotásnak meztelennek és igaznak kell lennie. Én sohasem szép képeket akartam festeni, hanem igazakat.

“Az igazat mondd, ne csak a valódit” – rímelnek a festő művészi hitvallására József Attila szavai. S hogy e nyers, őszinte piktúra sokaknak tetszik, az kiállításainak vendégkönyvi bejegyzéseiből tudható:

Virágcsendélet (2003)

– A festményeim expresszívek, kemények és sokszor nyersek, de az emberek megérzik azt az igazságot, azt az értéket, ami sugárzik belőlük – mondja elhivatottan a művész, aki ez évben tölti be 55. életévét.

Cserőháti Kovács István 1950-ben született a Heves megyei Poroszlón. Édesapja a hajdani népfőiskolai mozgalom jelentős személyisége volt, kiváló néprajzkutató és a falusi cserkészmozgalom országos megszervezője. A család igen jó barátja volt Vass Lajos, a Röpülj, páva-mozgalom elindítója, aki szintén Poroszlón született, és a Baranyai-házaspár, Poroszló körzeti orvosai. A szülői ház, a baráti kör miliője, alkotó szellemisége termékenyen hatott a festőre. A gyönyörű Tisza-menti táj, a Cserőhát pedig egy életre eltöltötte őt színekkel, ízekkel, illatokkal. Festészetét mindvégig elkíséri ez az ártéri táj, amely már csak fotókon, festményeken létezik, mivel helyén ma a Tisza-tó hullámzik. E festményei így dokumentumértékűek. Művészneve is erős szándékkal emlékeztet erre az elveszett, emberléptékű tájra, a “Poroszlói Atlantisz”-ra. (Ez a címe édesapja egyik tanulmányának.)


A tatai horgásztó (2003)

Életének második legmeghatározóbb helyszíne a híres debreceni református kollégium, ahol gimnáziumi tanulmányait folytatta, s ahol a kamaszkor világra csodálkozó, megismerni vágyó, tudást habzsoló korszakát átélte. Nagyon sok dolog érdekelte a teológiától a színjátszásig és tevékenyen részt vett a diákönkormányzat munkájában is. Későbbi művészi pályájára döntő hatással volt a városi művészkör, amelynek négy évig tagja volt. A kört két kiváló festőművész: Bíró Lajos és Félegyházi László vezette. (E körbe járt Bihari Sándor is, aki ma szintén Vörösváron lakik. A róla szóló portrét 2004 szeptemberi számunkban olvashatták. – a szerk.)

A tehetséges fiatalok Bíró Lajostól nemcsak festészetet, hanem művészi szemléletet, művészettörténetet, életbölcsességet is tanulhattak, örökké emlékezetesek maradnak a vele folytatott beszélgetések.

– Festészetileg Félegyházi Lászlótól tanultam többet, ő tanította a pasztelltechnikát, míg Bíró az olajfestés rejtelmeibe avatta be a kör fiatal tagjait. Én anyagiakkal meglehetős szerényen voltam eleresztve, nem tellett drága olajfestékekre, így hát maradt a pasztell – magyarázza a művész. – Félegyházi László kiváló portréfestő volt, sokat tanultam tőle. A portrékészítés titka a lényeg gyors és érzéki megragadása; azonnal odatenni a flekket, vonalat, ahova kell.

A Sütő Andrásról készült portréval

Különben rossz lesz a kép. Félegyházi László rendkívüli dinamizmussal, villámgyorsan dolgozott. Leült, szuszogott egy párat és már kész is volt a kép. A mi rajzainkat is egy-egy villámgyors mozdulattal korrigálta. Mondanom sem kell, minden mozdulata telitalálat volt, életre kelt tőle a rajz.

Ha végigtekintünk Cserőháti Kovács István édesapjáról, Vass Lajosról, Sütő Andrásról, Csoóri Sándorról, Cseres Tiborról, Szakonyi Károlyról, Csurka Istvánról készült portrésorozatán, nem kell hozzá művészettörténésznek lennünk, hogy megállapítsuk, igazi nagymesterévé vált a portré műfajának.

A gimnázium után jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, de a második rostán fennakadt. A kudarc elkedvetlenítette, s bár a festészettel soha nem hagyott fel, más irányba kezdett puhatolózni. Feljött Budapestre, kitanulta a nyomdász szakmát, s eközben egyik vezetőjévé vált a Gutenberg Művelődési Otthon Ifjúsági Klubjának, ahol pezsgő művészeti élet folyt. Elsősorban népművészeti programokat szerveztek itt, munkájukat Vass Lajos és Béres Ferenc is segítette.

Festészeti stúdiumait Xantus Gyula és Szlávik Lajos festőművészeknél folytatta.

A Budapesten klubvezetőként töltött tevékeny évek meghatározóak lettek számára a továbbiakban is: a népművelés hivatásává vált. Debrecenben népművelői képesítést szerzett, s a karcagi ifjúsági ház, majd a zánkai körzeti művelődési ház vezetőjeként tevékenykedett. Ezek az évek a családalapítás időszakát is jelentették: megnősült, egy fia és egy lánya született.

1981-ben kinevezték a vörösvári művelődési otthon vezetőjévé. Ekkor még csak az alapjai voltak meg a háznak, a rendezvényeket a könyvtárban tartották. 1982. november 7-én adták át ünnepélyesen az új kultúrházat. Nagyon sok munkájába került, mire az épületben mindent a helyére tettek. Az újonnan avatott kultúrházban emlékezetes kiállítást szervezett a község képzőművészeinek alkotásaiból. Itt láthatták a vörösváriak először Gáborházi Károly azon festményeit is, amelyet a halála előtti hónapokban festett. A nyolcvanas évek közepére egyre több konfliktus terhelte meg a község és az MSZMP helyi vezetőivel való kapcsolatát, a nézeteltérések egyik oka volt, hogy többszöri felszólításra sem volt hajlandó belépni a kommunista pártba, pedig ez akkor egy intézményvezető számára szinte kötelező volt..

A Tisza-tó Poroszlónál (2002)

1985-től egy budapesti munkásszállás népművelőjeként alkalmazták, a rendszerváltás óta pedig különböző nevelőotthonokban dolgozik nevelőtanárként. Közben elvált első feleségétől, ma élettársával lakik a Budai út egyik társasházában.

– Ha visszatekintek eddigi éveimre, elmondhatom, hogy minden téren voltak sikereim s kudarcaim egyaránt. Az életem nagyon kontrasztos: nagy örömök és nagy fájdalmak váltakoznak benne. Mindvégig szerény anyagi körülmények között éltem, ma sincs ez másképp. Az anyagi javak gyűjtése helyett mindig is sokkal inkább érdekelt az alkotás. Ma is erre törekszem. Úgy érzem, ha maholnap nem festhetnék többet, az életművem torzóban maradna. Még sokat szeretnék festeni, elsősorban olajjal. Még rengeteg mindent el kell mondanom.

Olajjal készült újabb művein feltűnő a széles ecsetkezelés, festményei szinte háromdimenziósak a vastag festékréteg miatt. Csendéletei vibrálóak, egyáltalán nem a nyugalmas csendesség jellemző rájuk, nem a megnyugvást fejezik ki, hanem arra késztetik a szemlélőt, hogy nézzen a színek, formák mögé és lássa meg a valóság valódi arcát.

– Szeretném nagy intenzitással megragadni a múlékony dolgokat. Egy csokor virágot, naplementét, a cserőháti tájat. Az olaj segít ebben. Ez az anyag visszahat az alkotás folyamatára is: a festék maga is diktál, ahogy töredezik, ahogy szétfolyik a vásznon. A szellemi irányításnak és a matéria dolgainak összhangban kell lennie, csak akkor válhat igazivá az egész.

Cserőháti Kovács István az a festő, akitől viszonylag ritkán vásárolnak képet. Nem mintha nem lenne rá kereslet, de nagyon nehezen válik meg alkotásaitól, és még nehezebben vállal el megrendeléseket.

– A festészet nem úri hobbi. Minden egyes képért megszenved az ember. Ebben a tekintetben Van Gogh lelkülete áll hozzám a legközelebb. Az ő példája mutatja a legérzékletesebben, milyen komolyan kell venni a művészetet. Abba bele is lehet halni. Ajánlom mindenkinek Van Gogh leveleit. Fájdalmas olvasni a könyvet, de meg lehet belőle tudni: mi az igazi művészet.

Cserőháti Kovács István műveiből az elmúlt két évtizedben számos kiállítást rendeztek, szinte nem múlt el év tárlatnyitás nélkül. Volt olyan esztendő is, amikor nyolc kiállítást rendeztek egymás után a képeiből. Pilisvörösváron a millennium évében a Varázskő Galéria adott otthont műveinek. Emlékezetes volt a művész születésének ötvenedik évfordulójára rendezett százhalombattai és poroszlói kiállítás, valamint a 2002 májusi tárlat a Magyarok Házában Debreceni Dóra és Nedvigy Endre gondozásában.

Az 50. születésnapján megnyílt kiállításon Körmendi Lajos író így jellemezte Cserőháti Kovács István művészetét:

“A képtelen világgal szemben úgy lehet védekezni, hogy az alkotó kikapcsolja a befolyásolható tudatot, az emberi helyett átadja magát az isteninek azzal, hogy ösztönösen és tudattalanul kezd dolgozni. Cserőháti Kovács István ezt teszi, s ahogy múlnak az évek, egyre intenzívebben teszi ezt. A korosodó bölcsesség szabadságélménye ez: már nem érdekes a hírnév, a dicsőség, nem béklyózzák hiú ábrándok, nem húzza sárba a pénz utáni sóvárgás. A művészeti divatok nem kísértik meg, nem érdekli a könnyű siker, nem lovagol meg semmiféle irányzatot, hanem egyszerűen csak az, aki: egy realista festő, még akkor is, ha a művészeti élet hóvirágéletű bajnokaitól ezért csupán egy lenéző ajkbiggyesztést kaphat. Csakhogy ő nem hóvirágnak, hanem tölgyfának készül, lassan növeszti évgyűrűit. A maga természete szerint él, s maga természete szerint fest tájképeket, csendéleteket, portrékat. Azt hinnénk, magányos, pedig csak önmagára talált. A valóság igazságát és az igazság valóságát próbálja megjeleníteni.”

Cserőháti Kovács István legközelebbi kiállítása várhatóan ősszel nyílik a debreceni egyetemen, s nem titkolt vágya, hogy egyszer még műveit a debreceni református kollégiumban is bemutathassa. Azt is elárulhatjuk, hogy előkészület alatt áll, s várhatóan ősszel megjelenik “A valóság és a hűség keresztje” címmel a művész életét és művészetét bemutató portrékötet.

Érdeklődéssel várjuk ezt is, miként a művész újabb műveit.

Fogarasy Attila

A művész 2016. december 9-én hunyt el Budapesten. 



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/hires-vorosvariak-muveszek-tudosok/cserohati-kovacs-istvan-festomuvesz

Bravi Buam - Zenekar

Bravi Buam - Zenekar

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

A hét mesterzenész

25 éves a Bravi Buam zenekar

“Minden embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban…” – énekelték Bravi Buamék gyermekei a zenekar 25. éves jubileumán.

Ez a kedves dal, amely betöltötte a hatalmas sörsátort és nézők szívét, az alaphangját adta meg az ünnepi műsornak. Azt eddig is tudtuk, hogy a zenekar nagyszerű zenészekből áll és hogy jelentős szerepük van a német népzenei hagyományok megőrzésében és népszerűsítésében Pilisvörösváron. 

Ami pluszban ezen a napon a nézőkre kisugárzott: a zene generációkon átívelő szeretete, közösségalkotó és léleknemesítő ereje. Jó volt őket látni a színpadon: a hét mesterzenészt és feleségeiket, gyermekeiket, akik nagy szeretettel adták elő műsorszámaikat. Olyanok ők valóban, mint egy nagy, összetartó család: a Bravi Buam család. Köszönjük, hogy az együttzenélés örömét és az összetartozás érzését megosztották velünk.

A Bravi Buam együttes neve magyarul annyit jelent: jó gyerekek (brave Buben). Három rendes, jó gyerek: Mirk Tamás, Peller Zoltán és Bogár Attila alakította meg a zenekart 1980-ban. A névválasztásba lehet, hogy némi irónia is vegyült, hiszen a három jó fiú ekkoriban még csak hetedikes volt, s ez az az életkor, amikor a csínytevések is mindennaposak.

Már az is meghökkentő és bátor dolog volt, hogy sváb nevet választottak maguknak. Ez a későbbiekben is zenei programot, elkötelezettséget jelentett a számukra. Kevesen tettek annyit az elmúlt 25 évben a sváb népzenei hagyományokért, mint ők. Megkedveltették ezt a zenét a fiatalokkal, nyomukban újabb és újabb zenekarok alakultak. A tradicionális sváb népzene ma is repertoárjuk 30-40 %-át alkotja.

1984-től kezdték kísérni a Wenczl József vezette táncegyüttest (a zenekar tagjai közül többen maguk is táncosok voltak). A táncegyüttest kísérve háromszor is elnyerték a legjobb magyarországi német zenekar címet.

– Az elmúlt negyed évszázad alatt nagyon sok segítséget kaptunk a Bravi Buam zenekartól. A zeneszámok összeállításáért, hangszereléséért és előadásáért soha semmilyen ellenszolgáltatást nem kértek tőlünk, önzetlenül és elkötelezetten vettek rész a közös munkában és kísérték el a táncosokat a turnékra. Áldozatos munkájukkal nagyban hozzájárultak a táncegyüttes sikeréhez és a német nemzetiségi kultúra fellendüléséhez – emlékezik hálával Wenczl József a közös munkára és fellépésekre.

A zenekar az elmúlt évtizedek alatt többször átalakult, mai formáját 1995-ben nyerte el. Eddig öt hanghordozójuk jelent meg, a legelső 1990-ben, a legutolsó – ami egy válogatás-CD – pedig a jubileumra. A hagyományos sváb népzenén kívül főleg ún. oberkrainer stílusú zenét játszanak. Zenei munkásságukért és népzenei hagyományok ápolásában játszott elévülhetetlen szerepükért 2003-ban Pilisvörösvárért emlékéremben részesültek.

Az elmúlt 25 évben bejárták fél Európát és a tengerentúlra is több ízben eljutottak. Turnéik alatt nagyon sok barátot szereztek, s nagyon sok városba elvitték a vörösvári német kultúra jó hírét. Legutóbb a táncegyüttessel együtt vendégszerepeltek Neuhausban, s a szokásos siker ezúttal sem maradt el. Idén nyáron már harmadik alkalommal utaznak az Egyesült Államokba, hogy az ott élő sváb közösségnek is elvigyék zenei kultúránkat.
A nagyszabású és nagy sikerű négy napos jubileumi rendezvényen (május 13-16 között) a Halastó Kemping területén felállított 1000 m2-es sörsátorban a házigazda Bravi Buamon kívül fellépett a vörösvári, a wellmari és a gerstetteni fúvószenekar, a Bolero, a Lustige Spatzen, a Schwäbische Jungs, a Mondschein Kapelle, a Pilischer Schramli, a Pilistaler Echo, az UDJ, a Borovicka, a Bianka és fiúk elnevezésű formáció, a Grouvhaus, Vágási András, sztárvendégként fellépett Komár László.

Május 15-én este került sor az együttes jubileumi műsorára, amelyben kedves meglepetésként felléptek a hét mesterzenész családtagjai is. Különösen kedves színfoltjai voltak az estnek, amikor a legkisebbek szerepeltek önálló produkcióval és amikor a feleségek beszélték ki rímekben a férjeiket.

A jubileumkor szokásos módon köszöntötték és ajándékokkal halmozták el az ünnepelteket a meghívott együttesek, egyesületek, a városi és a kisebbségi önkormányzat vezetői, további sikereket kívánva nekik.

Peller Zoltán, a Bravi Buam együttes vezetője meghatottan köszönte meg az ajándékokat és a jókívánságokat. Köszönetet mondott mindazoknak, akik az elmúlt 25 év alatt segítették őket – külön kiemelve azt a nélkülözhetetlen támogatást, amit szüleiktől és családjuktól kaptak.

– Nem volt egyszerű ez a 25 év, sok munkánk van benne, de megérte. Rengeteg élményünk volt, sok barátot szereztünk, nagy örömünket leltük a zenélésben. Ezt a zenét szeretnénk továbbra is játszani. S remélem, sok örömet fogunk még szerezni vele minden-kinek.

A műsor után kezdődött a bál, ahol hajnalig mulattak a Bravi Buam zenekar talpalávaló muzsikájára a táncos kedvű vörösváriak.

“Nagyon szép volt a jubileumi műsor vasárnap. Nagyon tetszett, ezt nem lehet egy darabig elfelejteni. Csak így tovább…”

Szerkesztőségünk nevében én is csak ezt kívánhatom a 25 éves Bravi Buamnak: Szép volt fiúk! Csak így tovább még legalább újabb 25 évig!

Fogarasy Attila

A Bravi Buam zenekar tagjai 

A zenekar jelenlegi felállása: Mirk Tamás (harmonika, billentyűs hangszerek), Peller Zoltán (dob), Botzheim Tamás (tuba, basszusgitár), Nyírő Károly (tenor), Székely Ákos (trombita), Korycki Tamás (klarinét, szaxofon), Lovász Zsolt (gitár, szaxofon).

Korábbi tagok: Bogár Attila (pozan), Árend Ágost (klarinét, szaxofon), Vörös Tibor (trombita, gitár), Breier Zoltán (trombita).

Jubileumi CD

 (Vörösvári Újság, 2005. május)

Életút

Három, zenétől túlfűtött hetedikes tanuló álma, hogy sváb dallamokat fognak előadni, 1980-ban megvalósult.

A Mirk Tamás, Peller Zoltán, Bogár Attila trió szárnybontogatásai sikerrel jártak az islola bálokon.

Időközben az együttes új tagokkal és repertoárral bővült, zenei ízlése csiszolódott. Az esküvői zenélés mellett 1984-től a pilisvörösvári Német Nemzetiségi Tánccsoport kísérőzenekaraként működött. Közel 10 év alatt nagyon sok közös és önálló fellépések, sikerek gazdagították a zenekar életét.

Számos hazai és külföldi turnén vettek részt. Ez idő alatt háromszor nyerték el a legjobb magyarországi német zenekar címet.

A zenekar 1990-ben kisebb átalakuláson esett át, majd 1995-ben nyerte el a mai formáját. Zenei irányzata töretlen maradt, amit a mai napig mi sem bizonyít jobban, mint az eddig megjelent négy hanghordozójuk: 1990, 1992, 1994, 2004.

A főleg hagyományőrző sváb hangzáson kívül oberkrainer és német stílust játszanak. Az igazi elismerés sem késett sokáig, mert 2003-ban a zenekart Pilisvörösvárért emlékérem-mel tüntették ki.

Idén Pünkösd-kor nagyszabású rendezvénysorozat keretén belül ünneplik 25 éves évfordulójukat. A jubileum alkalmából egy válogatás CD kerül kiadásra.

2005 nyarán már harmadik alkalommal utaznak majd az Amerikai Egyesült Államokba, hogy az ott élő sváb közösségnek is elvigyék zenei kultúránkat.

A zenekar tagjai

 

Megvásárolható hanganyagok:

  • BRAVI BUAM 1./1990/ MEGJELENT 1990-ben KAZETTáN.
    JELENLEG NEM KAPHATó!!!!!
  • BRAVI BUAM 2. /1992/ MEGJELENT 1992-ben KAZETTáN.
  • BRAVI BUAM 3. /1995/ MEGJELENT 1995-ben KAZETTáN éS CD-n.
  • BRAVI BUAM 4. /2004/
  • BRAVI BUAM 5. /2005/

Elérhetőségek:

  • Magyarország, 2085 Pilisvörösvár, Pozsonyi út 61.
  • Tel.: +36-20-391-1898
  • Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
  • www.bravibuam.hu

 

A zenekar 2017-ben megszűnt.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/hires-vorosvariak-muveszek-tudosok/bravi-buam-zenekar

Bihari Sándor - Festőművész

Bihari Sándor - Festőművész

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

Bihari Sándor festőművész lágy tónusú akvarelljei gyönyörű nőket és varázsos tájakat ábrázolnak. Képeiből harmónia és nyugalom árad. “Én a csend festője vagyok, szeretem a nyugalmat” – vallja magáról. A nagyközönség legutóbb júliusban Zsámbékon láthatta műveit egy gyűjteményes kiállítás keretében. A művész ugyanakkor markáns politikai véleményt formál az ország és a világ történéseiről, a magyarságról és harcosan kiáll a határon túli magyarokért. Bihari Sándorral törzshelyén, a Gilde sörözőben találkoztam, hogy néhány korsó sör mellett eszmét cseréljek vele nemcsak képzőművészetről, hanem mindazon dolgokról is, amik egy nemzetéhez hű, a történelmet és a politikai eseményeket kritikus szemmel szemlélő magyar művészt ma foglalkoztatnak.

– Mennyire meghatározó az életedben a család? 

– Erre legegyszerűbben egy kis történettel válaszolhatok. Édesapám Debrecenben a Dóczi Gimnázium kertésze volt. Egyszer megmutattam a gyermekeimnek azokat a hortenziákat, amiket még ő ültetett hajdanán az iskola elé. Néztem, néztem a fél évszázados bokrokat, s a szememből potyogni kezdtek a könnyek. A feleségem erre letört egy hajtást az egyik növényről. Mára ebből a hajtásból gyönyörű kis bokor lett az Őr-hegy alatti kertünkben.

– Ennyire fontosak egy művész számára a gyökerek, a származás, a kötődések? Hiszen a “művész hazája a széles nagyvilág”…

– Ez az emberiség örök kérdése. A művészeté is: “Honnan jöttünk, kik vagyunk és merre tartunk?” Ahogy azt Gauguin is kifejezi egyik festményében.

– Mit jelent számodra az a törékeny bokor 

– Az a növény az én apám. Ha felmegyek a hegyre, mindig letérdelek elébe és megsimogatom.

– Ez nagyon megható… Úgy vélem, a te művészetedben nagy szerepet kapnak az érzelmek.

– A művészet legnagyobb részt érzelemből áll. A festészetben színekkel és formákkal olyan dolgokat fogalmaz meg az ember, amit szavakkal nem lehet visszaadni.

– A modern művészetben gyakran előfordul, hogy kitalálnak vagy ráhúznak valamire valamilyen új elméletet és annak alapján alkotnak.

– Ott eszi meg a fene az egészet. Ha tanulmányozzuk az izmusok történetét, láthatjuk, hogy voltak a zsenik, mint például Picasso, akik egyszerűen elkezdtek másképpen alkotni, a “szolgák” pedig izmust csináltak belőle. Valóságos katedrálisokat emeltek egy-egy izmusnak, amiről kikiáltották szinte vallási áhítattal, hogy szent és oszthatatlan. Ez egyszerűen nevetséges. Az ember nem azért született a földre, hogy izmusokat gyártson, hanem azért, hogy szabadon kifejezze önmagát és hogy boldog legyen.

– Valahogy úgy van a szépirodalomban is, hogy vannak az alkotók, akik létrehozzák a műveket, és vannak az irodalomtörté-nészek, akik azon fáradoznak, hogy valamilyen műfaji kategóriába, szabályrendszerbe gyömöszöljék azokat. Aztán ezen a nyomvonalon megjelennek a kisebb tehetségű alkotók, az epigonok vagy ahogy te mondtad, a “szolgák” is.

– De sok ember csak ennek a nyomvonalnak a segítségével tudja megközelíteni a művészet lényegét. Igaz, nekem is sok mindent belemagyaráztak már a műveimbe a műtörténészek, amire csak legyintettem: gondolta a fene., de azért a közönséget mégiscsak közelebb hozzák az alkotóhoz.

– Feltennék egy egyszerű kérdést, amire azonban valószínűleg lehetetlen válaszolni: szerinted hogyan lehet megkülönböztetni az értékes művészetet a talmitól?

– Ez ma valóban nagyon nehéz feladat. A XX. században ugyanis megbomlott az egyensúly: korábban a társadalom, a vallás és a művészet egységet formált. Ha valaki a középkorban felnézett a templomban egy freskóra, pontosan tudta, hogy az mit ábrázol, s mit akart kifejezni a színekkel és a formákkal a művész. A XX. században elszabadult a káosz. A művészetben az egyén került piedesztálra, és csak a parttalan önkifejezés számít. Arról nem is beszélve, hogy a középkorban komoly tanulmányok nélkül nem is vehetett senki a kezébe ecsetet. A festészet is egy szakma, amit régen zseniális mesterek tanítottak különböző műhelyekben. Akkor még meg kellett tanulni a mesterség minden kis fogását. Manapság az a művész, aki annak mondja magát.

– Pedig ma a művészet ismét reneszánszát élhetné, hiszen egyre több olyan ember van, aki meg is tudná vásárolni a művész alkotásait, ellentétben a szocializmus időszakával, amikor legfeljebb egy-egy reprodukcióra futotta a legtöbb embernek.

– Ez nemcsak a pénzen múlik. A reneszánsz korban egy Medicinek nemcsak pénze volt, hanem kulturáltsága is…

– A művészet ma majdhogynem szinonimája a szabadságnak. Te konzervatív gondolkodású ember vagy. Hogyan tudod összeegyeztetni a kettőt magadban?

– Én leginkább azért vagyok konzervatív, mert a világom teljes egészében a családra épül. A család szent a számomra. Én is egész életemben botladoztam, olyan voltam, mint a rossz kiscsikó, elbitangoltam ide-oda. De rájöttem, hogy az egyetlen menedék az ember életében a család, amit meg kell tudni őrizni, amit össze kell tartani, ahonnan el lehet indulni, és ahová vissza lehet menekülni. Ebben az értelemben kőkeményen konzervatív vagyok.

– Hogy egy kicsit provokáljalak téged: a művész múzsája nem feltétlenül a felesége is egyben. 

– Ez így is van. Én például minden nő után megfordulok az utcán. És miért ne fordulnék meg, ha gyönyörű feneke van? Ezen a feleségem sem csodálkozik, tudja, hogy én ebből profitálni fogok, mert akkor még szebbeket fogok rajzolni.

– A művészetben nagyon fontos, hogy a közösséget is megszólítsa. A magyar költészetre például mindig is jellemző volt, hogy lélekfordító időkben mindig a közösség összefogását, a nemzet túlélését segítette elő, gondoljunk itt például Vörösmarty, Petőfi vagy Arany János verseire. A festészetben hogy van ez?

– Kevés művész van, aki ezt felvállalja, mert – még egyszer mondom – a XX. században az egyén került előtérbe. A művészet ezáltal egy olyan ingoványos területre lépett, amelynek már semmi köze nincs önmagához.

– Mennyire fontos, hogy a művész is politizáljon?

– A művész nem vonhatja mindig ki magát a politika alól. Gondoljunk Dumier-re, ő volt az első francia rajzoló, aki az akkori média szerint kifigurázta a bíróságot, s akarva akaratlanul is politizált. De a mindennapok által mindnyájan részesei vagyunk a politikának.

– Te meglehetősen aktívan kiveszed a részed a politikából. A trianoni békeszerződés évfordulóján például te magad is tüntettél Budapesten, a Kempinszky Szálló előtt…

– Trianon olyan a magyarság számára, mint amikor egy embernek levágják mindkét kezét és lábát. Pedig a magyar egy nagyon rendes és dolgos nép. De soha senki nem segített nekünk, ha bajban voltunk. Azok, akik most a vérünket kívánják, hol voltak Nándorfehérvárnál, hol voltak Mohácsnál, hol voltak Eger ostrománál? Úgy érzem, a balliberális média a hőseinket el akarja hallgatni, mintha nem is lettek volna. És ott vannak a jelképeink: Szent István jobbja nem egy húscafat, a Szent Korona nem svájcisapka, ezek számunkra nagyszerű dolgok. Nemrégiben járt nálam Claudio nevű olasz barátom. A déli harangszónál megkérdeztem tőle, tudja-e, hogy miért szól a harang? Miután fogalma sem volt róla, elmondtam, hogy 1456-ban Nándorfehérvárnál a magyarok úgy elverték a törököket, hogy jó időre elvették a kedvüket a hódítástól. Claudiót, úgy látszik, izgatta a dolog, mert utánanézett, hogy valóban így történt-e, minekutána fel is hívott telefonon és azt mondta: “Te Sándor, milyen nagyszerű katonák voltak azok, akik ott harcoltak!”

– A Trianonnal megszűnt területi egységét a magyarságnak közel egy évszázad után már nem lehet helyreállítani. Hogyan lehetne legalább a kulturális egységet helyreállítani?

– Ha mindazok az országok, ahol ma magyarok élnek, hozzánk hasonlóan belépnek az Európai Unióba, és velük együtt egységet fogunk alkotni, sokat javul majd a helyzet. Remélem, hogy az az Európa, amely eddig nekünk soha nem segített, csak mindig mi segítettük meg, ha kellett, a vérünket ontva is, most az egyszer talán a mi javunkat is nézi majd. Mi 896 óta Európához tartozunk…

– Talán Európa soha sem felejtette el a magyarok kalandozós, rabló hadjáratos korszakát. 

– Jó, persze kalandoztunk, csirkefogók voltunk. De aztán a magyarság megállapodott és azt mondta: itt van a mi helyünk.

– Sokat foglalkozol politikával, történelemmel, ugyanakkor ezek a gondolatok, érzelmek a festményeidben nem jelennek meg. Csodás női testeket, békés dunántúli és erdélyi tájakat festesz. 

– Én a csendet és a nyugalmat szeretem. Egész életemben a széphez kötődtem – habár nem tudom ezt a fogalmat definiálni. Ha látok egy gyönyörű tájat, vagy megbámulok egy lélegzetelállítóan szép nőt, akkor a világ keserves dolgai megszűnnek a számomra, és csak a szépséget vágyom megragadni. Más művészek másképp reagálnak. Goya például megfestette a Kivégzés című képét, amely annak az időszaknak a kegyetlen, véres valóságát ábrázolja, amikor a spanyol nép felkelt Napóleon ellen. Ezzel a festményével igenis keményen politizált és állást foglalt. De amikor megfestette Alba hercegnőt ruhásan és pucéran. Abban nem volt semmi politika, abból csak a gyönyörűség áradt.

– A művésznek az a szerepe, hogyha a világ megbolondul is, ő mindig a szépet mutassa?

– Ez alkat kérdése. Ki hová kötődik. Én a széphez kötődöm.

– Tehát te nem egy Guernica-típusú festő vagy?

– Ha Picasso életművét áttekintjük, tapasztalhatjuk, hogy istenigazából a Guernicán kívül ő sem politizált.

– De ott vannak a bika-rajzai, szörnyei vagy a híres békegalambja.

– Ezek belemagyarázások. Most nem akarok illúzióromboló lenni, de a galamb például azért jelenik meg nála motívumként, mert az édesapja – aki rajztanár, festőművész volt – rengeteg galambot tartott otthon. Picasso a galambokon tanult meg rajzolni.

– Csakhogy az ember nagyon fogékony a jelképekre. Kell hogy legyenek az életünkben önmagukon túlmutató dolgok.

– Akkor vegyük inkább Goyát, aki érzékeny volt a társadalmi változásokra. Amikor megfestette a Szaturnusz felfalja saját gyermekeit című képét, akkor az akkori Spanyolországra gondolt.

– Szerinted mi a művészet szerepe ma? Az elmúlt évtizedekben – a Kádár-rendszer szürke érdektelenségében – egyfajta lázadást, kitörési pontot jelentett az emberek számára. Mostanra más lett a szerep-osztás.

– Sajnálatos módon én sem tudom pontosan. De az tény, hogy ocsmány módon elüzletiesedett. Ez az, ami a művészek kezét megköti, mert nincs rendes mecenatúra.

– Te hogyan boldogulsz, hogy érzed magad ebben a “szép új világban”?

– Én azért érzem jól magamat, mert felépítettem magamnak egy álomvilágot, amibe a festészetem is beletartozik, és amit szeretnék megőrizni. Nagyon kell szeretni ezt a mesterséget ahhoz, hogy tudjunk dolgozni, és én még nagyon sok képet szeretnék festeni. Gyönyörű aktokat, nyugodt tájakat és csendet. Sok-sok csendet.

Fogarasy Attila

A művész 2013. december 23-án hunyt el Pilisvörösváron.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/hires-vorosvariak-muveszek-tudosok/bihari-sandor-festomuvesz

Berchy József – Zongoraművész - Tanár

Berchy József – Zongoraművész - Tanár

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

Kétgyermekes családapa, a  Cziffra György Zeneiskola művésztanára.

Rendszeresen fellép kulturális rendezvényeken, jótékonysági hangversenyeken – önállóan és feleségével, Kozma Rózsa énekművész-tanárral közösen is.

2006-tól 2010-ig a 2. sz. választókörzet önkormányzati képviselője, az Oktatási-, Kulturális- és Sportbizottság, valamint az Ügyrendi és Jogi Bizottság tagja.

Pilisvörösvár, 2010. szeptember 15.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/hires-vorosvariak-muveszek-tudosok/berchy-jozsef-zongoramuvesz-tanar

Baska Ferenc dr. - halbiológus

Baska Ferenc dr. - halbiológus

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

Személyi adatlap

Egység: Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék
Beosztás: egyetemi docens
Tudományos fokozat: Ph.D., kandidátus
Telefon: (1) 478-4178
Fax: (1) 478-4284
Mail:

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Hely: E épület I. emelet Dr. Baska Ferenc

 

Személyes adatok
Név Baska Ferenc
Születési év 1960
Intézmény neve Szent István Egyetem
Doktori iskola SzIE Állatorvos-tudományi Doktori Iskola (oktató)
SzIE Állattenyésztés-tudományi Doktori Iskola (témakiíró)
Adott-e már oktatóként valamely doktori iskolát működtető intézménynek akkreditációs nyilatkozatot? Szent István Egyetem
Adattartalomról nyilatkozott
Adatok utoljára frissítve 2011. IV. 18.

 

Elérhetőségek
Drótpostacím baska.ferencaotk.szie.hu
Telefonszám +36 1 478-4288

 

Fokozat, cím
Tudományos fokozat, cím CSc
Fokozat megszerzésének éve 1994
Fokozat tudományága állatorvosi tudományok
Fokozatot kiadó intézmény neve MTA

 

Jelenlegi munkahelyek
1999 – Szent István Egyetem
egyetemi oktató

 

Kutatás
Kutatási terület: halkórtan, kórbonctan
Jelenlegi kutatásainak tudományága: állatorvosi tudományok

 

Közlemények:
2011 Gal J, Szabo B, Vincze Z, Hegyi A, Baska F: Survey on frequent diseases in imported dwarf gourami (Colisa lalia)., MAGYAR ÁLLATORVOSOK LAPJA 133:(2), pp. 113-116
dokumentum típusa: Folyóiratcikk/Szakcikk
impakt faktor: 0.200
nyelv: angol
2009 Baska F, Voronin VN, Eszterbauer E, Muller L, Marton S, Molnar K: Occurrence of two myxosporean species, Myxobolus hakyi sp n. and Hoferellus pulvinatus sp n., in Pangasianodon hypophthalmus fry imported from Thailand to Europe as ornamental fish., PARASITOLOGY RESEARCH 105:(5), pp. 1391-1398
dokumentum típusa: Folyóiratcikk/Szakcikk
impakt faktor: 1.721
nyelv: angol
2009 Jakab Cs, Szász A M , Kulka J, Baska F, Rusvai M, Galfi P, Németh T: Secondary tumoural valvulopathy in dog. Case report., ACTA VETERINARIA HUNGARICA 57:, pp. 63-67
dokumentum típusa: Folyóiratcikk/Szakcikk
impakt faktor: 0.642
nyelv: angol
2008 Lefler KK, Hegyi A, Baska F, Gal J, Horvath A, Urbanyi B, Szabo T: Comparison of ovarian cycles of Hungarian riverine fish species representing different spawning strategies., CZECH JOURNAL OF ANIMAL SCIENCE 53:(10), pp. 441-452
dokumentum típusa: Folyóiratcikk/Szakcikk
impakt faktor: 0.735
nyelv: angol
2008 Kolics B, Orci KM, Chobanov D, Baska F, Kondorosy E, Muller T: Description of the song of the bush-cricket Saga rammei Kaltenbach, 1965 (Orthoptera : Tettigoniidae)., BIOLOGIA 63:(2), pp. 254-260
dokumentum típusa: Folyóiratcikk/Szakcikk
impakt faktor: 0.406
nyelv: angol
2005 Sures B, Thielen F, Baska F, Messerschmidt J, von Bohlen A: The intestinal parasite Pomphorhynchus laevis as a sensitive accumulation indicator for the platinum group metals Pt, Pd, and Rh., ENVIRONMENTAL RESEARCH 98:(1) pp. 83-88. (2005), pp. 83-88
dokumentum típusa: Folyóiratcikk/Szakcikk
impakt faktor: 2.324
független idéző közlemények száma: 12
nyelv: angol
2005 Sallo F, Eberhard ML, Fok E, Baska F, Hatvani I: Zoonotic intravitreal Onchocerca in Hungary., OPHTHALMOLOGY 112:(3), pp. 502-504
dokumentum típusa: Folyóiratcikk/Szakcikk
impakt faktor: 3.664
független idéző közlemények száma: 2
nyelv: angol
2005 Muller T, Baska F, Niklesz C, Horn P, Varadi B, Bercsenyi M: The testis histology of artificially maturated European eel (Anguilla anguilla L.) at the end of sexual maturation, and spermatozoa ultrastructure in freshwater rearing., ACTA BIOLOGICA HUNGARICA 56:(1-2) pp. 169-172. (2005), pp. 169-172
dokumentum típusa: Folyóiratcikk/Szakcikk
impakt faktor: 0.636
független idéző közlemények száma: 5
nyelv: angol
2005 Molnar K, Ostoros G, Baska F: Cross-infection experiments confirm the host specificity of Goussia spp. (Eimeriidae : Apicomplexa) parasitizing cyprinid fish., ACTA PROTOZOOLOGICA 44:(1), pp. 43-49
dokumentum típusa: Folyóiratcikk/Szakcikk
impakt faktor: 0.987
független idéző közlemények száma: 4
nyelv: angol
2004 Thielen F, Zimmermann S, Baska F, Taraschewski H, Sures B: The intestinal parasite Pomphorhynchus laevis (Acanthocephala) from barbel as a bioindicator for metal pollution in the Danube River near Budapest, Hungary., ENVIRONMENTAL POLLUTION 129:(3), pp. 421-429
dokumentum típusa: Folyóiratcikk/Szakcikk
impakt faktor: 2.205
független idéző közlemények száma: 15
nyelv: angol
A legjelentősebbnek tartott 10 közlemény összegzett impakt faktora: 13.52
Ezekre történt független hivatkozások száma: 38

 

Tudománymetriai adatok
Tudományos közlemény- és idézőlista
Az akkreditációnál figyelembe vehető tudományos közleményeinek száma:
37
Összes tudományos közleményeinek száma:
39
Monográfiák és szakkönyvek:
2
Monográfiák és szakkönyvek száma melyben fejezetet/részt írt:
1
Összes tudományos közleményének összegzett impakt faktora:
30.656
Összes tudományos közleményének független idézettségi száma:
297


Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/hires-vorosvariak-muveszek-tudosok/baska-ferenc-dr-halbiologus

Bartalis János - Költő

Bartalis János - Költő

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

Községünk nem jeleskedik irodalmi emlékekben, ezért fel kell kutatnunk mindazokat az írókat és költőket, akik – ha rövidebb ideig is – itt tevékenykedtek. Ilyen volt Bartalis János költő is, aki Erdély szülötte, s a sors idevetette távol hazájától, Kolozsvártól.

Bartalis János 1936-tól 1938-ig a pilisvörösvári polgári iskolában tanított.

A Magyar Nemzet 1977. január 6-i számában így ír a költőről:

“Bartalis János költő, a régi magyar (erdélyi) irodalom kiemelkedő alakja 83 esztendős korában Kolozsvárott meghalt. A tarka házsongrádi föld megint költőt fogadott magába.

Bartalis János Apácán született, de a Szamos menti Alsókosályt tartotta fészkének. Tanítói, majd tanári diplomát szerzett, végigküszködte az első világháborút, majd visszavonult Kosályra, ahol földművesként dolgozott. Első versei a kolozsvári lapban jelentek meg. Bartalist az irodalom számára Kosztolányi fedezte fel. Versei már 1916-ban megjelentek a Nyugatban. A húszas években Erdélyből Magyarországra költözött. Ráckevén, majd Pilisvörösvárott volt tanár. 1940-ben visszatért Erdélybe, azontúl haláláig ott élt.

Ima mindenkiért (1940-ben) címen nagy hatású verse jelent meg. A háború után 1954-ben jelentek meg ismét versei. Ettől kezdve költeményeinek kötetei újra és újra megjelennek. Bartalisban az erdélyi irodalom kimagasló alakját ünneplik. A költő, aki egyébként a kolozsvári tudományegyetem könyvtárosa volt, sűrűn jelentkezett csaknem valamennyi romániai magyar lapban és folyóiratban. Halála nagy veszteség Erdélyben, de szegényedés az egyetemes magyar irodalomban is.”

A magyar irodalom története az alábbiakat írja Bartalis Jánosról:

“Bartalis János (1893-1976) egészen eredeti hangot hozott nemcsak az erdélyi, hanem az egyetemes költészetbe is. A Nyugatban már 1914-ben jelennek meg első versei. A magyar irodalomba Kosztolányi és Németh László vezeti be.

A harmincas évek történelmi fordulója, a válság és a fasizmus évei elkomorítják, feszültséggel, nyomottsággal, elégedetlenséggel telítik.

Kötetei: Hajh, rózsafa 1926; Napmadara 1930; Föld a párnám 1930; Világ terein gázolok 1937; A mezők áldása 1942.

A világháborúk között nem volt népszerű, de az irodalmi körök számon tartották. Formateremtő művészete inkább a szocialista költőkre hatott termékenyen. 1945 után tevékenyen bekapcsolódott a romániai magyar irodalmi életbe.

1957-ben jelenik meg Pedig tavasz jő c. verskötete, 1959-ben Új mezők és új dalok című kötete, és 1963-ban Versek címen jelenik meg verskötete.”

A pilisvörösvári városi könyvtárban lévő verskötetei: Legszebb versei (1966.), Versek (1968.), Nyugtalanságok (1969.), Veresbegymadár (1973.)

Utolsó magyarországi előadóestjét 1974-ben a budapesti Kossuth Klubban (Múzeum u.) tartotta. Pilisvörösvárról hárman hallgattuk meg előadását: dr. Réthy Zoltán orvos, Zimányi Ernő pedagógus, Fogarasy Mihály pedagógus.

Dr. Réthy Zoltán és Zimányi Ernő személyes ismerőse és klubtársa volt Bartalis Jánosnak, amennyiben tagjai voltak a pilisvörösvári Ányos Pál Irodalmi Körnek.

Bartalis Jánosnak prózai műve is volt. 1972-ben jelent meg a Kriterion Könyvkiadó kiadásában Bukarestben “Az, aki én voltam” címmel. A kötetet Mirk László (apja Mirk János vörösvári lakos volt, aki jelenleg Marosvásárhelyen lakik) küldte meg nekem Vörösvárra. Mirk László jelenleg egy ifjúsági könyvkiadó szerkesztője. A könyv önéletrajzi visszaemlékezés. Sajnos ennek az I. kötetnek már nem jelent meg a II. kötete, mert a szerző meghalt.

A költő műveiből

Bartalis János: Versek
(Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1968. II. kötet 249. oldal)


Pilisek alól

A hegy holdfényben szikrázik,
Jegenyesor mögött hallgat az állomás.
Kis házak sora nem látszik,
Nyugszik az éjben sok kicsi gond-lakás.

Állok a tetőn és messze nézek,
Múlt évek, kínok, pokol tüze ég.
Itt még egyszer a magasba érek,
még mielőtt este lesz, este rég.

Szép Erdély, Szamos-táj!
Szőlők és zúgó Hargiták!
Ti örökön éltek,
Bús lombjaitokon
fű nő és gulya legel,
s a kertekben
virág nyit ezer.
Én sötét halálba leromlok,
A világ térein gázolok.
Lábamnak nyoma futóhomok,
Meddig élnek apró verssorok?

De Te élsz és örökkön ragyogsz,
Könny-arccal a napba mosolyogsz.
S a vészes tájt, merre jár fiad,
mosollyal behinted az utat.

Pilisvörösvár, 1936

Ennek a kötetnek 228. oldalától a 268. oldaláig vannak a mi falunkban írott versek.

A kötetből kiemelhető még a “Még nem látszik”, valamint “A falusi gazdálkodásban” című vers.

Mindkettő az I. kötetben található. Ebben az I. kötetben 30 oldalas jellemzés található a költőről.

Megjegyzés: A költő megérdemelne egy emléktáblát a Puskin u. 8. számú ház falán, ahol 2 évig tanított.

Ima mindenkiért 1940-ben

Tűz és vas.
Vér és velő.
Ó, milyen döbbenet szakadt a világra.
Ó, mennyi seb, iszonyat és fájdalom.
Mennyi vér foly: isteni bor.
Szülő és fiú elesik.
Nők és gyermekek, aggok és tehetetlenek
élete kialszik.
Hogy felfordult a világ!
fejetetejére állt.

Repülőgépek: az ember szárnyas gondolatai
mint sárkányok az égből –
égve zuhannak.
Büszke hajótestek a tenger hullámsírjába
temetkeznek.
Aknák és torpedók robbannak.
Röfögő förtelmes tengeri malacok
áthasítják a szunnyadó vizet.
Felhőkből, az ég mosolygó arcából,
halálthozó bombák záporoznak a földre.
Ó, sírjál ember!
Ó, könnyezz, földteremtménye!

Békés és nyugodt városok
s álmodó falvak mély csendje felriad.
Az utcák iszonyodva felugatnak:
Ó, jaj! Ó, jaj!
Éjjel megkondulnak a vészharangok,
a szirénák hangja felsikolt.
Elébb még tündérpaloták:
most füst, korom.
sajgó romhalom.
A föld felvágott mély seb.
A völgy halálkút, iszonyú verem.
Az ablakok kilométerre csörömpölnek.
Egy ember őrjöngve szalad,
a válla két égő sugár.
Az utcán légnyomástól letépett karok.
Ó, micsoda vihar dúl most a világon!
Micsoda pokol szabadult az emberre!
Mennyi ördög, mennyi rosszakarat,
ártó szándék

Földi szörnyek:
undok, vastalpas páncélbogarak
másznak elő az éjben rengetve hegyet,
erdőt és földet.
Szájuk kénköves lángot fú,
torkuk vad halált okád.
Ember és szörny.
Ó, ember és szörny!
A szörnyben ember, az emberben szörny.
Melyik elrettentőbb?
Melyik elrettentőbb?
Utolsó ítélet-e ez?
Kénköves özönvíz?
Halált esőző Gomorrha?
Hol van Noé bárkája?
és hol van a menekülés hegye?
Ararát?

Az ember nemesebb részét ki menti meg?
Hol vannak a kiválasztottak,
kik viszik a népet az özönvíz felett?
Nap és Hold és fájó csillagok!
Pacsirta dala és selymes puha fú –
megvagytok-e még e szörnyű világban?
Rügyek, pattantok-e?
Virágok, nőtök-e?
Kiknek nyitjátok mosolygó kelyheitek?
Az ember, ím, marsol a véres világban,
trombitariogásra lép.
Karja forró puskacsövet ölel.
Ím, a tenger virág nélkül nyeli a temetést.
A holttestek százait sodorja.
Néma acélkoporsóban ezeren pihennek.
ezer fiatal,
ezer erős, ezer büszke katona,
“a nemzetek virága”.
Mindenkiért anya, hitves,
szerető vagy testvér öltözik gyászba.
Mindenkiért van, aki mondja:
“Apám! Fiam! Hitvesem! Testvérem!”
Ó, vén Európa!
Ó, szörnyű Nyugat! Vérbehanyatló nap!
Magadat faló szörnyeteg!

Mi szent irtózattal állunk
a vértenger peremén.
Az ember életéért esdekelünk.
Ments meg minket ez szörnyűségektől!

Tűz és vas!
Vér és velő!
Ágyú és irtózat
csatáz körülöttünk.

Adj népünknek jövőbe néző
helyes tekintetet!
Ne folyjon hiába cseppnyi
drága vér.

Most tél tombol
és a fákat a zuzmara
behavazza.
De nemsokára fény jön,
tavasz derül a világra.
A földek kivirágoznak.
Az aranyvetések lengenek a szántásokon.
Az ember kiáll –
lobogó ingujjra vetkőzve –
mezők közepébe.
Az ember kiáll –
és harsányan,
a szörnyűségekkel szembeszegezve
magasra, magasra tartja lobogóját
és kiáltja zengve:
Ó, élet! Élet!
És nem! Nem a halál!

Az elsüllyedt évek távolából – állandóan felmerül Kosály, az aranygyümölcsös Kosály. Bartalis János végtelen vágyakozással újból és újból a kosályi határba kívánkozik és tér vissza. Bárhogy is mondja:

“Csak vándor voltam és köztetek,
Magatokhoz nem kötöztetek” –

A valóság mégis az, hogy örökre és visszavonhatatlanul odakötözték őt a kosályi mezőkhöz az emlékei. Ismeri a füvek növését, virágok szavát, a végtelen határt, a mezők színeit, illatait!


Boldog emléket hagyva

Még egyszer aranyba-vérbe borul
s azután csók se marad.
Csak a kopasz ágak.
Őszi falevél!
Kosályi bús fák!
Zörög lábam alatt
a fájó haraszt.
S én keresem szemed csillogását.

Ímé, számot adok

Most is kis Kosályomban
a zúgó Szamos partján csak egyedül állok.
Kis ekémre dültem, a tágas mezőben magam
szobra vagyok. Lábam virágok közt a földön,
és fejem a felhők harmatában fürösztöm.
Oly távoli innen minden: a világ, a zaj,
a hír s az emberek. És minden ocsmányság: a rang,
a pénz, a cím s tetszelgés, hiúság Csak az ég
s a föld és két kis tehén hallja életem szavát.

Élete végén így ír: “Idő, idő el nem érlek, meg nem foglak, szűk markomból kisurransz félve. Fához kötözni szeretnélek, mint a mesében, hogy megállj és ne mozdulj dolgom végeztéig, életem fonalát ne gombolyítsd tovább. Vagy lassabban menj, csak cammogj, mint a medve a hajnali erdőben, mikor a faréseken besüt a nap.

Ó, Idő mi lesz, ha egyszer elfogysz nekem”

Levél római barátomhoz

Neked írok én most, távoli jó barát.
A Pilisek alól vársz új verseket.
Akarod, megtörjön a néma igézet,
szóljon a zengő húr, s adjon új éneket.

Lásd, indul is már és rímbe készül a szó.
A “forma” lett úrrá s nem a végtelen
áradás, a versek ritmusa, mely űzött,
hajtott eddig, szállva a felhőkön-égen.

Most furcsa borát szürcsölgetem a rímnek.
A szavak nagy búsan elibém feküsznek,
mint halott virágok hogyha dér csípte meg.
Jaj, ez nem a régi Bartalis-féle vers,

a rímtelen, szabad s különös illatú,
mint a réti széna, mely olyan jószagú.
Ez csak lassan döcög, néha csikordul is,
nem a falu-hozta, bársonyos harmatú.

De jó ez most, jó ez önkínzó kitörés,
Ez a nyájba-állás, visszás forradalom.
Aki már eleget álltam a csúcson,
most kell vezeklésül egy kicsit kőtörés.

Rangos ruha helyett veszek fel szőrcsuhát.
Leszállok a hegyről s országúton megyek.
Hol annyian járnak, én is énekelek,
útszélén ölelek egy Krisztus-keresztet.

Mert lásd, csak ez marad végtére mindenből:
Isten s Krisztus és a szent csillagok, melyek
örökkön élnek. De mi lesz az emberből?
Ma van, holnap nincs csak szálló lehelet,

hulló falevél, amelyet elsodor
az első szél. Por és hamu, egy maréknyi
az édes, szenvedő földből, melyet annyi
vér öntöz és könny, hogy csoda, ha nézni

tudunk virágra s kacagva járni.
Fejünkből kelnek lángoló gondolatok,
Melyeknek kevés az egész föld és az ég
Minden fénye – ha szolgálva nekünk ragyog.

A végén mégis elég (sőt sok) két gyertya fénye
a fejnél, kis deszkaház végénél lobogó.
Ha felrémlik a két rév, mely alázatra int.
És két szent állomás: a bölcső és koporsó.

De lám, versem milyen szomorúra tévedt.
A sok félszeg rím se búsítson el téged.
Én, aki repültem szabad szárnyalással,
levelet írtam most a rímes prózával.

Levelem megírtam egy tréfás délután.
Messze el is küldtem vasárnapi postán.
Te, ki ott élsz magad a hét dombon-hegyen,
akarom, barátom, téged megöleljen.

Pilisvörösvár, 1936.

Fogarasy-Fetter Mihály



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/hires-vorosvariak-muveszek-tudosok/bartalis-janos-kolto

Bajnok Béla - Szobrászművész

Bajnok Béla - Szobrászművész

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

1937. november 22-én született Gyulán. Nehéz körülmények között élt testvéreivel együtt. Valamennyien jól tanultak. 14 éves korában Székesfehérvárra került, itt kezdte középiskolai tanulmányait. Később visszakerült Gyulára, és itt beiratkozott a Képzőművészeti Körbe. Ottani mestere biztatta, mert felfedezte benne a tehetséget és a kézügyességet. Ekkor még inkább a festészet érdekelte. Később, mint kőfaragó a plasztika, szobrászat felé orientálódott. Művészeti pályájára Budapesten készült fel. Mesterének Kiss Sándor szobrászművészt tekinti. 1969-ben került Pilisvörösvárra. Ezt a helyet tudatosan választotta a kő közelsége miatt. A Képzőművészeti Alap tagjai közé 1971-ben került. A kőszobrászat mellett a plakett-készítést és a fafaragást Kiss Sándortól tanulta meg. Legközelebb azért most is a kő áll hozzá, de nagyon szereti az érmék készítését is. “1973-ban megnősültem, vörösvári lányt, Szilágyi Évát vettem feleségül. Családot alapítottam, s azóta itt élek és itt dolgozom.” Több önálló kiállítást rendezett, és rendszeresen részt vesz közös és országos kiállításokon. Köztéri munkái leginkább Budapest környékén találhatók: Pilisvörösváron, Perbálon, Herceghalmon. “Első köztéri munkám a pilisvörösvári Bányászemlékmű, mely nagyságánál fogva (27 t) a bányában készült. Ezzel tiszteletemet fejeztem ki hősies harcukért és nehéz munkájukért.” Hónapokig járt a bányába a követ formálni, hasogatni. Ezalatt a kőfejtők életét élte. Pest megyében több köztéri munkája van. Legkedvesebb munkája a budaörsi “Városköszöntő”. Nem kívánkozik külföldre, itthon, a munkatermében érzi jól magát. Szívesen húzódik meg itt, Vörösvár utolsó utcájában, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a Zajnát-hegyekre. Munkáját szereti és jól végzi. Jelenleg Tolna megyében már a második emlékművet készíti a világháború áldozatainak emlékére. Plakett-rendeléseit a Képcsarnokon keresztül kapja. Az utóbbiak főleg PRO URBE és polgármesteri díszláncra vagy évfordulókra készülnek. Szívesen vállal szobrászmunkát, és örömére szolgál, ha a megrendelők örömére és megelégedésére eleget tud tenni a felkéréseknek. Örül, ha a szakma elismeri munkáját, mégis mindenekelőtt legfőbb számára a családja.

Fogarasy-Fetter Mihály

Rejtőzködő értékek
Látogatóban Bajnok Béla műtermében 

“Amit az ember nagyon akar, kicsit mindig sikerül!” – Egy művész ars poeticája ez, olyan emberé, aki szereti maga körül a csendet. Kerüli a társasági életet, csak ritkán mozdul ki otthonról. Pedig a nyilvánosságnak dolgozik, az emberek örömére alkot. Műtermében most is kész művek, és még munkában lévő szobrok, érmék sorjáznak. A hetvenedik életévéhez közeledő Bajnok Béla ereje teljében lévő művész. Nemrégiben fejezett be egy nagy művet (hogy ez mi, egyelőre maradjon még titok), amely majd városunkat gazdagítja.

Bajnok Béla a műveivel maradandóbban van és lesz jelen az emberek életében, mint mondjuk néhány “sztár”, akik a női lapok és a tv-rádió műsorok gyakori szereplői. Mégis, ez utóbbiakat ismerjük jobban, ami manapság természetes jelenség.

De azt se feledjük, hogy már régen megíratott: “Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek, ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.” (Ótestamentum, A prédikátor könyve) Ennek jegyében készült ez a beszélgetés is.

– Gyulán nőttem fel, nehéz körülmények között. Édesanyám egyedül nevelt minket, három fiútestvért. Nem volt könnyű életünk, de ő mindent megtett azért, hogy tanulhassunk – mereng el a művész. – Iskola után képzőművész körbe jártam. Rajzoltam, festettem – állítólag nem is rosszul -, de elkezdtem mintázni is, ami egyre jobban megtetszett. Elkezdett érdekelni, hogy vajon mit lehet a kövekből kihozni? Miközben ez foglalkoztatott, a székesfehérvári Mélyépítő-ipari Technikum-ban tanultam, de éreztem, hogy ez nem az én világom. És mivel a családot is segítenem kellett, ezért inkább kitanultam a kőfaragó szakmát. El is kezdtem kőfaragóként dolgozni, de egy idő után ez a munka már nem elégített ki. Huszonhárom évesen megérett bennem a gondolat, hogy szobrász akarok lenni – villan fel a tekintete. – Néha furcsa dolgok motiválják az embert, az egyik újságban megláttam egy szobrászról készült fényképet, és ez mély nyomot hagyott bennem. Megéreztem, hogy ez az, ezt kell nekem is csinálni. Később egyébként találkoztam azzal a szobrásszal, akiről az a kép készült, és dolgoztam is vele. Érdekes, ugye?

– Szerintem igen. A pályája is ilyen érdekesen kezdődött?

– Tudtam, hogy ha szobrász akarok lenni, fel kell jönnöm Budapestre. A Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségiztem, majd a művészeti tanulmányaimat is Budapesten végeztem. Azt terveztem, hogy kőszobrásznak tanulok, és elvégzem a Képzőművészeti Főiskolát. Nehéz időszak volt, nem volt lakásom, ismerősöknél húztam meg magam. Vagy még ott sem. A Képzőművészeti Kivitelező Vállalathoz kerültem – az is elég kalandos ügy volt -, ahol gyakran a műhelykocsiban aludtam, mert nem volt hová mennem. De lelkes voltam, és bíztam a szerencsémben. Esztétikából, filozófiából diplomáztam, és egy országos pályázatra beadtam néhány pályaművet. Elfogadták őket, így alig egy év után már országos kiállításon szerepeltem. Elvileg ide csak a Művészeti Alap tagjai küldhettek volna műveket. A zsüri fel sem tételezte, hogy én nem vagyok tagja semmilyen művészeti szervezetnek. Elbírálták, és jónak találták a szobrokat. Így, bár hivatalosan még nem voltam művész, de a kiállításon mégis részt vettem.

– Mi történt ez után?

– Egy remek szobrászművész családhoz, Kis Sándorhoz és a feleségéhez kerültem. Ők megtervezték a műveket, amiket aztán közösen dolgoztunk ki. Rengeteget tanultam nála, Kis Sándor volt az én igazi mesterem. Kiváló művész volt, aki még Ferenczi Bénitől tanulta az érmekészítést. Rengeteget dolgoztunk, és nyugodtan mondhatom, meg kellett szenvednem azért, hogy én is művész legyek. 1971-ben az addig elkészített saját műveim alapján felvettek a Művészeti Alapba, amelynek az óta is tagja vagyok. Azóta mondom, hogy amit az ember nagyon akar, egy kicsit mindig sikerül.

– Mire a legbüszkébb az eddigi pályafutása során?

– Például arra, hogy valóban csodálatos mestertől tanultam, aki a bizalmába fogadott, és akivel közösen remek dolgokat alkottunk. A Vatikáni Magyar Kápolnában van három dombormű, amelyet Kis Sándor tervezett. A kifaragását viszont már én végeztem el. Vagy például arra, hogy a Petőfi Sándor születésének 150-ik évfordulójára kiírt pályázaton az én plakettemet fogadta el a zsüri. Talán elmondhatom, hogy sikeres érmekészítő vagyok. Az elmúlt 20 évben rengeteg plakettet készítettem. De értékes például a Semmelweis Orvostudományi Egyetem nagytermében lévő fából faragott dombormű is, amelyet Kis Sándorral együtt készítettem el.

– Hogyan lehet a kőbe vagy fába életet vinni?

– Csak úgy, ha az ember azonosul azzal, amit csinál. Amikor a Nagy Lászlóról készített portrémon dolgoztam, Nagy Lászlóvá kellett válnom. Vagy amikor Illyés Gyula portréját készítettem, nem az arcát, hanem az embert kellett meglátnom és megmintáznom. Ez nehéz, gyötrelmes folyamat. Ezért szeretek egyedül dolgozni. Amikor alkotok, különleges kapcsolatba kerülök az anyaggal. Ma már sokféle gép segítheti a szobrászok munkáját. De én nem használom ezeket, mert csak kézzel akarok és tudok lelket lehelni a kőbe. És ezt nagyon fontosnak tartom. Ha nincs meg ez a személyes kapcsolat, nincs meg a szobor sem.

– A vörösváriak számára a legismertebb alkotása a Polgámesteri Hivatal előtt álló bányászemlékmű. Ez hogyan készült?

– Fontos a fogalmazás, hogy ez egy emlékmű. Nem szobor, hanem emlékmű. A kettő egészen más. Az emlékmű jelkép, a szobor pedig figurális kompozíció. Én emlékművet, tehát jelképet készítettem a Pilis medencében élő és dolgozó bányászok életének és harcainak tiszteletére. A története az 1960-as évek végére nyúlik vissza. Akkor már Pilisvörösvárott éltem, és a Pilisvölgye Napokon volt egy kiállításom. A kiállított szobrok, érmék mellett szerepelt egy, a magam számára készített tanulmányom is, amelyet a bányászélet ihletett. Ez tetszett meg a megyei elöljáróknak, és így kaptam később egy felkérést, hogy ezt készítsem el emlékmű formájában is.

Így kezdődött. Aztán őrült munkával folytatódott. A budakalászi bányában kirobbantott hatalmas követ egymagam faragtam meg. Kötélen függve dolgoztam, sütött a nap, vert az eső, de végül elkészült. Az ottani kőfejtők először csak somolyogtak, hogy mit akar itt ez a kis ember. Előfordult már, hogy a bányában más művészek is nekifogtak valaminek a kifaragásához, de a befejezést rájuk hagyták. Én viszont nemcsak elkezdtem, hanem be is fejeztem. Ezt olyan nagyra értékelték az ottaniak, hogy tiszteletbeli brigádtagnak is megválasztottak.

– Másutt és mások is tiszteletben tartják?

– Vannak művész barátaim. Köztük József Attila-díjas költő, Kossuth-díjas grafikus is. Nagyon örülök például Simai Mihály költő barátságának. Együtt gyerekeskedtünk, a nehéz idők ellenére is csodálatos dolgokat éltünk át együtt. “Az eperszedő szél” című verse is, amelyik a “Fényörvények” című kötetének a nyitó költeménye, az egyik ilyen közös élményünk nyomán született. Nagyon szeretem, mert ezekben a sorokban benne van az egész életünk.

De ne csak személyekről beszéljünk. Vannak települések is, ahol megbecsülnek. Budaörsön például, ahol a polgármesteri hivatal előtt áll a kedvenc szobrom, egy köszöntő figura. Vagy Pálfán, ahol évről évre visszatérő vendége vagyok a nyári művészeti alkotótábornak. Több művem is áll már a faluban, köztük egy Illyés Gyula-portré, és egy második világháborús emlékmű. Békéscsabán van egy vörös márványból készített Eötvös József-portrém, Gyula városának pedig, a Kossuth-díjas festőművésznek, Kohán Györgynek a portréját készítettem el. Ez a róla elnevezett múzeumban látható. De van szobrom Siófokon, vagy Regölyön püspök által felszentelt második világháborús emlékművem. És még ezen kívül is sokat sorolhatnék. Szerte az országban tizenkét köztéri munkám látható. Ezekre vagyok a legbüszkébb.

– És mi a helyzet Vörösváron?

– Hát, hogy is mondjam? Nemrégiben eleget tettem egy megtisztelő egyházi felkérésnek, amelynek az eredményét remélem, hamarosan láthatják majd az emberek. De ez minden.

– Miért csak ennyi?

– Ezt nem tőlem kell megkérdezni.

Valóban nem. Aki azonban márt járt Bajnok Béla műtermében és látta a kész, vagy éppen készülő szobrokat, netán munka közben is megleshette a mestert (nekem már többször volt részem ebben az élményben), az csodálkozik. Ennyire gazdagok volnánk, hogy így hagyjuk rejtőzködni az értékeket?

Ha nem, akkor érdemes felidézni az ősi szöveget: “Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak, ideje a rontásnak és ideje az építésnek.” (Ótestamentum, A prédikátor könyve)

Várhegyi Ferenc

A művész 2020. július 25-én hunyt el Pilisvörösváron. 



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/hires-vorosvariak-muveszek-tudosok/bajnok-bela-szobraszmuvesz

Könyvek Vörösvárról

Könyvek Vörösvárról

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

- A pilisvörösvári zsidó temető. 2016. (Kormos Szilvia)
- Megjártam a hadak útját… Vörösváriak a XX. század vérzivataraiban (Fogarasy Attila)
- Régi és új utak (Zs. Dobozy Erzsébet /Tuti néni/)
- “Hol sírjaink domborulnak” – Temetők könyve / Buch der Friedhöfe, Pilisvörösvár / Werischwar. 2011. (Fogarasy Attila, Sax Ibolya)
- Fogadj szívedbe – Portrékötet négy pilisvörösvári képzőművészről. 2010. (Fogarasy Attila)
- Vitéz Fogarasy-Fetter Mihály Önéletírása. 2009. (Fogarasy Attila)
- Kriaz kaut! / Grüß Gott! – Ein werischwarer Dialektbuch. 2009. (Andrusch-Fóti Mária – Müller Márta)
- Iwan kauncn Joa / Über das ganze Jahr – Ein Dialektbuch für Werischwar. 2009. (Andrusch-Fóti Mária – Müller Márta)
- Én így imádkozom – Dr. Réthy Zoltán összegyűjtött versei. 2008. (Fogarasy Attila)
- Kápolnák könyve, Pilisvörösvár / Buch der Kapellen Werischwar. 2003. (Gromon Andrásné)
- A Pilisvörösvári Katolikus Egyházközség évkönyve. 2000. (Boros Zoltán)
- Akik itt hagyták lábuk nyomát / Die berühmten Werischwarer. 1999. (Fogarasy-Fetter Mihály)
- Pilisvörösvár története és néprajza. 1998. (Fogarasy-Fetter Mihály)
- Unser heiligstes Erbe – Katholische Gebte und Kirchengesänge aus Werischwar. 1997. (István Gromon)
- Die Geschichte und Volkskunde der Gemeinde Werischwar 1994. (Michael Fogarasy-Fetter)
- Volkslieder und volkstümmliche Weisen aus dem Liederschatz der werischwarer Deutschen. 1989. (Georg Hidas Herbszt)
- A pilisvörösvári bányászsztrájk. 1978. (Kakas János)
- Grundgebete und Liedersammlung. 1975. (Stephan Marlok)
- Christkatholisches Gebet- und Gesangbuch. 1922. (Johann Manhertz)



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/konyvek-vorosvarrol

Novákovics Magdolna (2020)

Novákovics Magdolna (2020)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

ápoló, sebészeti asszisztens

Határozat: 118/2020. (IX.03) Kt 

Novákovics Magdolna 1963. május 10-én született egy pilisvörösvári család harmadik gyermekeként.

Édesapja a Dorogi Szénbányákban, édesanyja pedig az Országos Érc- és Ásványbányák egyik telephelyén dolgozott. Egyik bátyja műszaki rajzoló, másik bátyja alpin-technikával dolgozó kőműves lett.

Magdi Vörösváron járt óvodába, általános iskolába, és a mai napig is városunkban él.

A Kanizsai Dorottya Egészségügyi Szakközépiskolában általános ápoló és asszisztens végzettséget szerzett 1981. júniusában. Annyira biztos volt benne, hogy az 1981 tavaszán megnyitott helyi Szakorvosi Rendelőintézetben szeretné megkezdeni hivatásása gyakorolását, hogy abban a néhány hónapban, amíg ide nem tudták fölvenni, az egészségügytől távolabb eső területen vállalt munkát.

1982. február 1-jétől kezdhetett dolgozni Szakorvosi Rendelőintézetünk sebészetén, Dr. RajkaiSára asszisztenseként. Megszerezte a felnőtt szakápoló végzettséget, majd a sebészetieszközök biztosításához szükséges fertőtlenítő-sterilező tanfolyamot is elvégezte. Sári doktornővel több, mint két évtizeden át dolgoztak teljes összhangban.

Amikor kolléganőit hosszabb-rövidebb távon helyettesítette, Magdival találkozhattunk a betegirányítóban éppúgy, mint a bőrgyógyászat, a fogászat, a fül-orr-gégészet, az ideggyógyászat, a nőgyógyászat, az ortopédia, a tüdőgyógyászat, és az urológia szakorvosainak asszisztenseként is.

Állandó munkahelye azonban mindvégig a sebészet maradt. Sebészeti ellátásra bármely életkorban szükség lehet, és az egészen piciktől az idősekig mindenki érzi, hogy Magdi kivétel nélkül szereti a betegeket. 

A helyi sebészeti járóbeteg rendelés egy ambuláns traumatológia, ahol véletlenül vagy szándékosan okozott sérülések esetén elsősegélynyújtás, esetleg sokktalanítás, hirtelen kialakuló vagy elhúzódóan gyógyuló, esetlegesen elfertőződött sebek kötözése, égési-fagyási sérülések gondozása, műtéti hegek ellátása, vérzéscsillapítás, fedett sérülések és törések nyugalomba helyezése, gipszelése mellett helyben végzett műtéti beavatkozások is zajlanak. A felsorolt mindennapos munkák mellett a sebészeten dolgozók újraélesztés esetén az azonnal riadóztatott, és rögtön bevethető csapat tagjai.

Mindezen ellátások magas színvonalú kivitelezése csak jól képzett asszisztencia mellett oldható meg. Magdi városunk sebészetének oszlopos tagja, sok-sok orvossal, és sok kolléganővel dolgozott már együtt. Munkatársai is kivétel nélkül szeretik a nagy szakmai tapasztalattal rendelkező, mindig segítőkész, megbízható, vidám természetű kolleginát. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy megszakítás nélkül, közel 40 éve Novákovics Magdolna a sebészeti ellátás igénybevételére szoruló páciensek életében egy biztos pont, aki szükség esetén a hozzátartozóknak is támaszt nyújt, és minden sikeres gyógyulásnál együtt örül a betegekkel.

Magdinak csak egyetlen kérése van: a Jóisten továbbra is segítsen neki egészségesnek maradni!

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a Dr. Réthy Zoltán-díj alapításáról az egészségügy területén végzett munka elismerésére elnevezésű 23/2020. (VII. 24.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Novákovics Magdolna ápoló részére közel négy évtizedes, a Szakorvosi Rendelőintézet sebészeti asszisztenseként végzett lelkiismeretes és segítőkész, magas színvonalú munkája és példamutató szakmai elkötelezettsége elismeréseként Dr. Réthy Zoltán-díjat adományoz.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/dr-rethy-zoltan-dij/novakovics-magdolna-2020

Dr. Kelemen Ilona (2020)

Dr. Kelemen Ilona (2020)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

gyermekorvos

Határozat: 117/2020. (IX.03.) Kt.

Dr. Kelemen Ilona 1948. február 19-én született Budapesten. Édesapja a kereskedelemben dolgozott,édesanyja háztartásbeli volt. Bátyja külkereskedelmi üzletkötőként tevékenykedett, de néhány éve nyugdíjba vonult. Ilona Budapesten járt általános iskolába és gimnáziumba. Már kisgyermekként elhatározta, hogy orvos lesz. Az érettségi után a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen diplomázott cum laude minősítéssel 1972-ben.

Első munkahelye a II. számú Gyermekklinika volt, itt szerezte meg a gyermekgyógyász szakképesítést. 

Sokkal jobban szerette a gyerekek gyógyítását, mint az egyetemi kutatómunkát, ezért döntött úgy, hogy a Szent Rókus Kórház gyermekosztályán vállal munkát. A kórházi munka –amellett, hogy nagyszámú és igen hasznos szakmai tapasztalatot adott- sok ügyeleti munkavégzést is megkívánt.

Lánya 1975-ben született, s amikor 1981-ben iskolás lett, a Doktornő váltani akart, hogy több időt tudjon tölteni gyermekével. Elhatározta, hogy Budapest környékén vállal körzeti orvosi állást. Nagyon megörült, hogy rátalált a meghirdetett pilisvörösvári gyermekorvosi állásra az újonnan felépült rendelőintézetben, hiszen a szakrendelői háttér eredményesebb gyógyítást tett lehetővé. Azóta folyamatosan, mind a mai napig településünk 18 év alatti lakosainak a fele az ő praxisába tartozik.

Hosszú éveken át az iskolaorvosi feladatokat is ellátta, jelenleg a Zrínyi utcai és a Szabadság utcai tagóvodák orvosa. Asszisztenseivel mindig jól tudtak együtt dolgozni, megértették egymást. Jelenlegi asszisztense Pendertné Regina, aki hozzáértő, lelkiismeretes munkájával segíti a gyermekek gyógyítását, és ezt a Doktornő kiemelten megbecsüli. A védőnőkkel való remek együttműködés szintén előmozdítja munkája hatékonyságát. Kis pácienseivel és szüleikkel is kiemelkedően jó kapcsolatokat ápol.

Kelemen doktornő szerint a családba érkező újszülöttek fogadása, az egészséges csecsemők és gyermekek ellátása, a tanácsadás a gyermekorvosi hivatás léleképítő része.

A szűrővizsgálatokat, a prevenciót és az egészségnevelést tartja az egyik legfontosabb tevékenységének. 

A megbetegedett gyermekek gyógyításában a Doktornő a holisztikus szemlélet híve: hiszi, hogy nem a betegséget kell gyógyítani, hanem az okokat megkeresve, a páciens személyét figyelembe véve, nagyfokú empátiával kell gyógyítani-gondozni. 

Kelemen Ilona doktornő sürgős szükség esetén páciensei rendelkezésére áll mind a mai napig, telefonon akár éjjel is. Ha másképpen nem lehetséges, SMS-ben is szívesen ad tanácsot.

Szabadidejében koncertre jár, sokat olvas, érdekli a képzőművészet. A fotózás a hobbija, s természetkedvelő ember lévén gyakran túrázik. Sokat utazik, főleg Madeirára, ahol 13 éves unokája él szüleivel. 

A Doktornő szerint az egyik legfelemelőbb érzés, amikor az általa gondozott-gyógyított gyermekek felnőttként visszatérnek hozzá, és azt kérik, hogy születendő gyermeküket is kísérje ugyanolyan szaktudással, empátiával és kedvességgel, mint valamikor őket, egészen a nagykorúságig.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a Dr. Réthy Zoltán-díj alapításáról az egészségügy területén végzett munka elismerésére elnevezésű 23/2020. (VII. 24.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Dr. Kelemen Ilona gyermekorvos részére a pilisvörösvári gyermekekért végzett önzetlen, áldozatos, eredményes és maradandó gyógyító tevékenysége elismeréseként Dr. Réthy Zoltán-díjat adományoz.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/dr-rethy-zoltan-dij/dr-kelemen-ilona-2020

Marosiné Pánczél Ildikó (2021)

Marosiné Pánczél Ildikó (2021)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

főnővér

Posztumusz Dr. Réthy Zoltán-díj

Páncz
él Ildikó 1964. május 25-én született Budapesten. Szerető családi körben nevelkedett Pilisvörösváron, de az élet, a sors nem volt kegyes hozzá, hiszen alig volt 8 éves, amikor fiatal édesanyja elhunyt. Nevelésében édesapja mellett nagy szerepet vállaltak apai nagyszülei és elhunyt édesanyjának testvérei.

Általános iskoláit is itt végezte el, majd 1982-ben a Váci Selye János Egészségügyi Szakközépiskolában érettségizett mint általános ápoló, általános asszisztens. 1986-ban megszerezte a felnőtt szakápolói, majd 1987-ben a műtős szakasszisztensi képesítést.

1988-ban kezdett dolgozni az egészségügyben.  Egész életre elkötelezte magát ezzel a szépséges, de nehéz hivatással, melyet élete utolsó napjáig szolgált. Dolgozott onkológián műtősnőként, a házi betegápolásban és különböző szakrendeléseken. Ildikó 1996. április 1-jén került a Pilisvörösvári Szakrendelőbe, ahol először Dr. Kelemen Ilona gyermekorvos asszisztenseként dolgozott, majd 1996 novemberétől a rendelőintézet állandó alkalmazottja lett. 2006-tól a vezető asszisztens helyetteseként tevékenykedett. 2011. május 1-jétől ő maga töltötte be a vezető asszisztensi pozíciót, majd 2020. júliusától az igazgatóhelyettesi feladatokat is ellátta. Munkáját mindig kollégáival példamutatóan együtt dolgozva, felettesei megelégedésére, beosztottai megbecsülését kiérdemelve végezte. Választott hivatásából adódóan is életének természetes és szerves része volt, hogy segítsen az embereken: az időseken, gyerekeken, az ápolásra szorulókon.

Ildikó életében a család és a hivatás egyaránt kulcsszerepet töltött be. 1990 decemberében kötött házasságot Marosi Gusztávval, közös életüket Tatán kezdték el. Megértésben, derűs, örömteli, harmonikus házasságban éltek. Gyermekeik, Marcell és Barnabás gondtalan, szeretetteljes családi légkörben nevelkedtek, aktívan sportoló, széles látókörű, sikeres, tanult emberek, akikre szüleik méltán lehettek büszkék.

Ildikót minden munkatársa szerette, tisztelte, becsülte. Derűs, kedves egyéniségével szinte észrevétlenül lopta be magát kollégái szívébe. Elismerték szakmai tapasztalatát, emberségét, segítőkészségét, a problémákhoz való pozitív, mindig a megoldásra fókuszáló hozzáállását. Felelősségteljesen, lelkiismeretesen látta el feladatait, mindig a maximumot nyújtotta. A betegek, az elesettek, a támogatásra szorulók egyaránt bizalommal fordulhattak hozzá, mert Ildikó mindig nagy empátiával segített a problémáik megoldásában.

Marosiné Pánczél Ildikó megbetegedése, majd 2021. tavaszán bekövetkezett halála mindannyiunkat megrendített. Távozása pótolhatatlan vesztesége a családnak, a Pilisvörösvári Szakrendelőnek, a barátoknak, ismerősöknek és városunk teljes közösségének. Nem volt hosszú út számára kijelölve, de arra elegendő volt, hogy példát mutasson emberségből, küzdeni tudásból, kitartásból, és a gyengék, a segítségre szorulók iránti alázatból.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a Dr. Réthy Zoltán-díj alapításáról az egészségügy területén végzett munka elismerésére elnevezésű 23/2020. (VII. 24.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva Marosiné Pánczél Ildikó főnővér részére több évtizeden át lelkiismeretesen, nagy szakmai tudással  és  erkölcsi  tisztességgel  végzett  munkája,  választott  hivatása  és  a  betegek  iránti példamutató elkötelezettsége elismeréseként posztumusz Dr. Réthy Zoltán-díjat adományoz.



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/dr-rethy-zoltan-dij/marosine-panczel-ildiko-2021

Dr. Szakmári Mária Magdolna (2021)

Dr. Szakmári Mária Magdolna (2021)

Részletek
Kategória: Pilisvörösvár
Megjelent: 2026. szeptember 27

reumatológus szakorvos


Dr. Szakmári Mária Magdolna 1951. augusztus 25-én született Temesváron.
Gyermekkorát egy kicsi, színmagyar, bánsági faluban, Óteleken töltötte.     Édesapja harminc éven át, haláláig a helyi általános iskola igazgatója volt, édesanyja óvónőként dolgozott. Szülei gondos szeretettel nevelték, iskoláztatták. A tehetséges, szorgalmas lány Temesváron járt gimnáziumba, s 1975-ben a Temesvári Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemen szerezte meg orvosi diplomáját, jeles minősítéssel.

Ceausescu Romániájában akkoriban az volt a bevett gyakorlat, hogy a végzős orvosokat egészségügyi szempontból ellátatlan falvakba helyezték. Dr. Szakmári Magda is ezért került körzeti orvosként a Szatmár megyei Kis-Gércére. A körzeti orvosi munka az elmaradott kis településen nagyon komoly kihívás volt. Nehéz szociális körülmények között élő felnőttek és gyermekek ellátása és egy szülőotthon vezetése lett a feladata, úgy, hogy a kórház és a mentőállomás 70 km távolságra esett a településtől. Mindez folyamatos ügyeletet, készenlétet és hatalmas felelősséget jelentett.

1977-ben egy úgynevezett „versenyvizsgán” reumatológus állást nyert a Cserna folyó völgyében fekvő Herkulesfürdőn. A vitathatatlanul jó hatású gyógyvizek, a szép természeti környezet, a település hangulatos miliője és az akkoriban még jó állapotban lévő Monarchia-korabeli épületek sok nyugati fürdővendéget is vonzottak. A Doktornő egy nagyon korszerű balneo-fizioterápiás komplexumban szerezhetett új és inspiráló szakmai tapasztalatokat.

Dr. Szakmári Magda 1983-ban férjhez ment, és családegyesítés által Magyarországra költözött. 1984 májusától a Szent Margit Kórház Rendelőintézet reumatológiáján dolgozott. 1985 és 1987 között az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézetben szakmai gyakorlatot végzett, és itt szerezte meg reumatológiai és fizioterápiás szakképesítését 1987 októberében.

1988 és 1995 között a Visegrádi utcai szakrendelőben, 1995 és 1999 között a Szegedi úti szakrendelőben dolgozott.

1999-ben családjával Pilisvörösvárra költözött, és nagy örömére szolgált, hogy még abban az évben reumatológus állást kapott a helyi rendelőintézetben.

1999 óta folyamatosan a Pilisvörösvári Szakrendelőben dolgozik, de heti egy alkalommal Solymáron is rendel. 2002 óta hetente egyszer a Szent Erzsébet Otthon lakóit is reumatológiai gondozásban részesíti.

A Doktornő az elmúlt huszonkét év alatt a Szakrendelőben egy nagy szakmai család tagjává vált. Mindig nagy tisztelettel és megbecsüléssel beszél kiváló munkatársairól, akik nélkül gyógyító tevékenysége nem lehetne teljes: Pilisvörösváron Licsikné Vera, Solymáron Somogyiné Klótz Margit, a Szent Erzsébet Otthonban pedig Radovicsné Magdi segíti munkáját. A gyógytornászokkal és fizioterápiás asszisztensekkel is kiváló az együttműködés. Meggyőződéssel vallja, hogy a gyógyítás csapatmunka és ő mindig igyekezett és igyekszik jó “csapatjátékos” lenni.

A mozgásszervi betegségek gyakran nagymértékű, akár teljes életmódváltással is járhatnak, amely mindig sok türelmet kíván a páciensektől. A reumatológus hosszú éveken át gondozza betegeit, mély emberi kapcsolatok születnek közben. Az orvos számára szép és felelősségteljes feladat a betegeket a változás útján támogatni, segíteni, vezetni.

Dr. Szakmári Magdát kollégái és páciensei egyaránt szeretik, tisztelik, nagyra értékelik magas szintű szakmaiságát, lelkiismeretességét, emberségét.

Szakmai hitvallása hűen tükrözi a gyógyítás iránti elkötelezettségét: „Szerintem egy orvos életében a legfontosabb pillanat, amikor ráébred, hogy úgymond függővé vált: nem tud gyógyítás nélkül teljes életet élni. Ez olyan, mint egy kiégés elleni védőoltás. Hálás vagyok, hogy ez nálam a pályám elején következett be.”

Dr. Szakmári Magda számára hivatása mellett a családja a legfontosabb. Minden szabad idejét velük tölti. Férje, két gyermeke, gyermekei társai, három unokája sok örömöt, derűt és erőt adnak neki.

Pilisvörösvár Város Önkormányzatának Képviselő-testülete a Dr. Réthy Zoltán-díj alapításáról az egészségügy területén végzett munka elismerésére elnevezésű 23/2020. (VII. 24.) önkormányzati rendeletében biztosított jogkörében eljárva, Dr. Szakmári Mária Magdolna reumatológus szakorvos részére szakmai tudása, a betegek iránti elkötelezettsége, emberséges szolgálata, lelkiismeretessége és magas színvonalú szakmai munkája elismeréseként Dr. Réthy Zoltán-díjat adományoz.

 



Forrás: https://pilisvorosvar.hu/varosunk-elete/varosinformacio/pilisvorosvar-informacio/dr-rethy-zoltan-dij/dr-szakmari-maria-magdolna-2021

39. oldal / 54

  • 34
  • 35
  • 36
  • 37
  • 38
  • 39
  • 40
  • 41
  • 42
  • 43
Pilis–Dunakanyar

A Pilis és a Dunakanyar térségének független hírportálja – 6 járás, 32 település legfrissebb hírei egy helyen.

Járások

  • Szentendrei járás
  • Pilisvörösvári járás
  • Szobi járás
  • Váci járás
  • Dunakeszi járás
  • Esztergomi járás

Kiemelt települések

  • Szentendre
  • Pomáz
  • Budakalász
  • Visegrád
  • Pilisvörösvár
  • Vác

Hasznos linkek

  • Pilis-Dunakanyari Hírmondó (PDF)
  • Programnaptár (összes esemény)
  • Impresszum
  • Adatkezelési tájékoztató
  • Kapcsolat
  • Oldaltérkép
  • Menetrendek
© 2026 Pilis–Dunakanyar Hírportál – Minden jog fenntartva
Honlapkészítő: Bartim Media 2026